Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

The Red, The Black and The White Stripes

A Rock & Roll Hall of Fame valószínűleg egyikük fejében sem fordult meg, amikor Jack White és Meg White 28 évvel ezelőtt beléptek a Cass Corridor bárba, hogy első koncertjüket adják egy maroknyi ember előtt.

A detroiti testvérek vasárnap este olyan művészek mellett lettek tagjai az illusztris társaságnak, mint a Bad Company, a Chubby Checker, Joe Cocker, Cyndi Lauper, az Outkast és a Soundgarden. Amikor a White Stripes-t hivatalosan is beiktatják a november 8-i Los Angeles-i ünnepségen, ők lesznek a 22. detroiti művészek, akit a Rock & Roll Hall of Fame rangos előadói szárnyába iktatnak. Ez az örökség egyébként 1987-ben kezdődött, a legendás Aretha Franklinnel.

Az 1997-es nyári, detroiti Gold Dollarban való debütálásukat követő években a White Stripes a garázsrock felélesztéseként ismert nyers, minimalista mozgalom zászlóvivőjévé vált, és olyan zenekarokkal ismert újhullámát vezette, mint a Strokes és a Black Keys. A duó a bluesból merített hangzásukhoz a szülővárosi hatások mély kútjából merített, amely aztán Meg White szigorú dobolása és Jack White robbanékony gitárját, valamint üvöltő, jellegzetesen robbanékony énekét támasztotta alá. A White Stripesre olyan blueszenészek voltak hatással, mint Son House, Blind Willie McTell és Robert Johnson, valamint rockzenekarok, mint a Gories, a Stooges, vagy éppen a Velvet Underground. De ne feledkezzünk meg a nagy Bob Dylanről sem, akit Meg az egyik legkedvesebb zenészeként nevezett meg, Jack élőben is fellépett vele, és azt állította, hogy „három apám van – a biológiai apám, Isten és Bob Dylan”.

A White Stripes arról volt nevezetes, hogy csak két zenészük volt, ami korlátozta ugyan az élőben játszható hangszereket, ám Jack szerint ez számukra soha nem jelentett problémát, sőt igazából „mindig a hármas szám köré összpontosította a zenekart. Minden ének, gitár és dob volt, vagy ének, zongora és dob.” A White Stripes összesen hat stúdióalbumot adott ki, amiket aztán számos elismerésben részesítettek, köztük tizenegy jelölésből hat Grammy-díjjal. A Rock and Roll Hall of Fame korábban egyébként a White Blood Cells-t a „200 meghatározó album” listájára sorolta, míg a Rolling Stone mind a White Blood Cells, mind pedig az Elephant lemezt is megjelölte a „Minden idők 500 legjobb albuma” listájárán, magát a zenekart pedig 2015-ben minden idők hatodik legjobb duójának nevezte.

Egyelőre kérdéses, hogy Jack és Meg – a korábban házaspár, akik 2000-ben titokban elváltak, és a sajtónak azt mondták, hogy testvérek – együtt lépnek-e fel a 2025-ös beiktatási ceremónián. A csapat ugyanis még 2011-ben vált szét, és utolsó közös nyilvános fellépésük az NBC Late Show with Conan O’Brien című műsorának utolsó epizódjában volt 2009-ben. Habár Jack éppen legújabb szólóalbumával turnézik, Meg szinte felszívódott a zenekar feloszlása óta, és híresen kerüli az interjúkat és nyilvános szerepléseket. „Erősen kétlem, hogy egy White Stripes újraegyesülés valaha is létrejönne” – mondta Jack a Rolling Stone-nak 2018-ban. Mindenesetre egy olyan évben, amikor az Oasis egy közös turnére adta a fejét, talán ne mondjunk le teljesen a reményről!