Bár Németország gazdasági kilátásai borúsnak tűnnek, egyes közgazdászok szerint az ország még megfordíthatja a helyzetet. A munkaerőpiaca továbbra is erős, a munkanélküliségi ráta 5,3%, ami az egyik legalacsonyabb Európában, és az ország vállalati mérlegei szintén viszonylag erősek. Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke egy nemrégiben tartott beszédében úgy érvelt, hogy Németország alapjai, mint például a képzett munkaerő és a vállalatok ereje, rugalmas alapot biztosítanak egy lehetséges fellendüléshez. Ennek ellenére a 2024-re vonatkozó növekedési előrejelzések továbbra is szerények: az IMF mindössze 0,8%-os GDP-növekedést prognosztizál, amivel Németország ma Európa leglassabban növekvő gazdaságai közé tartozik.
A Németországba irányuló közvetlen külföldi befektetések is jelentősen csökkentek, a kínai kereskedelmi kapcsolatok pedig egyre bonyolultabbá váltak. Az egykor fontos exportpiacnak számító Kína versenytárssá válása súlyosan érintette Németország kiemelt jelentőségű autóipari ágazatát. 2020-ban Kína a német export nagyjából 8%-át szívta fel, ez az arány azóta 5%-ra csökkent. Az ázsiai szuperhatalom saját elektromosjármű-gyártói ma már uralják az elektromos járművek ágazatát, a kínai kormány pedig erősen támogatja ezeket a gyártókat, lehetővé téve számukra, hogy árban alákínáljanak a német márkáknak. Németország autóipari exportja ezzel szemben az elmúlt években jelentősen zsugorodott. E gazdasági nyomásra válaszul Scholz kormánya júliusban egy sor reformot vezetett be, amelyek célja a növekedés ösztönzése. A csomag a vállalati beruházások és a kiválasztott ipari ágazatok támogatását és a munkavállalók munkaerőpiacra való visszatérését ösztönző intézkedéseket tartalmazza. A kritikusok szerint azonban eddig korlátozott volt a hatás, különösen a koalíció gyakori politikai nézeteltérései miatt. Az emelkedő energiaköltségek mérséklése érdekében a kormány célzott energiatámogatásokat is bevezetett, bár ezek a szélesebb körű strukturális változtatásokat szorgalmazók ellenállásába ütköztek.
Ami a jövőt illeti, Németország gazdasági jövője valószínűleg az iparágak sikeres alkalmazkodásától és a politikai reformoktól függ. A Friedrich Merz vezette ellenzéki Kereszténydemokrata Unió (CDU) egy „Agenda 2030” javaslattal állt elő, amely a társasági adóterhek csökkentésére, a bürokrácia csökkentésére és az ipari fogyasztók villamosenergia-hálózati díjainak felére csökkentésére összpontosít. A CDU megközelítése a korábbi kancellár, Gerhard Schröder „Agenda 2010”-jét idézi, amely a munkaerő-piaci és adóreformok révén lendítette fel a növekedést egy olyan időszakban, amikor Németországot „Európa beteg emberének” nevezték.
Míg egyes elemzők Merz programjában egy lehetséges kiutat látnak, mások arra figyelmeztetnek, hogy a sikeres fellendülés inkább attól függ, hogy Németország képes lesz-e innovációra az olyan feltörekvő ágazatokban, mint a zöld technológia, az ipari automatizálás és az egészségügy. Ezek az ágazatok ugyanis hozzájárulhatnak a hosszú távú növekedéshez, ha az állami és magánberuházások megfelelően támogatják őket. Legutóbbi nyilatkozataiban Scholz „új ipari menetrendet” ígért, hangsúlyozva Németország eredendő erősségeit, mint magas képzettséget igénylő, kutatásorientált gazdaság, amely képes leküzdeni a jelenlegi kihívásokat. Európa legnagyobb gazdaságaként az ország teljesítménye tágabb értelemben is hatással lesz az EU-ra, amely GDP-jének több mint egynegyedét kapja Németországtól. Ebben a kritikus időszakban jelenleg a politikai döntéshozókra és az iparági vezetőkre helyeződik a nyomás, hogy újrafogalmazzák Németország gazdasági modelljét, és megőrizzék pozícióját Európa szívében.