A cikk mostani témájához kapcsolódóan indíthatnék úgy, hogy persze itt is érezhető a COVID hatása. Nem is tévednék, hiszen az üzleti életben való „ügyeskedés” egy komolyabb válság időszakában nem tud úgy érvényesülni, mint ahogy az általában jellemző. Nem csoda, hiszen amikor szorult helyzetben vannak az üzleti szereplők, a korrektség és az őszinteség előtérbe kerülnek, mivel mindenki tudja, hogy az igazi megoldások csak ilyen módon definiálhatók.
Trükközgetés
Nagyon nagyra értékelt tulajdonság egy üzletembernél, ha tud tárgyalni és érdeket érvényesíteni. Az érdekérvényesítésnek azonban különböző szintjei vannak, és ezzel kapcsolatosan általános jó tanács, hogy ne lépjük túl a megengedett mértéket. Mert hát a saját előnyünkre, de más kárára történő egyezkedéseknél nem alakul ki a mindenki által áhított „win-win” szituáció. Ha pedig az nem realizálódik, akkor csak rövid távú együttműködésről beszélhetünk, amelyben a partnert az első adandó alkalommal lecserélik. Az viszont érdekes, hogy nyugalmi piaci helyzetben elnézőbbek az üzleti döntéshozók ezzel szemben. Sőt, sokáig még elismerően is bólintottak, ha valaki egy kis „trükközéssel” előnyökhöz juttatta saját vállalkozását vagy a céget, amelynek alkalmazásában állt. Az üzleti élet azonban nagyot fordult e tekintetben, és ez a „megpróbáljuk még ezt is átnyomni a beszállító partner torkán” hozzáállás leágazóban van. Ennek elsődleges oka a fiatalabb generációk piacra lépése, akik az „old school” trükköket elvből elutasítják. Nem azért, mert nem szeretik saját érdekeiket érvényesíteni. Sőt! Ők azok, akik valóban saját céljaikat helyezik előtérbe. Egyszerűen csak nem tudják elviselni a „simlis” megoldásokat. Természetesen ezen a téren lokális eltérések is vannak. Minél fejlettebb, modernebb egy gazdaság, annál inkább beépül az üzleti kultúrába a korrektség. Mit is nevezünk trükközésnek? Nem kell semmiképp túl nagy dolgokra vagy bűnténynek tekinthető cselekedetekre gondolni. Egyszerűen arról van szó, hogy két üzleti partner egyeztet, és az egyik partner valósan vagy nem reálisan úgy gondolja, hogy ő van a diktáló pozícióban, és ennek okán megpróbálja teljes mértékben kihasználni az együttműködő partnert. Ez megjelenhet egy nem korrekt áralkuban vagy egy adott árba történő extra igények beleerőltetésében is. Az előbbi nyilván objektíven mérhető, általában a multinacionális cégek sajátja, és főként termékekhez köthető. Az utóbbi pedig már inkább a szolgáltatásiparban van jelen, és leginkább azokon a területeken, ahol a tanácsadás bármilyen formában, de megjelenik. Hiszen a szolgáltatás nem konkrétan mérhető, szubjektíven magyarázható. És hát egy „trükköző” partnert nehéz megállítani abban, hogy többet akarjon, mint amennyi járna neki. Hiszen a munkaórák száma senkinek sem fáj – gondolja ő –, így érdemes feszegetni a határokat.
Amikor lefagy a mosoly az arcról
Az üzleti kultúra állandó fejlődésben van, és a nyugati gondolkodásba már egyre kevésbé fér bele a partnerek kihasználása. Mindenki stabil üzlet építésére törekszik, és abba nem fér bele egy-egy ügyfél elveszítése, a forgalom jelentős részének eltűnése. Éppen ezért a szolgáltatók egyre jobban szelektálják azokat a megrendelőket, akikről leolvasható a nem korrekt hozzáállás. Persze a trükköző megrendelő mindig úgy gondolja, hogy ő van a „magas lovon”, hiszen nála van a pénz. Úgy véli minden körülmények között ő diktál, és nagyon zokon veszi, ha időről-időre észhez térítik. A trükközés korszaka amúgy is leágazóban volt, de a 2020-as történések végleg elkaszálták a „simliskedő cégeket”. Egyrészt úgy gondolná az ember, hogy egy válságban minden megrendelésre szükség van, másrészt viszont nem túl sok a valóban minőségi szolgáltatást nyújtó cég. Így azok, akik megkérdőjelezhetetlen szakmai szereplői egy adott piacnak, kiváló eredménnyel zárták a tavalyi évet. Még olyan iparágakban is, amelyeket egyébként komolyan sújtott a COVID. Így hát érthető, hogy nem nagyon kapkodnak a trükköző vásárlók után. És sajnos, ha valaki nem teljesen korrekt, még ha tíz évvel ezelőtt „ódákat is zengtek” nagyra tartott képességeiről, melyek szerint mindig „kitapossa a legjobb feltételeket”, ma már csak legyintenek erre az „adottságra”, hiszen senkinek sincsen szüksége arra, hogy autokrata piaci szereplőként tekintsenek rá. Sajnos ezek az üzletemberek váltani sem tudnak, mert nagyon nehéz a „trónról” a halandó emberek közé visszaesni, és még ott is kitaszítottnak lenni.