Michael Douglas a héten megkapta a cannes-i filmfesztiválon a tiszteletbeli Arany Pálmát, amellyel a hosszú sikeres pályafutását ünneplik, és ezzel olyan korábbi tengerentúli színészlegendákhoz csatlakozik, mint Clint Eastwood, Jodie Foster, Jane Fonda, vagy éppen a tavaly díjazott Tom Cruise.
A tiszteletadás részeként a fesztivál levetíti Amine Mestari Douglasról készült, eddig még kiadatlan dokumentumfilmjét: Michael Douglas, a tékozló fiút. „Mindig felüdülés Cannes-ban lenni, amely már régóta csodálatos platformot biztosít a merész alkotóknak, a művészi kísérletezésnek és a történetmesélés kiválóságainak” – mondta Douglas. „Az 1979-es Kínai-szindróma című filmem óta, ami az első volt itt Cannes-ban a legutóbbi 2013-as Túl a csillogáson bemutatójáig, a fesztivál mindig emlékeztetett arra, hogy a mozi varázsa nemcsak abban rejlik, amit a vásznon látunk, hanem abban is, hogy képes hatást gyakorolni az emberekre szerte a világon. Több mint 50 év után nagy megtiszteltetés számomra, hogy visszatérhetek a Croisette-re hogy megnyissam a fesztivált, és felkaroljam a film közös globális nyelvét.”
Douglas hosszú múltra tekint vissza a fesztivál történetében: először a 32. alkalommal megrendezett fesztiválon lépett fel a Croisette-en, ahol a Kína-szindróma premierjét tartotta James Bridges rendező, valamint Jane Fonda és Jack Lemmon oldalán. A film azon ritka alkalmak egyike volt, amikor a mozi megelőzte a valóságot: 1979-ben ez történt ugyanis a film megjelenésével, amely egy atomreaktor fiktív leolvadásáról szólt, és amelynek feltételezése egyes szkeptikusok szerint akkoriban erőltetett volt. Tizenkét nappal később pontosan ugyanez történt meg a valóságban a Three Mile Island atomerőműben, a Pennsylvania államban. Tizenhárom évvel később, 1992-ben Douglas Sharon Stone oldalán tért vissza és mutatta be Paul Verhoeven Elemi ösztön című filmjét, amelyet a versenyprogramban vetítettek. A film az 1990-es évek egyik legikonikusabb alkotásává vált. Bár nehéz versenyre kelni Sharon Stone-nal abban a bizonyos székben, amikor ő szabaddá teszi a lábait, Douglas is emlékezeteset alakít Nick Curran rendőrnyomozó szerepében. Douglas és Stone páratlan párosa közötti szexuális feszültség az, ami az Elemi ösztönt az erotikus thrillerek között klasszikussá tette. Douglas egy évvel később pedig már ismét versenyben volt a Croisette-en, 1993-ban Joel Schumacher Összeomlás című filmjével érkezett. Ebben a hétköznapi ember szerepét játssza William Foster, egy frissen elbocsátott védelmi dolgozó szerepében, aki otthagyja túlmelegedett autóját a dugóban, és gyalog indul át Los Angelesen, hogy eljusson kislánya születésnapi partijára. Útközben azonban minden elképzelhető városi rémséggel találkozik az utcai bandáktól kezdve a fehér fajgyűlölőkig, miközben Odüsszeuszhoz hasonlóan igyekszik eljutni a lánya otthonába. Douglas utoljára éppen tíz éve, 2013-ban mutatkozott be Cannes-ban Steven Soderbergh Túl a csillogáson című életrajzi drámájával.
Douglas producerként is figyelemreméltó filmográfiával rendelkezik. Első produceri vállalkozása, a Miloš Forman rendezésében Saul Zaentz-szel közösen készített Száll a kakukk fészkére kilenc Oscar-jelölést kapott, és a film 1975-ben elnyerte a legjobb filmnek járó díjat. De emellett említhetnénk a Robert Zemeckis-szel készített A smaragd románcát (1984), John Woo akcióklasszikusát, az Ál/arcot (1997), vagy a négy Oscar-díjjal kitüntetett Traffic (2000) című filmet szintén Soderberghtől.