A harmadik negyedévi adatok stabilitást mutattak, de sok közgazdász arra figyelmeztet, hogy Kína növekedésének alapjai egyre egyenetlenebbek. Hivatalosan a gazdaság 4,8 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. Az elemzők azonban kétségbe vonják, hogy ezek a számok pontosan tükrözik-e a valós helyzetet, különösen a lakás- és kiskereskedelmi szektorban.
A kormány kihívása két egymással ütköző prioritás közötti egyensúly megteremtésében rejlik: a növekedés fenntartása nagyszabású beruházások révén, valamint a vagyonukban veszteséget szenvedett fogyasztók mélyen gyökerező aggodalmának kezelése. Az ingatlanpiac hosszan tartó visszaesése miatt a háztartások inkább takarékoskodnak, mint költenek, és a helyi önkormányzatok nehezen tudják fenntartani a korábbi ösztönző intézkedések szintjét.
A Kommunista Párt Központi Bizottsága, amely ezen a héten ül össze a következő ötéves terv (2026–2030) kidolgozására, várhatóan új gazdasági intézkedéscsomagot fog bejelenteni. Egyes közgazdászok olyan politikákat várnak, amelyek közvetlenül a fogyasztásra irányulnak, például a vidéki idősek nyugdíjának emelése vagy a háztartások kiadásainak ösztönzése. Mások úgy vélik, hogy a vezetés továbbra is az infrastrukturális beruházásokra fog támaszkodni, különösen Kína nyugati részén, ahol a központi kormány jelentős pénzügyi kapacitással rendelkezik. A helyi önkormányzatok azonban korlátozottak. A földeladásokból származó bevételek elpárologtak, míg a meglévő infrastruktúra karbantartási költségei emelkednek. Ezért a nehéz feladat nagy része a központi kormányra hárul, amely úgy tűnik, elkötelezett a vasútvonalak, hidak és vízerőmű-projektek finanszírozása mellett a növekedés ösztönzése érdekében. A központi kérdés az, hogy ezek a hagyományos stratégiák képesek-e helyreállítani a fogyasztói optimizmust. Erősebb belföldi kereslet nélkül még a rekordszintű kereskedelmi többlet sem biztosíthat tartós stabilitást. Mivel az export egyre nagyobb ellenállásba ütközik külföldön, Kína belső piaca lesz a gazdasági rugalmasságának legfontosabb próbája.
Kína rövid távú teljesítménye stabilnak tűnhet, de az ipari termelésen és a kormányzati kiadásokon alapuló stabilitás nem pótolhatja a valódi fogyasztói bizalmat. A következő szakasz politikai döntései – függetlenül attól, hogy a háztartásoknak adnak-e több lehetőséget, vagy megduplázzák az állami beruházásokat – fogják eldönteni, hogy az ország rugalmassága a számoknál tovább is fennmarad-e.