test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A gonosz és a nem gonosz

Miközben a legtöbb üzleti döntéshozó arra koncentrál, hogy valahogy „ép bőrrel megússza” a 2020-as év következményeit, és sikerüljön valamilyen mértékben visszarendezni az üzletet az eredeti kerékvágásba, vannak „bátrak” és proaktívak, akik ennél messzebbre merészkednek. Egyre több alkalommal olvasni híreket, kapunk információkat arról, hogy a piac meghódítására készülő cégek meglépik az évek óta halogatott stratégiai lépéseiket. Mi ennek az oka? Az, hogy most minden nagyobb „cirkusz” nélkül véghez tudják vinni a legkínosabb változtatásokat is.

Amikor krízis van

Nyugalmi időszakban nehezebb olyan döntéseket meghozni, melyek bármilyen okból rosszallást váltanak ki az emberekből. Általában fontos a cégeknek, hogy „jó munkáltatóként” lépjenek fel és maradjanak meg az emberek gondolataiban. Egyértelmű, hogy elsősorban a munkaerőt érintő kérdésekben óvatos mindenki. Azt nem kell külön elemezgetni, hogy amikor egy nagyobb cég tömegével bocsát el embereket, vagy egy kisebb cég saját méretéhez képest jelentősen csökkenti a létszámot, akkor beindul a társadalmi hullám. Az egyik oldalon ott állnak a szegény, kihasznált munkavállalók, akiket egyik pillanatról a másikra tesznek az utcára, ellehetetlenítve ezzel az életüket – a másik oldalon pedig ott „vigyorognak” a profitot habzsoló cégek, cégtulajdonosok, akiknek ezek szerint semmi sem elég, még többet akarnak. Ebben a háborúban ki mellé állnak vajon a többiek? Mármint a közvélemény, a média és az emberek. Vannak olyan szuperhősös filmek, amelyekben a gonosznak is szurkolunk, de ilyenből azért Hollywood is csak egyet-egyet gyárt, úgy tízévente. Éppen ezért a munkaadói oldalon elvész a konkrét hatékonyság iránti igény és szemlélet, hiszen az önmagában is előbb-utóbb az ellenséges területet jelenti mindenki számára. Ráadásul, ha már maga a döntéshozó is munkavállaló, akkor főleg miért „rúgna egyet a saját csapatába”? Így aztán hallgatólagos megállapodás születik a jóléti szempontok mellett, és a munkaadói oldalnak az lesz a feladata, hogy ugyan nem túl profitközpontúan, de biztosítsa a munkavállalók munkahelyét. Nincs ezzel semmi gond, hiszen állami programok léteznek erre, és az ilyen programokat igénybe vevő cégeknek igenis kötelessége ezeket a feltételeket teljesíteni. Ez a folyamat viszont csupán addig működik, amíg nem jön egy igazi krízishelyzet. Azt biztosan megfigyelte már mindenki, hogy ha válság indul el a gazdaságban – és azért már láttunk ilyet – akkor jelentős számú munkahely szűnik meg igen rövid idő alatt, sokszor még mielőtt egyáltalán kiderülne, hogy valójában mekkora kár keletkezik majd a gazdaságban. Sok esetben olyan területeken is megjelenik a gyors létszámcsökkenés, amelyeket a válság hatásai később nem is érintenek majd. Ez tökéletesen mutatja, hogy számos olyan pozíció létezik, amelyek csak egy krízisre várnak, hogy megszűnhessenek. Ugye érzik e mondat groteszk stílusát?

Stratégiai váltások

Azok az igazán jó üzletemberek, akik azonnal reagálni tudnak ebben a helyzetben? Vagy azok, akiknek ez a szituáció nem jelent kiemelkedő újdonságot? Akik eleve nem is jutnak olyan helyzetbe, hogy felesleges munkaerő dolgozzon a céges berkekben? Melyik a jó irány? A teljes őszinteség, és a cég érdekeinek előtérbe helyezése? Vagy a társadalmi és a céges érdekek egyensúlyának megteremtése? Mondhatnánk, hogy nagyon gazdasági szektor függő a válasz. Mi egy modern cégtulajdonos kötelessége és felelőssége valójában? Érdekes a társadalmi hozzáállás a krízisben. Senki sem sajnálja a cégeket, a cégtulajdonosokat. Nem csoda, mivel ugye ők a gonoszok! Jó azonban az, hogy eleve ebbe a szerepbe kényszerítjük a vállalkozni akaró és tudó embereket? Mi lesz, ha egyszer csak senki sem akar majd gonosz lenni? Mi lesz, ha mindenki egy céghez akar elmenni alkalmazottnak, munkavállalónak? De hát nem lesznek cégek, mert nem lesznek gonoszok, akik tulajdonolnák azokat. Persze mindez csak teoretikus vagy utópikus megjegyzés. Valóban az? Elérhetőek már olyan, a mostani válsággal kapcsolatos számok, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy drasztikusan visszaesett a vállalkozói kedv, és vannak már fejvadász adatok, amelyek szerint a vállalkozók, hajdani cégtulajdonosok elkezdtek biztos, stabil alkalmazotti pozíciókat keresni. Örülhetünk! Egyre kevesebb „gonosz” van a földön. Örülhetünk, hogy egyre kevesebb „gonosz” lesz a földön?