Wes Anderson közel három évtizeddel az „Okostojás” (1999) és a „Tenenbaum, a háziátok” pimasz és friss mozijai után újra ismerős területre kalauzol. A Grand Budapest Hotel és A francia diszpécser című európai kirándulások után Anderson új vígjátéka, az Asteroid City visszaviszi őt Texasba, szülőföldjére – pontosabban egy komikusan kicsi és ritkán lakott faluba, amely évente megrendezett „Junior Csillagászok” találkozónak ad otthont. A tizenéves csodagyerekek a legújabb szerkentyűiket mutatják be a tudósoknak és a védelmi minisztérium képviselőinek egyaránt, hogy aztán megmérkőzzenek a „Fehér Törpe Érdemérem”-ért.
Az „Asteroid City” előtti táblán ez áll: „Pop. 87”, de úgy tűnik, hogy az egyetlen állandó lakos a városka autópálya tulajdonosa (Steve Carell), illetve az ő alkalmazottai; mindenki más csak átutazóban van, és persze senki sem marad sokáig. Az elgondolkodó fiatal feltalálót, Woodrow-t (Jake Ryan) az apja, Augie (Jason Schwartzman) kíséri, aki nemrég özvegyült meg, és felesége hamvait egy Tupperware-ben szállítja át az országon. Eközben, amikor a többi csillagász nem a szakmai mentoraikkal lelkesedik, a helyi éttermi palacsintát majszolják, vagy a környék egyetlen turisztikai látványosságaként szolgáló ősi krátert bámulják… A dögunalomba torkolló hétköznapokat végül egy rejtélyes földönkívüli látogatás zavarja meg, ami miatt a nyaralásuk meghosszabbított karanténban végződik, amelyet a Fehér Ház rendel el.
Anderson első játékfilmje, a „Petárda” (1996) a saját mércéjéhez mérten csak egy nyers vázlat volt ugyan, de sok mindent tartalmazott az elkövetkező filmek jellemzőiből: ragyogó színeket, ehhez tűéles képkockákat, szeszélyes kézzel rajzolt sémákat, szürreálisan romantikus gesztusokat, és persze a felszín alatt húzódó melankóliát. A film megalapozta Owen Wilson filmbeli személyiségét is, mint Dignan, a homályos látnok, akinek bűnözői fantáziája arra terjed ki, hogy depressziós haverjával (Luke Wilson) kirabolja barátja házát. Alig két évvel később Anderson elkészítette az egyik legnagyobb coming-of-age vígjátékot, az „Okostojás”-t, amely erősen kölcsönzött a Diploma előtt című klasszikusból. A 15 éves Max Fischer (Jason Schwartzman) nincs híján az önbizalomnak és a jövőképnek, de rengeteg hely van az érettségre és a fejlődésre. A film az ő koraérettségén alapul, de Anderson megengedi, hogy főszereplője érzéketlen és hibás legyen, akit eláraszt a fiatalkori nárcizmus. Ő az iskolaújság- és évkönyv szerkesztője: a Francia Klub, a Német Klub, a Sakk Klub és a Csillagvizsgáló Klub elnöke: a vívócsapat kapitánya és a retorikai önképzőkör elnöke: valamint a Max Fisher Színjátszókör igazgatója és producere, amely számára darabokat ír a rendőrségi korrupcióról, a nagyvárosi bűnözésről, a háborúról és az élet egyéb örömeiről… Anderson következő vígjáték-drámája, a „Tenenbaum, a háziátok” 2001-ben került a mozikba. A film középpontjában egy sikeres és művészlelkű New York-i család és a Gene Hackman által alakított, kiközösített pátriárka áll. A film főszerepében Anjelica Huston az exfeleséget, Ben Stiller, Luke Wilson és Gwyneth Paltrow pedig a gyerekeket alakította. A film kasszasiker és kritikai siker volt. A 2012-es Moonrise Kingdomig a legnagyobb pénzügyi sikerét jelentette, több mint 50 millió dolláros hazai bevételével. A The Royal Tenenbaums-t Oscar-díjra jelölték, és az Empire felmérése szerint a valaha készült legjobb filmek közé is beválasztották. 2012-ben került a mozikba Anderson „Moonrise Kingdom” című filmje, és már a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmájáért szállt versenybe. A film egy fiktív New England-i városban játszódó coming-of-age komédia Bill Murray, Edward Norton, Bruce Willis, Frances McDormand és Tilda Swinton főszereplésével. A film emblematikus volt Anderson stílusára, és a forgatókönyvéért újabb Oscar-jelölést hozott Andersonnak. A film mindössze 16 millió dolláros büdzséből készült, és 68 millió dollárt hozott a kasszáknál. A 2014-es „The Grand Budapest Hotel” nagyrészt az 1930-as években játszódik, és a szálloda portásának, M. Gustave-nek a kalandjait követi nyomon. A film Anderson egyik legnagyobb kritikai és kereskedelmi sikerét jelentette, világszerte közel 175 millió dolláros bevételt hozott, és több tucatnyi díjra jelölték, köztük kilenc Oscar-jelölésre, amelyek közül négyet megnyert a legjobb díszlettervezésért, a legjobb jelmeztervezésért, a legjobb sminkért és a legjobb eredeti filmzenéért.
A júniusban bemutatott Asteroid Cityben megvan minden, ami egy tipikus Wes Anderson filmhez kell: sztoriban sztori történet, babaház-szerű díszletek, álmos pasztellszínek, retró zenék és persze a sztárparádé korunk legtehetségesebb színészeit felvonultatva!