Új-Zéland lakáspiaca, amely az egyik legproblémásabb a világon, az elmúlt 18 hónapban jelentős ingadozásokon ment keresztül. A COVID-19 járvány az alacsony jelzáloghitel-kamatlábak miatt a lakásárak megugrását eredményezte, de az ezt követő kamatláb emelkedés az árak zuhanását okozta. A lakástulajdonosok és a befektetők dollármilliárdokat veszítettek vagyonukból, és az ingatlanok jóval hosszabb időn keresztül vesztegeltek a piacon. Ez a cikk az új-zélandi lakáspiacot sújtó statisztikákat és kihívásokat vizsgálja, megvilágítva a válság okait és következményeit.
A járvány hatása
A világjárvány idején az új-zélandi ingatlanárak közel 50%-kal emelkedtek, mivel az emberek kihasználták az alacsony jelzáloghitel-kamatlábakat és a hitelezési szabályok enyhítését. Azonban 2021 novembere óta az ország központi bankja agresszív kamatláb szigorító intézkedéseket vezetett be a növekvő infláció kezelésére, aminek következtében az árak 17,5%-kal csökkentek. Ez a visszaesés a háztartások esetében több mint 6 milliárd dollárnyi vagyont semmisített meg az új-zélandi statisztikai hivatal becslése szerint. Az ingatlaneladások rekordalacsony szintre zuhantak a decemberig tartó három hónapban, és a házak értékesítése most átlagosan 47 napot vesz igénybe.
Új-Zélandon hagyományosan lakáshiánnyal, magas árakkal és gyenge építési minőséggel kell szembenézni. Az emelkedő árak, az építkezések hiánya és az emelkedő kamatlábak kombinációja súlyosbította a válságot. A vevők hajlandóak akár túlzott összegeket is fizetni a rosszul kivitelezett és szigetelt régebbi házakért, mivel kevés alternatíva áll rendelkezésre. Az új-zélandi lakások átlagára 780 000 új-zélandi dollár (kb. 480 000 dollár), így a legkevésbé megfizethetőek közé tartoznak a világon.
Nem megfelelő lakáspolitika
Új-Zéland lakhatási válságának megoldása kihívást jelentett az egymást követő kormányok számára. A probléma a lakosság különböző szegmenseit érinti, a hosszú várólistán lévő állami lakásokra várakozóktól kezdve azokig a bérlőkig, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ingatlant vásároljanak. Még azok a tehetősebbek is, akik nagy összegeket fektettek be ingatlanba most azt tapasztalják, hogy befektetéseik értéke csökken. Az ország magas egyenlőtlenségi és szegénységi rátáját jelentősen befolyásolja a lakhatási probléma, mivel sokan küzdenek azzal, hogy a rezsiköltségeket hónapról hónapra rendezni tudják.
Új-Zéland lakhatási válsága több tényezőre vezethető vissza. Az 1980-as évek óta az építkezések nem tudtak lépést tartani a népesség növekedésével a korlátozó területrendezési törvények és a magas építési árak miatt. Az ingatlanok értéke nagymértékben ki van téve a kamatlábak ingadozásának, mivel a szigetországban a legtöbb lakáshitel változó kamatlábú, amely jelentősen emelkedhet. A tőkenyereség-adó hiánya szintén hozzájárul a lakáspiac spekulatív jellegéhez, mivel a lakástulajdonosok így elkerülik az ingatlaneladásokból származó profit megadóztatását.
Politikai válasz
A kormánynak a lakáshiány kezelésére tett kísérletei csak korlátozott sikerrel jártak. A közelmúltban a lakáspolitikával kapcsolatos kétpárti álláspontok szembekerültek egymással, és az építési szabályozásokkal kapcsolatban is ellentétes megközelítések születtek. Míg a központi területeken történő építkezések ösztönzésére törvényt fogadtak el, az ellenzék a városok peremén lévő mezőgazdasági területeken történő építkezésekhez kíván visszatérni. Az eltérő szempontok a közelgő országos választások központi kérdései lesznek.