Az elektromos járművek már nem egy hiánypótló innováció, hanem az évek alatt a következő generáció közlekedési és energetikai infrastruktúrájának gerincévé váltak. Miközben az Egyesült Államok az elektromos járművek támogatásának jövőjéről vitázik, a tétlenség ára messze túlmutathat a piaci részesedés elvesztésén. A geopolitikai befolyást Kína irányába tolhatja el olyan módon, amelyet nehéz lesz visszafordítani.
Az E.V. technológia tudniillik nem csak az autókhoz kapcsolódik. Kapcsolódik az akkumulátorgyártáshoz, a kritikus ásványi anyag ellátási láncokhoz, a hálózati tároláshoz és a tiszta energia előállításához, amelyek mindegyike a stratégiai nemzeti versenyképesség egyik pillére. Kína szinte mindegyik ágazatban komoly dominanciát szerzett az évek alatt, hiszen finomítja a világ lítiumának túlnyomó többségét, ellenőrzi a világ grafitellátásának több mint 90 százalékát, és a lítium-ion akkumulátorok több mint 75 százalékát gyártja le. Ezek pedig korántsem csupán gazdasági előnyök, hanem komoly tőkeáttételi pontok. Ha Kína úgy dönt például, hogy lassítja a finomított anyagok exportját vagy korlátozza a fejlett akkumulátorokhoz való hozzáférést, az azonnali ellátási sokkot okozhat bármely olyan nemzet számára, amely megpróbál hazai elektromos vagy energetikai infrastruktúrát kiépíteni. Ez a kockázat tovább növekszik, ha az USA politikája elriasztja az alternatív ellátási láncokba történő helyi beruházásokat.
Az amerikai politika eddig nem tudott következetességet biztosítani. A Biden-kormányzat alatt az ösztönzők több mint 200 milliárd dollárnyi beruházást segítettek katalizálni az akkumulátorok, töltők és bányaprojektek terén. Ezt a lendületet veszélyezteti most az új szenátusi törvényjavaslat, amely kiiktatja ezeket a programokat. Ha ezek a beruházások elakadnak, évekbe telik, mire újraindulnak – és a felzárkózás lehetőségei beszűkülnek. Eközben a kínai autógyártók agresszívan terjeszkednek az európai, latin-amerikai és délkelet-ázsiai piacokon. Azok az országok, amelyek korábban az amerikai vagy európai autógyártókra támaszkodtak, most az olcsóbb és fejlettebb elektromos járműveket kínáló kínai márkákat választják. Ahogy ezek a márkák hűséget és infrastruktúrát építenek külföldön, az Egyesült Államok nemcsak az export, hanem a diplomáciai és kereskedelmi befolyás elvesztését is kockáztatja.
Az energiafüggetlenség kérdése is felmerül. Az USA évtizedeken át próbálta csökkenteni a külföldi olajtól való függőségét. Ennek a hibának a megismétlése az akkumulátorok és az elektromos autók alkatrészeivel stratégiai hiba lenne, különösen akkor, amikor a hazai termelés végre elkezdett felfutni. A politikai döntéshozók az E.V. támogatásokat gyakran alamizsnának állítják be, de talán jobban felfoghatóak biztosításként – olyan befektetésként, amely biztosítja, hogy az USA szerepet vállaljon a közlekedés jövőjének meghatározásában, és ne csak megvásárolja azt másoktól. E befektetés nélkül a jövő még mindig megérkezik, csak éppen nem Amerikában fog készülni.