Az év kezdete előtt a Hays amerikai és európai felméréseire a munkáltatók közel 90 százaléka reagált úgy, hogy 2022-ben fizetésemelést tervez. Ennek ellenére a foglalkoztatóknak csak egyharmada kalkulált úgy, hogy több mint 3 százalékkal emeli a fizetéseket, ami a legtöbb nagy gazdaságban alig vagy egyáltalán nem tart lépést az inflációs rátával. Természetesen leginkább a hiányszakmákkal küzdő ágazatokban akartak többet keresni, és ez igaz volt a bankszektorra, a gyártásra, az építőiparra, a technológiai és a mérnöki szektorra.
Összességében a szolgáltatói foglalkozásokban dolgozó magánszektorbéli munkavállalók kompenzációs költségei 2021 márciusától 2022 márciusáig 7,8 százalékkal nőttek, miután az ezt megelőző egy évben 3,9 százalékkal emelkedtek. Ugyanebben az időszakban az összes iparágban és foglalkozásban dolgozó magánszektorbéli munkavállalók kompenzációs költségei 4,8 százalékkal nőttek, miután a 2021 márciusával végződő évben 2,8 százalékkal emelkedtek. Mivel a múlt héten az ügyvédekről, könyvelőkről és tanácsadókról írtunk, ezen a héten a kétkezi munkát végző munkavállalókra koncentrálunk.
Prioritások
Ha nem a HR-szakmában dolgozik, meglepődhet, hogy az emberek hogyan rangsorolják a kompenzációt. Amikor munkát keresnek, az órabéres munkavállalók egyértelműen a fizetést értékelik a legfontosabb tényezőként, amikor a munkahelyek között döntenek. Aligha meglepő, hogy az emberek a pénzt követik, de ami talán újdonság az az, hogy a pénz mekkora prioritást élvez. A Voice of the Blue-Collar Worker felmérés szerint korábban az álláskeresők 32 százaléka a fizetést választotta a legfontosabb tényezőnek, amikor a munkahelyek között döntött. Ez a szám 2022-re 40 százalékra emelkedett. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy a kékgallérosok többet szeretnének kapni részben azért, mert ők a legérzékenyebbek az egekbe szökő inflációs rátákra. Az, hogy a munkavállalók a több fizetést adó cégek felé orientálódnak, a munkaerőhiánnyal együtt nézve – jelenleg minden álláskeresőre két állás jut – azt jelenti, hogy a bérek valószínűleg növekedni fognak. „Valószínű, hogy a súlyos munkaerőhiány 2022-ig fennmarad” – írta Gad Levanon, a Conference Board munkaerőpiacokért felelős alelnöke. „Ez idő alatt az általános bérnövekedés előreláthatólag jóval 4 százalék felett marad. Az újonnan felvett munkavállalók és a kétkezi szolgáltatásokat végző munkakörökben dolgozók bére az átlagosnál gyorsabban fog nőni”.
A pandémia élesen tudatosította bennünk, hogy a világ mennyire függ a kékgalléros, fizikai munkásoktól. De már ezt megelőzően is ezek a munkavállalók egyre nagyobb teret hódítottak a fehérgallérosokkal szemben. Három évtizeden keresztül a fehérgallérosok egyre többet kerestek a kékgallérosokhoz képest, de ez a tendencia a 2010-es évek végén kezdett megváltozni. Összességében úgy tűnik, hogy a világjárvány felgyorsította ezt a fordulatot. Ahogy a világgazdaság (többnyire) újraindul, az építőipari munkahelyek fellendülnek, és az olyan alacsony bért fizető munkáltatók, mint a McDonald’s, a Chipotle és az Under Armour is emelik a minimálbéreket, és további juttatásokat kínálnak. A szakértők szerint azonban a szűk munkaerőpiac nem fog örökké tartani, de a „baby boomerek” nyugdíjba vonulása és más hosszabb távú demográfiai tényezők szakadékot hoznak létre a kétkezi munkák iránti kereslet és a munkára felvehető munkavállalók között.
A kékgalléros iparágakban, például az építőiparban, a szállításban és a feldolgozóiparban dolgozók, valamint a manuális szolgáltatási ágazatokban, köztük az élelmiszeriparban, a szabadidős és vendéglátásban, valamint a szépség- és egészségügyi szolgáltatásokban dolgozók esetében ugrottak meg a legnagyobb mértékben a bérek az elmúlt években. Ezek a bérek a járvány után is tovább emelkednek. Azok után, hogy ezek az emberek milyen kockázatot vállaltak, hogy a világot működésben tartsák a világjárvány idején – miközben mi többiek otthonról dolgoztunk -, meg is érdemlik.