Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Mit örököltünk?

Emlékezetes és nagyszabású évadzáróval ért véget az Utódlás, amely éppolyan erős volt, mint maga a sorozat. Jesse Armstrong négy évadon át bemutatott története a Waystar családról mindig is több volt egy egyszerű tv show-nál: alapvetően folyamatosan a vígjáték és a dráma határán lavírozott, és egyaránt merített a sitcomok és a Shakespeare-tragédiák elemeiből is. Sokféle aspektusból választhatjuk a prizmasorozat elemzését, és ezek mind-mind követésre érdemesek: Az Utódlás tulajdonképpen a Fox News kritikája, de ettől sokkal többről is szólt… Mit örököltünk végül is az Utódlással?

„Még egyszer szólj; a semmiből mi sem lesz” (Shakespeare: Lear király)

A sorozat íve igazából évadokon keresztül arról szól, hogy Roy Waystar médiamogul örökösei megpróbálnak a senkiből valakivé válni, majd újra és újra kudarcot vallanak, és visszatérnek a semmibe. Persze elég hatalmuk van ahhoz, hogy közben összezavarják a világot, de ahhoz nem, hogy alapvetően megváltoztassák a sorsukat, ami a sorozat szatirikus keserűségének forrása is. Lehet, hogy képesek lennének valakivé válni, hiszen ott van mindegyikükben valamiféle potenciál, és talán sikerülne is valami, ha valaha is valódi szeretetet kaptak volna az apjuktól… Ez a fajta semmi persze éppúgy az apa hibája, mint az utódoké. Óriási birodalmat épített magának, amit éppen ezért csak a nihil követhet.

Az Utódlás eredetileg egy áldokumentumfilm lett volna a világ leghatalmasabb komplexumát irányító Rupert Murdochról (az ő birodalmát erősíti a The Sun bulvárlap és az amerikai Fox News hírtelevízió is), ám ez a projekt végül megfeneklett, Armstrong pedig inkább egy fiktív médiavállalatot irányító családról szóló fikciós sorozat tervén kezdett dolgozni. A Royokat így nemcsak Murdochról mintázta, hanem jó pár médiamogul életéből és családjából merített (például a CBS- és Viacom-vezér Sumner Redstone és a Mirror-csoportot jegyző Robert Maxwell), és rengeteg forrást elolvasott, hogy jobban megértse az általa ábrázolt világot. Így születtek meg az Utódlás főbb karakterei, Roy Waystar és gyermekei, Kendall, Shiv és Roman. Az HBO-nak hamar megtetszett az ötlet, jöhetett a pilot, melynek a forgatása 2016. november 9-én kezdődött – egy nappal azután, hogy mindenki meglepetésére elnökké választották Donald Trumpot. Ennek hatása pedig bizony érződik a sorozaton: az Utódlás világa fiktív ugyan, mégsem lehet elszakítani a valóságtól. Tulajdonképpen nincsen egyetlen pozitív karakter sem, akit ne a hatalomvágy és a pénz mozgatna, és sorra adják fel elveiket is, ha éppen az üzleti érdek úgy kívánja. Az Utódlás éppúgy szól a hatalom megrontásáról, mint ahogyan a hatalomtól való undorodásról is.

Az Utódlás tökéletesen illik a mai korszellemhez és hullámhoz, amikor az ember egyre kevésbé bízik a médiában és a szokásosnál is kritikusabb, sőt sokszor egyenesen gyűlölködő a gazdagokkal szemben – gondoljunk csak A szomorúság háromszöge vagy az Élősködők című filmekre. A sorozatban látott elit pedig pont olyan, amilyennek szeretnénk látni: teljesen életképtelen idióták gyülekezete, akik érdemtelenül kerültek olyan helyzetbe, hogy irányíthassák a sorsunkat.