Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Egy szürkülő világ

A világ lakossága egyre jobban elöregszik és a megtakarításai is egyre nőnek, ami a szakértők szerint sokkoló hullámokat fog generálni a világgazdaságban. A The Economist írása hosszasan tárgyalja, hogy három fő tendencia járul hozzá a “megtakarítási túlkínálathoz”, amely kifejezést először Ben Bernanke alkotta meg 2005-ben. A McKinsey Global Institute szerint 2000 óta a háztartások, cégek és kormányok által birtokolt globális vagyon értéke több mint háromszorosára, 160 billió USD-ról 510 billió USD-re nőtt. Más szóval ez a globális GDP 460%-ról 610%-ra emelkedett.

A globális megtakarítások növekedése három fő területnek tulajdonítható: az egyik a kormányok deviza tartalékjainak feltöltése, a másik a háztartások és vállalatok takarékos költekezése, valamint a nyugdíjkorhatárhoz közeledő munkavállalók megtakarításai. Ahogy a The Economist írja, “mindenféle megtakarítók – az idősebb amerikaiaktól kezdve a nyugdíjba készülő idős amerikaiakon át az olajexportáló országokig, amelyek állami vagyonalapokat halmoztak fel – több pénzt fektettek részvényekbe és kötvényekbe, mint amennyit a gyárakba és berendezésekbe befektetni szándékozók felhasználhattak.” Bár a kormányzati és vállalati kiadások is izgalmas témák, a legtöbb ember számára a leghamarabb jelentkező ok a megtakarítások elapadása, a világ népességének elöregedése lesz.

Az a tény, hogy a világ népessége jelentősen elöregszik, önmagában ártalmatlannak tűnhet, de a közgazdászok szerint ez “könyörtelen nyomást gyakorolhat a makrogazdaságra”. Ez azért van, mert a háztartások megtakarításai korszakoktól és országoktól függetlenül egy mintát követnek. Amikor az emberek még fiatalok vagy nagyon keveset takarítanak meg, vagy eladósodnak. A 30-as és 40-es éveikben azonban elkezdenek takarékoskodni, és ezek a megtakarítások körülbelül egy évtizeddel a nyugdíjba vonulás előtt érik el a csúcspontjukat. Mivel a gazdag országok lakossága az elmúlt 50 évben elöregedett, a világ nagyobb hányada van a “megtakarítási csúcsévekben”. Így nyilvánvaló, hogy világ lakosságának nagyobb része tartja a pénzét magánpénztárakban.

Az anti-boom

A Stanford Egyetem, a Northwestern Egyetem és a Minnesotai Egyetem kutatói szerint az 50 év feletti lakosság aránya az 1950-es évek 15%-áról napjainkra 25%-ra emelkedett. Ezek a szakértők azt jósolják, hogy 2100-ra ez a már 40% lesz. Ez az érték valójában a tényleges alatt lehet, ha a népesedési tendenciák folytatódnak. Amint azt az elmúlt évtizedekben megfigyelhettük, ahogy az országok – és ez által a polgárai – gazdagodnak, a lakosságuk általában kevesebb gyermeket vállal. Ezt a problémát már évek óta ismerjük az olyan fejlett országokban, mint Japán és Németország, de ez a folyamat most már a feltörekvő gazdaságokat, például Indiát is elérte. Régebben ez az átmenet a magas születési arányszámról az alacsony születési arányszámra 80 évet vett igénybe, de most ez az átmenet egyre gyorsabban történik – ahogyan Indiában is látható -, kevesebb, mint két évtized alatt. Ráadásul ez a tendencia már a világjárvány előtt is megfigyelhető volt világszerte, de a bezárások és más tényezők még tovább csökkentették a születési rátákat. Kínában 2021-ben rekordalacsony volt a születési ráta annak ellenére, hogy a kormány politikája ennek megfordítására törekedett. Az Egyesült Államokban a bevándorlás zuhanása miatt 2021-ben mindössze 0,1%-os volt a népességnövekedés, ami a legalacsonyabb éves szint azóta, hogy 1900-ban elkezdték ezt a típusú nyilvántartást vezetni.

Van némi remény: bár az öregségi ellátás előtt álló munkavállalók hajlamosak többet megtakarítani, vannak adatok arra, hogy a nyugdíjba vonulás után hajlamosak elkölteni a megtakarításaikat. Előbb-utóbb abbahagyják a takarékoskodást, mivel már nem dolgoznak, ami kiadásra kényszeríti őket. Végül, ha a „megtakarítók” kritikus tömege átváltana költekezővé, ez a folyamat megfordulhatna. A nyugdíjasok azonban nem költik el mindenüket, és gyakran azért teszik félre a pénzüket, hogy továbbadják az örököseiknek. Mások egyszerűen félnek attól, hogy tovább élnek, mint ameddig a félretett pénzük kitartana. Bármi legyen is az ok, a tendencia egyértelmű: a világ gyorsan elöregszik, és ennek a világ gazdaságára nézve széles körű következményei vannak.