A „High & Low: John Galliano” önéletrajzi dokumentumfilm a híres-hírhedt divattervező karrierjének talán legpusztítóbb mélypontjával indít, amikor a 2010-es párizsi La Perle-ben a részegen, teljesen szétcsúszva szitkozódik és gyűlölködik, amiért aztán évekre parkolópályára helyezték. A márciusban mozikba kerülő alkotásban a divatvilág olyan nagyágyúi szólalnak meg, mint Anna Wintour, Edward Enninful, Penélope Cruz és Kate Moss. Galliano híres pályafutása alatt olyan divatházaknál fordult meg, mint a Givenchy vagy a Dior.
Tudniillik a legújabb párizsi Fashion Week legvirálisabb, legeredetibb és leghatalmasabb bemutatóját az a Galliano szolgáltatta, akit annak idején sokan leírtak a high-fashion könyörtelen világában. A divattervező által rendezett Maison Margiela Artisanal show óriási siker lett, amiről a szakma és a közönség azóta is csak szuperlatívuszokban beszél: itt kérem nem kevesebb történt, mint „történelem” és „zsenialitás”.
A bemutató, amelyet a Pont Alexandre III híd alatti éjszakai klubban tartottak, pazar volt, túlzó, és tomboló érzelmekkel teli, egy olyan magával ragadó show-t láthattunk, amilyet már sok-sok éve nem. „A producerek erősebbek, mint a zenészek” – jegyezte meg Pierpaolo Piccioli a Valentinótól. „A galériák erősebbek a festőknél. A nagyvállalatok pedig erősebbek, mint a tervezők”. Félő, hogy a szupermárkákhoz, a milliárdokhoz és a globalizációhoz vezető úton elvesztettünk valami lényegeset, és nem tudjuk, hogyan szerezzük vissza. A legújabb Margiela-show a maga bátran eltorzított világával és színházával, a nyilvánvaló kereskedelmi szándék hiányával minderre válaszlépést jelentett.
Kevés divattervező szimbolizálta annyira a divat modern ívét, mint a Gibraltáron született és Dél-Londonban nevelkedett Galliano, aki a Central Saint Martinson szeretett bele a divatvilágba, 1989-ben mutatkozott be Párizsban, Anna Wintour és André Leon Talley közreműködésével komoly pénzügyi támogatáshoz jutott a következő bemutatóihoz, 1995-ben pedig már őt nevezték ki a Givenchy vezető tervezőjének. Ezzel ő lett az első brit tervező, aki egy francia haute couture-házat vezetett. A következő évben az LVMH aztán áthelyezte őt a Christian Diorhoz, az olasz tervező, Gianfranco Ferré helyére. A Diornál Galliano széleskörű kritikai elismerést kapott mind a Haute Couture, mind a ready-to-wear kollekcióiért. Az évezred elején egyértelműen a Galliano bemutatók – mind az ő saját márkája, mind a Dior bemutatói – voltak a legmenőbbek Párizsban. Aztán az évadok során a divatvilág kedvence egyre inkább elszigetelődött, nevetséges jelmezekben jelent meg, drog- és alkoholfüggőségbe süllyedt, és egy párizsi bárban végül egy antiszemita kirohanás után az eltörléskultúra egyik korai „áldozata” lett.
Szintén Anna Wintour volt az, aki elérte, hogy két évvel később a divatvilág megbocsásson a tervezőnek: 2013-ban elfogadta Oscar de la Renta meghívását, hogy ideiglenesen tartózkodjon de la Renta tervezői stúdiójában, és segítsen összetenni a 2013-as őszi ready-to-wear kollekciójának bemutatóját a New York-i divathéten. „Képes vagyok alkotni. Készen állok arra, hogy alkossak… [és] remélem, hogy a vezeklésem révén kapok egy második esélyt”- nyilatkozta. Galliano a következő évben szerződött le a Maison Margiela házhoz, hogy átvegye a ház kreatív irányítását, amivel a tervező sikeresen visszatért a luxusdivat tervezésében betöltött vezető szerepéhez. Néhány héttel később, az éves British Fashion Awards alkalmával Galliano átadta a kiemelkedő teljesítményért járó díjat Anna Wintournak, aki a tervező első, a Maison Martin Margiela számára készített kreációját viselte, jelezvén, hogy a nagyhatalmú főszerkesztőasszony újra A listára helyezte a John Gallianót.