test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Wes Anderson csodálatosan pasztell világa

Wes Anderson közel három évtizeddel az „Okostojás” (1999) és a „Tenenbaum, a háziátok” pimasz és friss mozijai után újra ismerős területre kalauzol. A Grand Budapest Hotel és A francia diszpécser című európai kirándulások után Anderson új vígjátéka, az Asteroid City visszaviszi őt Texasba, szülőföldjére – pontosabban egy komikusan kicsi és ritkán lakott faluba, amely évente megrendezett „Junior Csillagászok” találkozónak ad otthont. A tizenéves csodagyerekek a legújabb szerkentyűiket mutatják be a tudósoknak és a védelmi minisztérium képviselőinek egyaránt, hogy aztán megmérkőzzenek a „Fehér Törpe Érdemérem”-ért.

Az „Asteroid City” előtti táblán ez áll: „Pop. 87”, de úgy tűnik, hogy az egyetlen állandó lakos a városka autópálya tulajdonosa (Steve Carell), illetve az ő alkalmazottai; mindenki más csak átutazóban van, és persze senki sem marad sokáig. Az elgondolkodó fiatal feltalálót, Woodrow-t (Jake Ryan) az apja, Augie (Jason Schwartzman) kíséri, aki nemrég özvegyült meg, és felesége hamvait egy Tupperware-ben szállítja át az országon. Eközben, amikor a többi csillagász nem a szakmai mentoraikkal lelkesedik, a helyi éttermi palacsintát majszolják, vagy a környék egyetlen turisztikai látványosságaként szolgáló ősi krátert bámulják… A dögunalomba torkolló hétköznapokat végül egy rejtélyes földönkívüli látogatás zavarja meg, ami miatt a nyaralásuk meghosszabbított karanténban végződik, amelyet a Fehér Ház rendel el.

Anderson első játékfilmje, a „Petárda” (1996) a saját mércéjéhez mérten csak egy nyers vázlat volt ugyan, de sok mindent tartalmazott az elkövetkező filmek jellemzőiből: ragyogó színeket, ehhez tűéles képkockákat, szeszélyes kézzel rajzolt sémákat, szürreálisan romantikus gesztusokat, és persze a felszín alatt húzódó melankóliát. A film megalapozta Owen Wilson filmbeli személyiségét is, mint Dignan, a homályos látnok, akinek bűnözői fantáziája arra terjed ki, hogy depressziós haverjával (Luke Wilson) kirabolja barátja házát. Alig két évvel később Anderson elkészítette az egyik legnagyobb coming-of-age vígjátékot, az „Okostojás”-t, amely erősen kölcsönzött a Diploma előtt című klasszikusból. A 15 éves Max Fischer (Jason Schwartzman) nincs híján az önbizalomnak és a jövőképnek, de rengeteg hely van az érettségre és a fejlődésre. A film az ő koraérettségén alapul, de Anderson megengedi, hogy főszereplője érzéketlen és hibás legyen, akit eláraszt a fiatalkori nárcizmus. Ő az iskolaújság- és évkönyv szerkesztője: a Francia Klub, a Német Klub, a Sakk Klub és a Csillagvizsgáló Klub elnöke: a vívócsapat kapitánya és a retorikai önképzőkör elnöke: valamint a Max Fisher Színjátszókör igazgatója és producere, amely számára darabokat ír a rendőrségi korrupcióról, a nagyvárosi bűnözésről, a háborúról és az élet egyéb örömeiről… Anderson következő vígjáték-drámája, a „Tenenbaum, a háziátok” 2001-ben került a mozikba. A film középpontjában egy sikeres és művészlelkű New York-i család és a Gene Hackman által alakított, kiközösített pátriárka áll. A film főszerepében Anjelica Huston az exfeleséget, Ben Stiller, Luke Wilson és Gwyneth Paltrow pedig a gyerekeket alakította. A film kasszasiker és kritikai siker volt. A 2012-es Moonrise Kingdomig a legnagyobb pénzügyi sikerét jelentette, több mint 50 millió dolláros hazai bevételével. A The Royal Tenenbaums-t Oscar-díjra jelölték, és az Empire felmérése szerint a valaha készült legjobb filmek közé is beválasztották. 2012-ben került a mozikba Anderson „Moonrise Kingdom” című filmje, és már a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmájáért szállt versenybe. A film egy fiktív New England-i városban játszódó coming-of-age komédia Bill Murray, Edward Norton, Bruce Willis, Frances McDormand és Tilda Swinton főszereplésével. A film emblematikus volt Anderson stílusára, és a forgatókönyvéért újabb Oscar-jelölést hozott Andersonnak. A film mindössze 16 millió dolláros büdzséből készült, és 68 millió dollárt hozott a kasszáknál. A 2014-es „The Grand Budapest Hotel” nagyrészt az 1930-as években játszódik, és a szálloda portásának, M. Gustave-nek a kalandjait követi nyomon. A film Anderson egyik legnagyobb kritikai és kereskedelmi sikerét jelentette, világszerte közel 175 millió dolláros bevételt hozott, és több tucatnyi díjra jelölték, köztük kilenc Oscar-jelölésre, amelyek közül négyet megnyert a legjobb díszlettervezésért, a legjobb jelmeztervezésért, a legjobb sminkért és a legjobb eredeti filmzenéért.

A júniusban bemutatott Asteroid Cityben megvan minden, ami egy tipikus Wes Anderson filmhez kell: sztoriban sztori történet, babaház-szerű díszletek, álmos pasztellszínek, retró zenék és persze a sztárparádé korunk legtehetségesebb színészeit felvonultatva!