test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A COVID az új MBA

A járványidőszaknak még közel sincsen vége, sőt, úgy néz ki, hogy bár látjuk a fényt az alagút végén, az alagút utolsó része a legsötétebb és legfélelmetesebb szakasz ebben az egész folyamatban. Üzletileg már most vannak tanulságok, és emberi tényező, hogy próbálunk egyre több pozitívumot látni a COVID-19 kapcsán. Úgy néz ki minél többet gondolkodunk a jó dolgokon, annál több pozitív tényező jut eszünkbe.

Az élet iskolája

Elcsépelt mondat, de nagyon igaz, hogy a legtöbbet az életből lehet tanulni. A tapasztalások, közvetlen élmények felülmúlnak minden lexikális tanulási lehetőséget. Ha ez általában igaz, akkor a mostani járványhelyzetről hatványozottan elmondható. Egyre több üzletember kezdi felfedezni a mostani szituáció óriási üzleti jelentőségeit. Hol, melyik kurzuson, melyik iskolában lehetne ennél extrémebb üzleti körülményeket teremteni? Hogyan lehetne arról előre könyvet írni, hogy mi történik a gazdaságban, ha hónapokra „bezárják az embereket”, ha egyik hétről a másikra megszűnik a turizmus, és a filmekből ismert állapotok fogadják a közönséget, mondjuk a reptereken, bevásárlóközpontokban? Sehogy nem lehet ezt előre modellezni. Ennek is köszönhető, hogy az üzletemberek jelentős része egyszerűen nem tud megküzdeni ezekkel a kihívásokkal. Az is megfigyelhető, hogy azok az üzletemberek vannak elveszve leginkább, akik tudásuk jelentős részét az iskolapadokban szerezték meg és azok a menedzserek élveznek óriási előnyt társaikhoz képest, akiket az élet tanított meg üzletet vezetni, építeni. Ezzel semmiképp nem azt mondom, hogy mostantól kezdve felesleges az oktatás, de az biztos, hogy megfigyelhető lesz majd az új generációk szemében a tankönyvi tanulás és az életből merített tapasztalatok más dimenzióban történő értékelése. Nyilván nagyon sok szakember fektet komoly energiát abba, hogy bebizonyítsa milyen hasznos is a lexikális tudás, és milyen következtetéseket lehet levonni a 20, 30, 80 évvel ezelőtti „hasonló” eseményekből. Az okos menedzserek viszont egyre inkább látják, hogy ezek a hasonlóságok igen erőltetettek a jelenlegi helyzetben. A mostanság tapasztalt események leginkább a háborús történésekhez hasonlíthatók, de a háborúban az ember tényleg nem az üzleti értékekkel és tanulságokkal foglalkozik, vagyis a feljegyzések és következtetések kissé hiányosak. Nagyon jól rámutat ez a helyzet arra, amit már évtizedek óta zászlajukra tűztek a nagynevű oktatási intézmények: gyakorlati oktatást kell végezni. Csakhogy e mondat mögé nagyon kevesen tudtak valódi tartalmat tenni. Ennek következményeit most konkrétan tűrniük kell a korábbi diákoknak, hiszen az iskolákban nem tudták megtanulni az alap dolgokat, mint a körülményekhez való alkalmazkodás, az azonnali reakció és még sorolhatnánk. Akkor az oktatás a felelős azért, hogy a menedzserek jelentős hányada „otthon ül és nyalogatja a sebeit”? Semmiképp nem gondolnám. Ez valahogy olyan lenne, mint amikor a harmincéves ember még mindig azzal indokolja tetteit, hogy „apám vagy anyám olyanok voltak…”. Persze ennek hatása van az emberre, amely egy életen keresztül elkíséri, de az már rajta múlik, hogy felnőttként hogyan viszi sikerre életét. Így van ez az iskolákkal is. Tanultunk, amit tanultunk, de ha valaki még mindig ettől várja a csodát, az már régen rossz.

Az alibi diplomások

Sokan döntenek úgy, hogy első diplomájuk után egy újabbat szereznek. Az élet által nevelt menedzserek ezt teljesen feleslegesnek tartják, de azt kell mondjam, hogy ha ezáltal jobban tud érvényesülni egy menedzser, akkor miért ne tenné? Vannak olyan országok, ahol bizony még mindig a papír számít. Megfelelő tudást feltételeznek az adott papír mögött, és az esetek egy részénél nem is tévednek. Azt viszont már kevesen ismerik fel a papírközpontú kultúrákban, hogy mit számít a papír, ha 10-15 évvel ezelőtt íródott? Annyit jelent, hogy valamikor képes volt az adott ember egy jobb iskolába bekerülni és elvégezni. Semmi többet. Azonban hogy ez mit jelent konkrétan, azt már nem tudhatjuk. Sokan úgy tartják, hogy egy-egy diploma megszerzéséhez türelem és megfelelő ülőalkalmatosság szükséges. Valljuk be őszintén, sok esetben ez tényleg igaz. Még mindig nagyon kevés az olyan oktatási intézmény, amely valódi, gyakorlatban alkalmazható értéket tud teremteni diákjai számára. A nevet, a brandet, a kapcsolatrendszert adják, ez nem kérdés. De úgy korrekt, ha ezt hirdetik magukról leginkább. Az viszont új trend a világ egyre több táján, hogy a legnagyobb üzleti sikerek mögött egyre több olyan üzletember van, akik lehet, hogy nagyon neves iskolákba voltak képesek bejutni, de azokat otthagyták, valamilyen oknál fogva nem végezték el. Azok száma is egyre több, akik már nagyon fiatal korban elkezdtek vállalkozni, és egyáltalán nem voltak diákjai egyetlen felsőoktatási intézménynek sem, vagy kiválasztottak maguknak egy nagyon könnyen elvégezhető, „alibi” diplomát adó intézményt. Ők az életből tanultak, saját tapasztalásaik mentén váltak sikeres menedzserré. Nem nehéz kitalálni, hogy leginkább ők azok, akik számára a COVID egy újabb lehetőség az előrelépésre. Ők azok, akik most nagyon proaktívak, és akiknek az üzletében már látható, hogy győztesen fognak kikerülni ebből az egész káoszból. Vagyis aki tanult ember, az nem győzhet? Ez természetesen nem így van! Az viszont biztosan elmondható, hogy azok a vesztesek között landolnak, akik még 30 évesen is úgy kezdik bemutatni magukat, hogy ebbe vagy abba az iskolába jártam, ilyen vagy épp olyan diplomám van. Az első munkahely után ennek már nem szabad, hogy jelenetősége legyen. Ez arra mutat rá, hogy az adott menedzsernek egy diploma a legnagyobb sikere. Ez pedig nem jó jel egy felnőtt életében.

A COVID az új MBA

Az biztos, hogy most lehet tanulni. Most tökéletes az időzítés arra, hogy olyan ismeretekhez jussunk, amelyekkel senki nem rendelkezik. Ilyen mélységeket elérő válság azért nem sokszor fordul elő az ember életében, és remélem mi sem látunk ilyet hosszú évtizedekig. Így az itt megszerzett tapasztalatok olyan versenyelőnyökhöz juttathatják a most aktív menedzsereket, amelyek hosszú távú és sikeres karriert biztosítanak számukra. Ehhez persze el kell indulnunk tapasztalni. Éberen kell figyelnünk a történéseket. A ránk zúdított adatokon túlmenően, azok mentén, ki kell alakítanunk saját véleményünket, megoldásunkat. Ha most sajnáljuk magunkat, vagy üzletünket, hogy milyen kár érte, akkor hosszú, hosszú időn keresztül vesztesek leszünk. Sőt, azt is lehetne mondani, hogy nem is érdemeljük meg, hogy győztesekké váljunk. Nincs késő még váltani. Ez most tipikusan az az időszak, amikor nem könyvekből, hanem az életből kell erőt és információt nyernünk. Azt biztosan elmondhatjuk, hogy a COVID menedzseriskolája többet fog érni bármelyik MBA-nél, mert életszerű, valós és egyedi lesz.