Ez a teljesítmény azért is figyelemreméltó, mert a NEON csupán hét éve, 2017-ben indult és néhány év alatt vált Hollywood egyik legkövetkezetesebb független forgalmazójává, két évvel alapítása után pedig megkezdte cannes-i diadalmenetét: 2019 óta elég simán húzza be fesztiválról fesztiválra az Arany Pálmát: az Élősködők (2019), a Titán (2021), A szomorúság háromszöge (2022) és az Egy zuhanás anatómiája (2023) után, idén egy amerikai szexmunkásról szóló történetük vihette haza az elismerést a leghíresebb európai filmfesztiválon. Hozzá kell tennünk, hogy 2020-ban a COVID-19 járvány miatt a fesztivál szünetelt, így az elmúlt hat évben a NEON vitte el a rangos díjat. A meglehetősen extrém Titanánon kívül, ezeket a filmeket aztán mind beválogatták az Oscar díjátadóra, ez alól pedig minden bizonnyal Baker új filmje sem lesz kivétel.
2019: Élősködők
A 72. fesztivál elnöke, a mexikói Alejandro Gonzales Inarritu a díj kihirdetése előtt elmondta, hogy a zsűri „teljesen demokratikusan, egyhangúan döntött”. Az első dél-koreai Arany Pálma-győztes filmben a vagyoni különbségek állnak a középpontban. A film viszonylag humorosan indul egy nyomorúságos pincelakásban, ahol a két fiatal felnőtt gyerek megpróbálja visszavezetni szüleiket „pénzkereső üzemmódba”. A szülők elszakadnak megszokott munkamódszerüktől, és a család fondorlatos tervet eszel ki a megélhetésük érdekében. A forgatókönyv Bong Joon-ho 2013-ban írt színdarabján alapul, amit később 15 oldalas filmvázlattá adaptálta, a társíró-producer Han Jin-won pedig három különböző vázlatra osztotta fel. Számos elismerése mellett a Parazita az első nem angol nyelvű film lett, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. További három Oscar-díjat nyert: a legjobb rendezésért, a legjobb eredeti forgatókönyvért és a legjobb nemzetközi játékfilmért. Ez az első dél-koreai film, amely Oscar-díjat kapott, és egyike annak a mindössze három filmnek, amely egyszerre nyerte el az Arany Pálmát és a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.
2021: Titán
Julia Ducournau francia rendezőnő Titán második játékfilmjének főszereplői Vincent Lindon és az újonc Agathe Rousselle. Ducournau öt évvel azután tért vissza Cannes-ba, hogy bemutatkozó filmje, a Nyers elnyerte a FIPRESCI-díjat. Julie Ducournau francia rendezőnő mindössze a második nő, aki megkapta a díjat és az első nő, aki egyedüliként nyerte el azt. Korábban csak Jane Campion volt az, aki 1993-ban A zongora című filmjéért elnyerte a cannes-i díjat. 2018-ban 82 nő – köztük Agnes Varda, Cate Blanchett és Salma Hayek – tiltakozott a nemek közötti egyenlőtlenség ellen a cannes-i vörös szőnyegen.
2022: A szomorúság háromszöge
Ruben Östlund mesterien groteszk szatírája fergeteges módon gúnyolja ki a szupergazdagokat egy mámoros hajóúton. Mondhatni a téma nem áll messze a rendezőtől, hiszen már 2017-ben is sikeresen feldolgozta A négyzet című filmben is, amellyel elnyerte első Arany Pálmáját. A szomorúság háromszögében a rendező az Instagram-modellek és a szupergazdag körutazó turisták világát veszi célba. A film címe a szemöldök közötti ráncra, a „szomorúság háromszögére” utal, amelyet a gazdagok előszeretettel távolítják el. A filmet később három Oscar-díjra jelölték a legjobb film, rendező és forgatókönyv kategóriákban.
2023: Egy zuhanás anatómiája
Justine Triet második filmje egy lebilincselő krimi egy írónőről, aki kénytelen megvédeni magát a bíróságon, amikor férje „gyilkosságának” fő gyanúsítottjává válik. A film az eljárási cselekményből bírósági drámává alakul. Franciaországban a Le Pacte 2023. augusztus 23-án mutatta be a mozikban, a kritikusok óriási elismeréssel fogadták, több mint 1,9 millió jegyet adtak el rá az országban, és a 49. César-díjátadón hat díjat nyert, köztük a legjobb filmnek járó elismerést. A film a 96. Oscar-díjra is öt jelölést kapott, köztük a legjobb film, a legjobb rendező (Triet), a legjobb színésznő (Hüller), és megnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv díját.
2024: Anora
Az Anora című New York-i romantikus dramedy egy brooklyni sztriptíztáncosnőről szól, aki modern Hamupipőkévé változik, amikor találkozik egy orosz oligarcha fiával. „Szó szerint ez volt az egyetlen célom filmesként az elmúlt 30 évben, úgyhogy nem igazán tudom, mit fogok csinálni az életem hátralévő részében” – mondta nevetve Sean Baker, aki Terrence Mallick (Az élet fája, 2012) óta az első amerikai filmes, aki elnyerte a Pálmát, majd gyorsan azt válaszolta, hogy ambíciója továbbra is az marad, hogy „harcoljon a mozi életben tartásáért”. Az 53 éves rendező szerint a világot emlékeztetni kell arra, hogy „filmet nézni otthon, miközben a telefonunkat görgetjük, e-mailekre válaszolunk és félig figyelünk, egyszerűen nem helyes, bár néhány techcég szeretné, ha ezt hinnénk”.