Kevés olyan diadalmas visszatérést láthattunk, mint amit Celine Dion mutatott pénteken, aki a párizsi olimpia megnyitó ünnepségét zárta egyenesen az Eiffel-torony tetejéről.
Közel két évvel azután, hogy nyilvánosságra hozta merev személyiség szindróma diagnózisát, Dion Edith Piaf „Hymne à l’amour” című dalát énekelte a négyórás látványosság záróműsoraként. Fellépését már hetek óta rebesgették, de a szervezők és a sztár képviselői nem voltak hajlandóak megerősíteni, hogy valóban fellép-e. Az énekesnő 2020 óta nem lépett színpadra, amikor is a COVID miatt 2022-re kellett elhalasztani a turnéját, amit végül betegségét követően felfüggesztették.
A ritka neurológiai rendellenesség merev izmokat és fájdalmas izomgörcsöket okoz, ami befolyásolta Dion járási és éneklési képességét. Júniusban, az „I Am: Celine Dion” című dokumentumfilm premierjén azt mondta, hogy a visszatéréshez terápiára van szüksége, „fizikailag, mentálisan, érzelmileg, hangilag”.
Dion valójában nem francia – a kanadai Québecből származik -, de mindig is erős kötődése volt az országhoz, sőt még az olimpiához is. Céline Dion édesanyja hegedűs volt, édesapja pedig harmonikás. Céline 14 gyermek közül a legfiatalabb volt, Hugues Aufray francia énekesnő „Céline” című dala után kapta a nevét, és hétéves korában már Ginette Reno dalait énekelte szülei Repentigny melletti éttermében. Dion anyanyelve francia, és karrierje során számos alkalommal uralta a francia és más francia nyelvű országok slágerlistáit. Az 1988-as Eurovíziós Dalversenyt is egy francia nyelvű dallal nyerte meg … Svájcot képviselve akkor. Dion 1990-ben enyhe vitát váltott ki, amikor francia-kanadai státuszára hivatkozva visszautasította a legjobb angol nyelvű előadónak járó Félix-díjat. „Nem vagyok anglofón művész, és ezt a közönség megérti” – mondta. „Bármerre járok a világban, mindenhol azt mondom, hogy büszke vagyok arra, hogy québécoise vagyok”.
Kevesen tudják, hogy Céline Dion hangja a csúcson akár öt oktávot is képes volt lefedni. Gyorsan ismertté vált hihetetlen hangterjedelméről és hangkontrolljáról, valamint szenvedélyes, érzelmes előadásairól. Whitney Houstonnal és Maria Carey-vel egy szinten tartják, és Diont erőteljes, technikailag is profi énekhangjáról ismerik.
Az 1990-es években aztán mégis váltott az angolra, ami hihetetlenül sikeres slágerek sorát eredményezte – leginkább a „Where Does My Heart Beat Now”, a „The Power of Love”, az „It’s All Coming Back to Me Now” és persze a „My Heart Will Go On” – amik aztán meghozták számára a „power balladák királynője” becenevet. A fordulópont az 1992-es év volt Dion karrierjében, amikor második angol nyelvű albuma, a Celine Dion több mint ötmillió példányban kelt el világszerte, ez lett az első amerikai platinalemeze,
Kanadában pedig megkapta a gyémánt minősítést, az album kislemeze, az „If You Asked Me To” pedig a Billboard lista első helyére repítette. Az ezt követő The Colour of My Love (1993) még sikeresebb lett, világszerte 20 millió példányban kelt el. A David Foster által készített „The Power of Love” című kislemez pedig mind Kanadában, mind pedig az Egyesült Államokban egyaránt első volt.
1996-ban őt kérték fel az 1996-os atlantai olimpia főcímdalának, a „The Power of The Dream”-nek az előadására. Mondhatni nem kockáztattak hatalmasat, hiszen Celine Dion addigra már minden idők legsikeresebb kanadai énekesnője és a 220 milliós lemezeladásával világviszonylatban is minden idők egyik legkelendőbb zenei előadója volt. Dion karrierje szédítően felfelé ívelő pályát futott be, miután a Falling into You (1996) és a Let’s Talk About Love (1997) egyenként több mint 20 millió példányban kelt el világszerte. Az utóbbi legnagyobb slágere természetesen a „My Heart Will Go On” volt, ami kilenc országban lett Nr. 1, világszerte több mint 18 millió példányban kelt el, és Whitney Houston „I Will Always Love You” című dala után minden idők második legkelendőbb női kislemeze lett. Dion a Titanic Oscar-díjas dalát az 1998-as Oscar-díjátadón adta elő.
2009-ben a Los Angeles Times az évtized legjobban kereső művészének nevezte, az albumeladások és a koncertbevételek együttesen meghaladták a 747 millió dollárt.