test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Négykezes festészet

A párizsi Foundation Louis Vuitton az elmúlt években számos megakiállításokat hozott össze, Yayoi Kusamával, Cindy Shermannel vagy éppen Takashi Murakamival. Áprilisban egy exkluzív Jay-Z koncerttel nyílt meg a ház legutóbbi nagy dobása, a „Painting four hands” – egy terjedelmes retrospektív kiállítás, amely a huszadik századi művészet két nagy ikonjának, Andy Warholnak (1928-1987) és Jean-Michel Basquiatnak (1960-1988) az együttműködését és furcsa barátságát mutatja be.

A „Painting four hands” kiállítás 1984-ben kezdődik a két művész első találkozásával. Warholt – aki arról volt ismert, hogy szinte azonnal ecsetet ragadott és portrékat festett új ismerőseiről – váratlanul érte, amikor Basquiat azonnal eltűnt a kettejükről készített polaroiddal. A történet szerint a vaskos, még mindig csöpögő vizes, négyzet alakú vászon, amelyen ő és Basquiat karikatúraszerűen megörökítették egymást, néhány órával később ugyanazon az asztalon landolt, ahol együtt ebédeltek. Ez volt a kezdete egy különleges együttműködésnek kettejük között, amikor felváltva cserélgették a festményeket és mély, mindent átfogó beszélgetésekbe bonyolódtak, ahol nemcsak szavakkal, hanem ecsetvonásokkal is alátámasztották mondanivalójukat.

1984 és 1985 között Basquiat és Warhol mintegy 160 festményt készített együtt, „à quatre mains”-ként, köztük a pályafutásuk során készült legnagyobb méretű műveiket is. Ahogy barátjuk és művésztársuk, Keith Haring (1958-1990) a kortárs szcéna másik meghatározó alakja fogalmazott kettőjükről, „a szavak helyett a festészeten keresztül beszélgettek”, valamint hogy két elme összeolvad, hogy létrehozzon egy „harmadik jellegzetes és egyedi elmét”. Basquiat csodálta Warholt, felnézett rá, lenyűgözte, ahogyan a művészvilág meghatározó személyiségévé vált, egy vadonatúj nyelvezet és a popkultúrához való forradalmi kapcsolat úttörőjévé. Warhol viszont Basquiatban találta meg a festészet iránti megújult érdeklődését, és neki köszönhetően tért vissza a kézzel való festéshez.

A „Painting four hands” az eddigi legjelentősebb kiállítás, amelyet ennek a rendkívüli és egyedi életműnek szenteltek, és több mint háromszáz művet és dokumentumot vonultat fel, köztük nyolcvan olyat, amit a két művész közös aláírása fémjelez. Emellett mindkettőjüktől láthatunk egyéni munkákat, de más jelentős művészek (Michael Halsband, Keith Haring, Jenny Holzer) alkotásai is szerepelnek a tárlaton, hogy felidézzék a nyolcvanas évek New York-i belvárosi művészeti légkörének semmihez nem fogható energiáját. Az úgymond könnyedebb darabok mellett rengeteg keményebb alkotás is található, ahogyan a két művész az amerikai társadalmat mind a mai napig meghatározó rasszizmust – Basquiat maga is gyakran ki volt téve ennek mind az utcán, mind pedig a New York-i művészeti életben való érvényesülése során -, valamint a fogyasztói társadalom és a kapitalizmus témáját járja körül. Számos műalkotást csak nagyon ritkán láthat a közönség, ilyen például Basquiat verziója Warhol ikonikus banánjáról, amelyen a fiatal művész Warhol karikatúrájává válik.

A kiállítás egészen nyár végéig (augusztus 28-ig) tekinthető meg a párizsi Foundation Louis Vuittonban.