A közel-keleti feszültségek növekedésével a konfliktus eszkalálódásának lehetősége egyre nagyobb aggodalmat vált ki a világgazdasággal kapcsolatban, különösen az olajellátási láncok sokkjának lehetősége miatt.
Egy ilyen zavar a benzin, az üzemanyag és a kőolajból származó termékek, például a műanyagok és vegyi anyagok árának ugrásszerű növekedését eredményezheti, ami világszerte veszélyeztetné a beruházásokat, a munkaerő-felvételt és a gazdasági növekedést. Az importált olajtól nagymértékben függő országok, különösen az afrikai szegényebb nemzetek komoly kihívásokkal nézhetnek szembe, míg Európa recesszióba kerülhet. E gazdasági következmények kilátása azután vált sürgetővé, hogy Izrael válaszolt egy iráni rakétatűzre, ami komly aggodalmat keltett az iráni olajlétesítmények elleni esetleges csapásokkal kapcsolatban. Bár az iráni olaj elleni izraeli támadás egyelőre valószínűtlen, a szaúd-arábiai vagy az Egyesült Arab Emírségekbeli finomítók elleni megtorló csapások lehetősége is felmerült. Az ilyen akciók destabilizálhatnák a régiót, és befolyásolhatnák az olaj átjutását a Hormuzi-szoroson, amely a világ olajellátásának közel egyharmada számára létfontosságú vízi útvonal.
A régió jelenlegi instabilitása, amelyet az Izrael és az Irán által támogatott Hezbollah közötti közelmúltbeli dél-libanoni ellenségeskedések súlyosbítottak, kiszélesítette a potenciális fenyegetések körét. Irán fellépése szélesebb körű regionális konfliktust idézhet elő, ugyanakkor az országnak saját kockázatokkal kell szembenéznie. A Perzsa-öböl menti olajinfrastruktúrát célzó bármilyen eszkaláció súlyos következményekkel járhat, ami tovább ronthatja Irán amúgy is törékeny gazdaságát. Világgazdasági következményekkel kell számolni, mivel elemzők szerint a legrosszabb esetben az olajárak hordónként akár 130 dollárra is emelkedhetnek, ami 0,4 százalékos csapást jelentene a globális GDP-re, egy ilyen sokk pedig éppen akkor következne be, amikor a nagy központi bankok, köztük az Európai Központi Bank és az amerikai Federal Reserve, a növekedés ösztönzése érdekében enyhítik a kamatlábakat. Az olajárak hirtelen megugrása megállíthatná ezt a fejlődést, felhajtva az inflációt és megakasztva a gazdasági fellendülésre irányuló erőfeszítéseket. Bár nem valószínű, hogy a világ olajellátása teljesen megszűnik, ezek a zavarok bizony súlyosbíthatják az alacsonyabb jövedelmű országok, különösen az afrikai országok már egyébként is meglévő sebezhetőségét. Az olyan országok, mint Zambia és Angola, amelyek már most is adósságválsággal küzdenek, egyre nagyobb nehézségekkel szembesülnének, mivel a magasabb olajárak felhajtják az importköltségeket, ami pedig tovább terheli az államháztartást. Eközben Európa pedig különösen kiszolgáltatott marad, miután az ukrajnai inváziót követően eltávolodott az orosz energiától való függőségtől. Egy újabb energiasokk a növekedés stagnálásához és az infláció emelkedéséhez vezethet, ami az 1970-es évek stagflációját idézné.
Mivel jelenleg számos változékony tényező van jelen – Oroszország ukrajnai háborújától kezdve az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktusig -, bármilyen közel-keleti eszkaláció mélyebb instabilitásba sodorhatja a törékeny világgazdaságot. Bár egyes forgatókönyvek valószínűtlennek tűnhetnek, a változékony térségben rejlő lehetőségek bővülő köre miatt még a szélsőséges kimenetelű események is komoly aggodalomra adnak okot a politikai döntéshozók számára világszerte.