Free Porn
xbporn
https://www.bangspankxxx.com
voguerre
southampton escorts
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Egy szürkülő világ

A világ lakossága egyre jobban elöregszik és a megtakarításai is egyre nőnek, ami a szakértők szerint sokkoló hullámokat fog generálni a világgazdaságban. A The Economist írása hosszasan tárgyalja, hogy három fő tendencia járul hozzá a „megtakarítási túlkínálathoz”, amely kifejezést először Ben Bernanke alkotta meg 2005-ben. A McKinsey Global Institute szerint 2000 óta a háztartások, cégek és kormányok által birtokolt globális vagyon értéke több mint háromszorosára, 160 billió USD-ról 510 billió USD-re nőtt. Más szóval ez a globális GDP 460%-ról 610%-ra emelkedett.

A globális megtakarítások növekedése három fő területnek tulajdonítható: az egyik a kormányok deviza tartalékjainak feltöltése, a másik a háztartások és vállalatok takarékos költekezése, valamint a nyugdíjkorhatárhoz közeledő munkavállalók megtakarításai. Ahogy a The Economist írja, „mindenféle megtakarítók – az idősebb amerikaiaktól kezdve a nyugdíjba készülő idős amerikaiakon át az olajexportáló országokig, amelyek állami vagyonalapokat halmoztak fel – több pénzt fektettek részvényekbe és kötvényekbe, mint amennyit a gyárakba és berendezésekbe befektetni szándékozók felhasználhattak.” Bár a kormányzati és vállalati kiadások is izgalmas témák, a legtöbb ember számára a leghamarabb jelentkező ok a megtakarítások elapadása, a világ népességének elöregedése lesz.

Az a tény, hogy a világ népessége jelentősen elöregszik, önmagában ártalmatlannak tűnhet, de a közgazdászok szerint ez „könyörtelen nyomást gyakorolhat a makrogazdaságra”. Ez azért van, mert a háztartások megtakarításai korszakoktól és országoktól függetlenül egy mintát követnek. Amikor az emberek még fiatalok vagy nagyon keveset takarítanak meg, vagy eladósodnak. A 30-as és 40-es éveikben azonban elkezdenek takarékoskodni, és ezek a megtakarítások körülbelül egy évtizeddel a nyugdíjba vonulás előtt érik el a csúcspontjukat. Mivel a gazdag országok lakossága az elmúlt 50 évben elöregedett, a világ nagyobb hányada van a „megtakarítási csúcsévekben”. Így nyilvánvaló, hogy világ lakosságának nagyobb része tartja a pénzét magánpénztárakban.

Az anti-boom

A Stanford Egyetem, a Northwestern Egyetem és a Minnesotai Egyetem kutatói szerint az 50 év feletti lakosság aránya az 1950-es évek 15%-áról napjainkra 25%-ra emelkedett. Ezek a szakértők azt jósolják, hogy 2100-ra ez a már 40% lesz. Ez az érték valójában a tényleges alatt lehet, ha a népesedési tendenciák folytatódnak. Amint azt az elmúlt évtizedekben megfigyelhettük, ahogy az országok – és ez által a polgárai – gazdagodnak, a lakosságuk általában kevesebb gyermeket vállal. Ezt a problémát már évek óta ismerjük az olyan fejlett országokban, mint Japán és Németország, de ez a folyamat most már a feltörekvő gazdaságokat, például Indiát is elérte. Régebben ez az átmenet a magas születési arányszámról az alacsony születési arányszámra 80 évet vett igénybe, de most ez az átmenet egyre gyorsabban történik – ahogyan Indiában is látható -, kevesebb, mint két évtized alatt. Ráadásul ez a tendencia már a világjárvány előtt is megfigyelhető volt világszerte, de a bezárások és más tényezők még tovább csökkentették a születési rátákat. Kínában 2021-ben rekordalacsony volt a születési ráta annak ellenére, hogy a kormány politikája ennek megfordítására törekedett. Az Egyesült Államokban a bevándorlás zuhanása miatt 2021-ben mindössze 0,1%-os volt a népességnövekedés, ami a legalacsonyabb éves szint azóta, hogy 1900-ban elkezdték ezt a típusú nyilvántartást vezetni.

Van némi remény: bár az öregségi ellátás előtt álló munkavállalók hajlamosak többet megtakarítani, vannak adatok arra, hogy a nyugdíjba vonulás után hajlamosak elkölteni a megtakarításaikat. Előbb-utóbb abbahagyják a takarékoskodást, mivel már nem dolgoznak, ami kiadásra kényszeríti őket. Végül, ha a „megtakarítók” kritikus tömege átváltana költekezővé, ez a folyamat megfordulhatna. A nyugdíjasok azonban nem költik el mindenüket, és gyakran azért teszik félre a pénzüket, hogy továbbadják az örököseiknek. Mások egyszerűen félnek attól, hogy tovább élnek, mint ameddig a félretett pénzük kitartana. Bármi legyen is az ok, a tendencia egyértelmű: a világ gyorsan elöregszik, és ennek a világ gazdaságára nézve széles körű következményei vannak.