A fejlődő országok gazdaságai mindig sokkal érzékenyebbek a gazdasági bizonytalanságra, és most ezek közül egyre többen néznek szembe a következő hónapokban egy masszív adósságválsággal. Ezt a válságot a szokásos dolgok generálják: gyors infláció, lassú növekedés, emelkedő kamatlábak és nem mellesleg az erős dollár. Ez a “szupercsoport” az erejüket egyesítve szinte biztosan a fejlődő országok fizetésképtelenségi hullámát fogja elindítani, ami azt is jelenti, hogy a világ legkiszolgáltatottabb emberei fognak még inkább szenvedni.
A New York Times becslései szerint a szegény országok akár 200 milliárd dollárral is tartoznak a gazdag nemzeteknek, nemzetközi bankoknak és magánhitelezőknek. Azok a fejlődő országok, akik amerikai hitelintézetektől vettek fel hitelt – és a többség így tett- a kamatlábak gyors emelkedése, illetve a dollár erősödése miatt nagyon nehezen tudják visszafizetni hiteleiket.
Ha ezek a törlesztések elmaradnak – és nem az a kérdés, hogy ez bekövetkezik-e, hanem az hogy mikor -, akkor ezeknek a nemzeteknek a hitelfelvételi költségei drasztikusan növekedni fognak. A világjárvány, az infláció és az ukrajnai orosz háború együttes hatásai miatt idén már közel 100 millió ember került a mély szegénységhez közeli helyzetbe. Ez a veszély újabb hátszelet jelent a világgazdaság számára, amely nyílegyenesen tart a recesszió felé. A világ fejlett gazdaságainak vezetői az elmúlt hetekben magánbeszélgetések keretében azon gondolkodtak, hogyan lehetne elhárítani a pénzügyi válságokat az olyan feltörekvő piacokon, mint Zambia, Srí Lanka és Ghána, de saját gazdasági problémáikkal is szembenézve igen nehezen tudtak tervet kidolgozni az adósságkönnyítés felgyorsítására.
Az áramlás
Miközben a gazdag országok a globális recesszióra készülnek és megpróbálnak megbirkózni a magas élelmiszer- és energiaárakkal, a fejlődő országokba irányuló befektetések is visszaesnek, és a nagy hitelezők, különösen Kína pedig csak lassan aktualizálják a hiteleket. Az alacsony jövedelmű országok tömeges fizetésképtelensége azonban nem valószínű, hogy globális pénzügyi válságot idézne elő, mivel ezek a gazdaságok viszonylag kis méretűek. De a potenciális helyzet arra készteti a politikai döntéshozókat, hogy az emelkedő kamatlábak és az egyre átláthatatlanabbá váló hitelügyletek korában újragondolják az adósságok fenntarthatóságát. Részben azért, mert a fizetésképtelenség még az olyan országok dolgát is megnehezítheti, mint az Egyesült Államok, mivel ellehetetleníti az exportot az eladósodott országokba, ami tovább lassíthatja a világgazdaságot, és extrém esetben esetleg széles körű éhezéshez és társadalmi zavargásokhoz is vezethet. Amikor Srí Lanka idén egyre közelebb került a fizetésképtelenséghez, központi bankja kénytelen volt bartermegállapodást kötni, hogy tealevelekkel fizethessen az iráni olajért.
Ezeket az eseményeket szorosan követi a kínai koronavírus megfékezésére irányuló zárlatok és az ukrajnai orosz háború, amelyek visszafogták a globális termelést, és az élelmiszer- és energiaárakat az egekbe szöktették. A Federal Reserve gyorsan emelte a kamatlábakat az Egyesült Államokban, ami erősítette a dollár erejét, és megdrágította a fejlődő országok számára a létszükségleti cikkek importját az emelkedő árakkal már amúgy is küzdő lakosság számára.
Közgazdászok és globális pénzügyi intézmények, mint például a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, erős riadalmat keltettek a világban a válság súlyossága miatt. A Világbank idén azt prognosztizálta, hogy a következő egy évben mintegy tucatnyi ország kerülhet fizetésképtelenségbe, az IMF pedig kiszámította, hogy az alacsony jövedelmű fejlődő országok 60 százaléka került adósságválságba, vagy ennek magas kockázata áll fenn.