Ahogy Németország, úgy az EU. Az unió legnagyobb gazdaságaként Németország minden szinten – politikailag, társadalmilag, pénzügyileg stb. – kiemelkedő hatást gyakorol az EU-ra. Ezért volt olyan aggasztó Németország függősége az orosz gáztól. Oroszország ukrajnai inváziója előtt Németország rendkívül nagymértékben támaszkodott az orosz gázimportra, hiszen a szükséges mennyiség több mint felét ebből az országból szerezte be.
Az orosz gáznak egy átmeneti állapotnak kellett volna lennie, amely lehetővé teszi Németország számára, hogy sikeresen átálljon a zöldebb, megújuló energiára az egész országban anélkül, hogy a folyamat során továbbra is a legrosszabb fosszilis tüzelőanyagokat égetné el, mint például a szenet. Amikor tehát Oroszország megszállta Ukrajnát, majd az uniós szankciókra válaszul csökkenteni kezdte az EU-ba irányuló gázexportját, Németország és más az orosz gázra támaszkodó nemzetek nem nagyon tudtak mit tenni. Legalábbis erre alapozta Oroszország a terveit.
Ahelyett azonban, hogy megtörtek volna az uniós országok, úgy tűnik, hogy Oroszország energetikai befolyása csökken. Ennek ellenére nagyon nehéz tél jön, és egyes szakértők szerint ez 1-2 évig tartó gazdasági nehézségeket fog okozni a tagországok számára. Németország a maga részéről versenyt fut az idővel, hogy még a tél előtt feltöltse a stratégiai gáztárolóit, és ha ezek sikeresen megtelnek, az ország és polgárai kevésbé lesznek kitéve az orosz gázellátási manipulációnak. A kevesebb ellátási zavar nagyobb stabilitást jelent, és semmi sem rosszabb, mint egy hideg tél alatti instabil energiaellátás. Végül is ez volt Oroszország szándéka. A nyugati szankciók február óta fájdalmasan érintik Oroszországot, és Putyin természetesen viszonozni akarja a szívességet. Moszkva számára az a probléma, hogy míg a nyugati szankciók minden fronton támadják az orosz gazdaságot, addig Oroszország befolyása leginkább az energiaellátásra (és bizonyos mértékig exportpiacra) korlátozódik. Ahogy egy elemző fogalmazott: Oroszország megpróbálja „felégetni a hidakat”, amíg még van mit felégetni. És még mielőtt észrevennénk, Oroszország ismét teljesen elszigetelődik a Nyugattól.
A világ ég
Miközben a „hidak égnek” Németország nem várt azzal, hogy rendezze az energetikai problémáit, és mint korábban említettük, jóval a tervezett határidő előtt sietett feltölteni a gáztározókat. Ezt úgy tudta megtenni, hogy növelte a Norvégiából, Hollandiából és más országokból származó gázszállításait. Erre azért volt lehetőségük, mert a világpiaci energiaárak emelkedése miatt csökkent a kereslet. Bár ez kifejezetten költséges volt, de megérte, mert így biztosítható az energiabiztonság a belátható jövőben. A legfrissebb becslések szerint a német gázimport Oroszországból augusztusban 9,5%-ra csökkent. Ez a szám 2021 augusztusában még 60% volt! Norvégia most a német gázszükséglet 38%-át, Hollandia pedig 24%-át szállítja. A proaktív intézkedéseknek köszönhetően egyre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy Németországban ezen a télen bármiféle „energiaadagolásra” kerülhetne sor. Hasonlóképpen az EU teljes tároló kapacitása átlagosan 80% fölött van feltöltve, míg Németországban 84%-ban, és ez biztató a bekövetkező tél előtt.
Ennek ellenére a szakértők arra számítanak, hogy Németországnak kissé vissza kell fogni majd a keresletet, hogy elkerülje a tartalékok gyors kimerülését, ha esetleg váratlanul hideg időszak következik be. Egy ilyen kimenetel ellen csak úgy lehet védekezni, ha az emberek és a vállalkozások kevesebbet fogyasztanak, és ha vannak intézkedések a fogyasztás visszafogására vagy csökkentésére. A tél még nem jött el, de remélhetőleg Oroszország szankciókra adott reakciója nem lesz túlságosan releváns a hidegebb hónapokban.