Naomi Ackie főszereplésével készült film Whitney Houstonról I Wanna Dance with Somebody címmel. A produkciót az az Anthony McCarten írta, aki a Queen énekeséről szóló életrajzi darab szkriptjét is jegyezte, a rendező pedig a Harrietet készítő Kasi Lemmons. A filmet ráadásul az Oscar-szezonban fogják bemutatni Amerikában, annak is a hajrájában, decemberben. És jó hír pluszban, hogy a Houston-hagyaték jogait is megkapta a gyártó, így az eredeti zenéket is felhasználhatták. Azt kell hogy mondjuk, az utóbbi években sorra kapjuk a komoly életrajzi mozikat nagy zenészekről… hogy a soron következő az I Wanna Dance with Somebody lesz-e, az még a jövő zenéje, addig is itt van nekünk néhány a 2000-es évek legjobbjai közül.
Bár a 8 mérföld (2002) nem nevezhető egyértelműen életrajzi filmnek, de mindenképpen érdekes első színfoltja volt a műfajnak, és nem mehetünk el mellette. Talán nincs túl sok meglepő abban, hogy a hollywoodi producerek potenciált láttak Eminem életével kapcsolatban, és ezt a lehetőséget villámgyorsan ki is használták. Arra viszont nem számított senki, hogy a rapper ilyen gyorsan a filmvásznon találja magát, ahol aztán meg is állja a helyét, sőt Eminem bizony ellopja a show-t a vérprofi Kim Basinger vagy a néhai Britany Murphy elől is!
A nyughatatlan (2005) középpontjában Johnny Cash és a szintén countryénekes szerelme, June Carter áll. Joaqin Phoenix és Reese Witherspoon a filmben maguk éneklik a jól ismert számokat, és mindketten alaposan átlényegülnek a két legendás zenésszé. Witherspoon Oscart kapott az alakításáért, Phoenix „csak” jelölést, neki végül a Jokerig kellett várnia a szoborra.
Edith Piaf nevét valószínűleg keveseknek kell bemutatni. A francia sanzon királynőről azonban már kevesen tudják, milyen személyes dráma húzódott meg a csillogás hátterében. A szülei alkoholisták voltak, a nagyanyja nevelte a kislányt, aki egy bordélyházat vezetett. Később apja vette magához. Az utcán énekelt és koldult, végül az egyik párizsi varieté igazgatója, Louis Leplée figyelt fel a törékeny teremtésre, tőle kapta a „veréb” jelentésű Piaf nevet, és ő volt, aki megnyitotta előtte a világszínpadra vezető utat. Csupán néhány év leforgása alatt az egész világ az addig nincstelen Piaf lábai előtt hevert. A Piaf (2007) két Oscart kapott, az egyiket a főszereplő Marion Cotillard, aki eltorzítva, maszkírozva alakítja felejthetetlenül a francia legendát.
Egy életrajzi filmtől általában nem várjuk el, hogy kísérletezzenek, hiszen valahol a műfajt meglehetősen kényes viszony fűzi a valósághoz, és még kényesebb a híresség rajongói táborához. Portréfilm esetében ezért ritkán nyílik út az alkotói kreativitásnak, újító szellemnek. Nos, az I’m Not There – Bob Dylan élete (2007) egy nagybetűs kivétel ez alól. Todd Haynes ugyanis hat különböző színész – bocsánat az egyikük színésznő, a zseniális Cate Blanchett – segítségével kelti életre az amerikai legenda arcait, akik közül történetesen egyiküket sem hívják Bob Dylannek.
A nyolcvanas évek végén útjára indult N.W.A. (Niggaz Wit Attitude) nevű formáció a hiphop műfajban olyannyira megkerülhetetlen, mint például a rock and rollban Elvis Presley munkássága. Csupán idő kérdése volt, hogy történetük filmvászonra kerüljön, de arra kevesen számítottak, hogy a kultikus együttesről szóló mozi, a Straight Outta Compton (2015) végül túlmutat majd egy átlagos zenei karrierdrámán. Egy hiánypótló, pörgős film, ami azon kívül, hogy tökéletes szórakozást nyújt, elgondolkodtat és hiteles korrajzot ad a kora kilencvenes évek Amerikájáról.

Taron Egerton a főszereplője a grandiózus, őrülten csillogó, nagyszabású Elton John életrajzi filmnek. A Rocketman (2019) Reginald Kenneth Dwight, vagy ahogy ma már mindenki ismeri Elton John történetét követi nyomon, aki a teljes ismeretlenségből generációja egyik legnagyobb énekes-dalszerzőjévé válik. Az édesapja által félredobott, és anyja részéről hanyagolt Elton John elindul egy úton, amely a Királyi Zeneakadémiától egészen a világsztárságig vezet. Ez az út azonban persze korántsem volt zökkenőmentes… Tombol a hetvenes évek, rengeteg alkohol és még több kábítószer keresztezi az énekes pályáját, akinek pluszban dühkezelési problémáival és szexualitásának elfogadásával is meg kell küzdenie. A Rocketman egy tökéletes példája annak, hogyan jut el valaki az önpusztítástól az önszeretetig.