Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

SOLO!

Adott egy együttes, ami már önmagában is komoly sikereket ér el, slágerekkel és platinalemezekkel halmozza el a rajongókat. És akkor jön a kérdés, hogyan tovább? Nos, a rivaldafényt nem mindenki szereti feltétlenül megosztani, és talán művészi szükségszerűségből, zenekari súrlódásokból, vagy egyszerűen csak a zsírosabb szerződések ígéretével szólóban állnak a mikrofon elé. És van, hogy a innentől a siker még nagyobbra duzzad! Hogy ne menjünk messze, itt van nekünk aktuálisan Harry Styles példája, akinek új slágere az As It Was tíz hetet töltött listavezetőként az Egyesült Államokban, míg együttesével, a One Directionnel soha nem voltak Nr. 1-ok.

Az, hogy Michael Jackson a Jackson 5-ot követően szólókarrierbe kezd, már korán borítékolva volt. Az 1979-es diszkós Off the Wall című album bár nagyon nagy sikert ért el, a valódi áttörést a popkirályság felé vezető úton az 1982-es Thriller album jelentette és lett az évtized talán legmeghatározóbb popelőadója.

A Take That a ’90-es években (és még a 2000-es évek közepén történt újraegyesülésük alatt) állandóan jelen voltak a brit poplistákon, gyakorlatilag minden albumuk és minden daluk szinte példátlan módon vezette a slágerlistákat. Robbie Williams azonban rájött, hogy önállóan is életképes szólósztár lehet, és a fülbemászó slágereivel (Millennium, Rock DJ) világszerte megkedveltette magát a közönséggel. 2002-es Escapology című kiadványa előtt egy elképesztő, 125 millió dolláros szerződést kötött az EMI lemezkiadóval, amely végül a popzene történetének egyik legnagyobb kontraktusaként vonult be a történelembe.

Voltak női rapperek Lauryn Hill előtt és utána is, de amikor a Fugees a 1996-os The Score-ral világhírűvé vált, Hill kétségtelenül a csapat legáttörőbb sztárjává avanzsált, aki az egyik pillanatban a Killing Me Softly With His Songot énekelte, a másikban pedig hihetetlen ütemeket nyomott. Tehetségének sokszínűségét végül az 1998-as Grammy-díjas szólóalbumán, a The Miseducation of Lauryn Hillen mutatta meg, amelynek hatása mai napig érezhető (Drake: Ex-Factor, Cardi B: Be Careful). A hírnév azonban túl soknak bizonyult Hill számára, hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől, és leginkább már csak fesztiválokon tudjuk elcsípni.

A No Doubt legendás Don’t Speak című kislemezének klipje rámutatott arra, hogy Gwen Stefani tulajdonképpen minden szempontból csak egy szólóénekesnő volt – kiegészülve egy zenekarral. A szólókarrier elkerülhetetlen volt, különösen Moby – Southside és Eve – Let Me Blow Ya Mind című dalaiban való közreműködése után. Debütáló kislemezei mégis döcögősen kezdtek be: A What You Waiting For csak a 47. volt, a Rich Girl épp hogy top 10-es lett, és csak az album harmadik kislemeze, a Hollaback Girl hozta meg Gwennek azt a listavezető helyet, amire annyira vágyott.

Ha egy sikeres R&B lánycsapat tagja vagy, és a menedzsered történetesen az apád, akkor nyilvánvalóan te vagy a középpontban. De bármennyire is sikeres volt a Destiny’s Child, Beyoncé szólókarrierjének meg kellett történnie. És bár Jay-Z-vel való szupersztár románca és számos közös munkája hozzájárult ahhoz, hogy a Dangerously in Love című szólólemezét többszörös platinalemezes sikerre vigye, Beyoncé kipróbálta magát a színészetben is. Miután a 2013-as meglepetés kiadványával és a 2016-os Lemonade című lemezével elkezdett „vizuális albumokat” kiadni, világossá vált, hogy a Queen Bey egy elég komoly szintet üt meg lemezről lemezre. És persze Beyoncé nem felejti el, honnan jött: mind a Super Bowl fellépésén, mind a Coachella fesztiválon visszahozta a Destiny’s Childot.