Ariana Grande toplistákat vezetett azzal, hogy arról énekelt miket tanult, miként fejlődött egyes kapcsolatai révén. Minden partner valami mást, valami fontos dolgot tanított meg neki saját magáról. A fiatalabb generációknak nem lesz annyi esélyük a fejlődésre, nem fognak mást ismerni, mint a COVID utáni üzleti világot. Legtöbbjük nem fog túl sok kérdést feltenni; egyszerűen elfogadják a dolgok jelenlegi állását, mert soha ismertek mást. De az idősebb generációk továbbra is nosztalgiázni fognak a COVID előtti időkről. Másrészt sok olyan dolog van, amely a COVID miatt legalább ideiglenesen eltűnt, és reménykedünk, hogy soha nem jön vissza. A cikk elkészítéséhez a világ minden tájáról megkérdeztünk üzletembereket arról, hogy mik azok a dolgok, amelyek reményeik szerint a COVID-válság eltűnése után sem térnek vissza. Az alábbiakban összefoglaljuk a leggyakoribb és legelgondolkodtatóbb válaszokat.
I. Szükséges fizikai jelenlét az irodában
„Azok a megbeszélések, amelyeknek e-mail formát kellet volna ölteniük”, régen sok irodai dolgozónak okoztak bosszúságot. A COVID előtt sokakat frusztrált, hogy végig kell ülniük egy 1 órás értekezletet, amely valószínűleg hatékonyabban kivitelezhető lett volna írott formában. Az emberek nem szeretik, ha elpazarolják az idejüket, és semmi sem rosszabb annál, mintha személyesen kell részt vennünk egy olyan dologban, amit könnyen meg lehetne valósítani online. Felülírtuk azon elképzelést, hogy sokféle munka elvégzéséhez személyes jelenlétre van szükség. Azok, akik megkérdőjelezték az 1 órás értekezlet szükségességét, most a 40 órás munkahét szükségességét kérdezőjelezik meg. Most, hogy az emberek már nem ülnek minden reggel és délután a dugóban, nehéz elérni, hogy minden héten 40 óra munkát vállaljanak az íróasztaluknál.
Ezen túlmenően, a fogyatékkal élők szószólói különösen optimisták voltak ezzel a paradigmaváltással kapcsolatban, mivel sok foglalkoztatásra tökéletesen alkalmas fogyatékkal élő munkavállalónak vannak valódi problémái az ingázással és az irodai környezetben való munkával. Azonban ami sokak szerint döntő tényező lesz abban, hogy az emberek kénytelenek-e irodai környezetben dolgozni, az nem más, mint a költségmegtakarítás. Van egy részletesebb cikkünk is erről a témáról, de elegendő azt mondani, hogy a vállalkozások rengeteg pénzt takaríthatnak meg azzal, ha a munkaerejük jelentős része otthonról dolgozik.
Jóslatunk:
Általánosságban a vállalatok megpróbálják átállítani home office üzemmódra azokat a munkaköröket, amelyek ezt megengedik. Emellett, számos munkakör, amely még mindig sok személyes interakciót kíván, kevésbé szigorúan fogja igényelni, hogy az elvégzendő munka minden aspektusa az irodában történjen. Azok a vállalatok, amelyek nem teszik lehetővé a rugalmas otthoni munkavégzést, a „merev” vagy a „túlságosan hagyományos” kategóriából a „hanyag” vagy „elavult” kategóriába kerülnek.
II. Papírmunka elvégzése céljából történő személyes találkozások, amelyek könnyen megoldhatók online
A kormányzati hivatalok világszerte elkezdték digitalizálni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket korábban teljes egészében személyesen végeztek. Ez természetesen a COVID szükségszerűségéből fakadt: a kormányhivatalok világszerte bezártak, azonban számos kormányzati szolgáltatás szinte elengedhetetlen természeténél fogva. Vegyük például az esküvőket. Angliában a Nemzeti Statisztikai Hivatal szerint a COVID legalább 73400 esküvő elhalasztását eredményezte. A világjárvány csúcspontján Kalifornia és New York kormányzói legalizálták a digitális házasságokat. Világszerte számos dokumentum elérhető online igénylőlapok benyújtásával, amelyekhez korábban személyes jelenlétre volt szükség. Ez az újítás nem feltétlenül kockázat nélküli, mivel növeli a csalás lehetőségét.
Az online szolgáltatások a COVID során három kategóriába sorolhatók: teljesen működőképesek, rosszul működők és nem működőképesek. Azok a hivatalok, amelyek évekkel ezelőtt megkezdték a digitalizálási folyamatot, többnyire a teljesen működőképes kategóriába tartoztak. Mások, akik vagy elhalasztották a folyamatot, vagy silány módon kivitelezték azt, a rosszul működő kategóriába tartoztak. Közülük sokan még a nem működőképes kategóriába is belecsúsztak. Ennek tanúi lehettünk az Egyesült Államokban, ahol a Payment Protection Program webhelyei többször összeomlottak, amikor a kisvállalkozások tömegesen nyitották meg azokat. Egyéb üzleti szempontból elengedhetetlen funkciók sem működtek megfelelőképpen, például az új vállalkozás indításának funkciója . Az Egyesült Államokban a kisvállalati alkalmazások visszaestek. Ezt a helyzetet az online lehetőségek nélküli államok súlyosbították. Ennek abszolút drasztikus hatása lesz az üzleti és az adóbevételekre.
Jóslatunk:
Csakúgy, mint a vállalkozások, sok hivatal is rá fog ébredni, hogy jóval hatékonyabbak lehetnek, és ezáltal költségeket takaríthatnak meg, ha sok folyamatot, amelyek egykor személyes kapcsolatot igényeltek, online módra állítanak át. Ha mindezt helyesen csinálják, ami azt jelenti, hogy a szigorú kiberbiztonsági ellenőrzéseket betartják, akkor a polgárok szerte a világon jobban járnak vele.
III. Kézfogás
Ez volt az egyik legvitatottabb válasz, amelyet a szerkesztőségünk kapott. A beérkező válaszok többsége olyan visszafogott reakciókhoz vezetett, mint például a megértő bólintás, ez azonban sokkal hevesebb vitát váltott ki. Talán a belső vitánk egy mikrokozmosz, amely előnézetként szolgál a jövőre tekintve. Végül is a maszkok viselése egyfajta politikai kérdéssé vált az Egyesült Államokban, így talán az, hogy valaki megrázza-e a másik kezét, arra szolgál majd, hogy az emberek megítéljék egymást az üzleti életben.
A kézfogások hívei („kézrázók”) nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományokra. Azt állítják, hogy a hagyomány helyettesítő módszerekkel (öklözés, békejelek, fejbiccentése vagy akár a lábfejünk összeérintése) történő kiváltása felületes. Végül is, a kézfogás megmutatja az összes immateriális dolgot, amelyek eldönthetik, hogy tiszteljük-e a másik üzletembert: bizalom, energia és megbízhatóság. Egy személy mondhat bármit, de a róla alkotott első benyomást a kézfogásának minősége szabja meg, ez pedig egy üzlet megkötéséhez vagy elbukásához vezethet. Emiatt a kézfogás nemcsak, hogy vissza fog térni, de azokat, akik a jövőben nem lesznek hajlandók kezet fogni, még ha némán is, keményen megítélik majd.
A kézfogás ellen kampányolók („anti-kézrázók”) három táborba oszthatók: szociális, higiéniai vagy a kettő valamilyen kombinációja. A szociális tábor megveti a mű férfiasság archaikus megjelenítését. Ez egy módja annak, hogy az emberek érvényesítsék férfiasságukat, aminek szerintük szinte semmi köze képességeikhez egyik szakmában sem. A higiénés tábor egészségügyi okokból ellenzi a kézfogást. Végül is a kézfogás bizonyítottan nemcsak a COVID, hanem számos más betegség szuperterjesztője is. Az öklözés valójában 90%-kal kevesebb kórokozót terjeszt, mint a hagyományos kézfogás.
Jóslatunk:
Noha elismerjük, hogy a tudomány az „anti-kézrázók” oldalon áll, továbbra sem vagyunk meggyőződve arról, hogy a kézfogás a múlté. Nagyon sok nemzet üzleti kultúrájának elválaszthatatlan része.
IV. Szabadságot kivenni, hogy orvoshoz menjünk
Sok üzletember számára jelent óriási gondot, hogy orvoshoz menjen. Az orvosok rendelési ideje általában megegyezik az emberek munkaidejével, ezért nehéz az orvoshoz eljutni anélkül, hogy több órányi szabadságot vennénk ki. Még azok számára is igen frusztráló lehet egy egész délelőttöt kivenni egy ilyen viszonylag apróság miatt, akik rugalmas munkarenddel és megértő kollégákkal rendelkeznek. Vegyük igénybe a távgyógyítást! Videohívás segítségével a saját otthonunk kényelméből vagy akár az irodából is felkereshetjük az orvost, ha a problémánk viszonylag csekély és egyértelmű.
Habár a távgyógyítás évek óta létezik, a COVID-válság kellett ahhoz, hogy előtérbe kerüljön. McKinsey szerint „A távorvoslás fogyasztók általi használata jelentős mértékben megugrott: 2019-ben az Egyesült Államok fogyasztóinak 11 százaléka vette igénybe, míg jelenleg a fogyasztók 46 százaléka használja azt a felfüggesztett egészségügyi látogatások pótlására. A távorvoslást nyújtók gyorsan felmérték lehetőségeiket, és a távgyógyításon keresztül a betegek számának 50-175-szeresét képesek ellátni, a korábbiakhoz képest. ” Ennek a növekedésnek egy része abból adódik, hogy az amerikai kormány elhárította azokat az akadályokat, amelyek meggátolták a távegészségügyi költségek megtérítését; így a COVID kikényszerítette a kapuk megnyitását.
Jóslatunk:
A titok kiderült. A távgyógyítás megmarad, különösen az Egyesült Államokban.
V. A személyes korai interjú a többkörös rendszerben
Ez a gyakorlat népszerű volt a HR-szakemberek körében. Most a cégek többsége az első személyes interjú előtt már valamilyen szűrést alkalmaz, legyen szó egy egyszerű telefonos interjúról vagy videohívásról. A COVID után a legtöbb cég áttette az első, sőt a második körös interjúkat is a digitális térbe, vagyis csak a sokadik körös interjúkat tartják szemtől szemben. Mindez sokkal kevesebb „holtidőt” eredményez az interjúztatók és az interjúalanyok számára az interjúk előtt és után. Egyes vállalatok minden egyes kört online térbe tettek át, beleértve az utolsó kört és a szerződéssel kapcsolatos tárgyalást is. Viszont azok, akik ezt meglépték, beismerték, hogy kevésbé bíznak a végső döntésükben, mintha személyesen interjúztatták volna a jelöltet.
Kiderült, hogy az interjúalanyok is kedvelik ezt a tendenciát, bár néhányan kifejtették, hogy nem teljes mértékben elégedettek vele, mert erősségeik személyesen jobban megmutatkoznak. Sőt, manapság több minden miatt kell aggódniuk, ilyen például a kamera magassága, a megvilágítás vagy a háttér. Ezek olyan tényezők, amelyek miatt korábban nem kellett volna aggódniuk. Ennek ellenére sok interjúalany számára mindez áldás. Az egyik munkatársunk volt profi kosárlabdázó, aki mindig úgy érezte, hogy 2 méteres magassága többnyire hátrányt jelent az interjúk során, mivel az eltereli az emberek figyelmét.
Jóslatunk:
A HR-szakemberek és az interjúalanyok oroszlánrésze méltányolja a többkörös rendszer korai interjúinak teljesen online felületre való áthelyezését, ezáltal hatékonyabbá téve azokat. Mindkét fél számára nehéz lenne visszatérni a régi formához, ezért arra számítunk, hogy lényegesen több „virtuális szűrés” lesz.
Következtetés
A körülöttünk zajló gyors változások ijesztőek lehetnek, különösen akkor, ha a történések nagy részét úgy tűnik, hogy nem áll módunkban befolyásolni. Egy dolog azonban biztosan az eszköztárunkban van: a választás. Végül a COVID ráébreszthet bennünket arra, hogy hány lehetőségünk és megoldásunk van a legalapvetőbb problémáinkra. Rajtunk múlik, hogy kihasználjuk-e lehetőségeinket.
