Az teljesen egyértelmű mindenki számára, hogy a humor az egyik legfontosabb eleme az életünknek. A nevetés vagy a mosolygás bizonyított módon indít el pozitív mentális folyamatokat az agyban, és jó hatással van alapból a teljesítményre. Viszont azt is szokás emlegetni, hogy a humorérzék nagyon jól mutatja az adott ember intelligenciaszintjét is. Tehát ha menedzserekről beszélünk, ezért történik az, hogy általánosságban óva intenek mindenkit a humor üzleti életben történő alkalmazásával kapcsolatban. Ez leginkább elővigyázatosság. Mert a humor nem csak az intelligenciával, de az empátiával, önértékeléssel is igen szoros kapcsolatot ápol. Így aztán érthető, hogy egy vírusválságban, illetve az azt követő időszakban a jó humorérzék miért is fontos: önmagában utal a legszükségesebb tulajdonságokra, és még örömérzetet is okozhat.
Vékony jég
Leginkább ez a kép ugrik be, amikor a humorról beszélünk üzleti körökben, hiszen valahol mindenki úgy gondolja, hogy jó humorérzékkel rendelkezik. Ha erre pedig élete során már kapott pozitív visszajelzést, akkor annak az embernek már nagyon nehéz elmagyarázni, hogy ő amúgy nem túl erős ebben. Igen, a humorunkat a környezetünk rendkívüli mértékben befolyásolja, és ezt tudomásul kell vennünk. Ha az üzleti életben, vagy bármely magasabb szinten tevékenykedünk, akkor semmit nem jelent, hogy az „átlagemberek” között mit is gondoltak rólunk. Mindenki szereti magát intelligensnek gondolni, és ráadásul az intelligenciát még mindig sokan keverik össze az általános műveltséggel ezen a világon. De sajnos az, hogy valaki rengeteg információt gyűjt, sokat olvas, és alapvetően tájékozott – ezek persze rendkívül fontos elemei életünknek és a sikernek, és persze hatnak is az „intelligens vagyok” kép eladására – az még közel sem jelenti azt, hogy intelligens is. Ráadásul a humor valóban nem csak az intelligencián múlik, hanem szoros kapcsolatot ápol az empátiával is. Egy igazán jó poénhoz e kettő biztosan szükséges. Viszont az igazán jó humoristáknak még egy fontos jellemzője van: kíméletlen önkritikával rendelkeznek, így könnyen élcelődnek saját magukon is. Vagyis, ha az ember egy olyan környezetben, céges kultúrában, vagy társadalmi közegben nő fel, ahol ezen összetevők bármelyike is hiányzik, könnyen gondolja azt, hogy ő is humoros, hiszen „mindig humorosnak tartottak”. De a fő kérdés ilyenkor, hogy kik tartották viccesnek, kik nevettek a „poénjain”, és volt-e annyi empátiája a szereplési vágyon túl, hogy ellenőrizze, valóban nem bántott-e meg bárkit is, vagy voltak-e olyanok, akik nem találták humorosnak a dolgait? Hiszen a személyiségtípusok eltérően reagálnak egy-egy rosszul irányzott, alapvetően viccnek szánt, de nem úgy landoló mondatra. Vannak az üzleti életben óriási bukások ebből egyébként, amikor valaki a tipikus „funny boy” az iskolai évek alatt és úgy gondolja, hogy nála komikusabb ember nincsen, aztán szépen és nem is annyira lassan szorítják ki őt az üzleti életből. Karrierje hanyatlik, mert „fantasztikus humorával” egyre több olyan emberbe száll bele, akik introvertáltak, viszont komoly üzletemberré váltak az idők folyamán. Az iskolákban ők voltak azok, akik nem jeleztek, vagy néha kényszeredetten mosolyogtak a hangos társak poénjain. Megvolt a véleményük persze, de nem tartották fontosnak elmondani, vagy egyszerűen legyintettek az adott „humoristára”. Ez viszont az üzleti életben nagyon veszélyes, és gyorsan visszaköszön az eredményekben.
Ami mögötte van
A humorral kapcsolatban az üzleti életben, és úgy általában az értelmesebb felnőtt közegben komoly elvárások vannak. Amik persze azoknak, akik ezeket természetüknél fogva teljesítik, fel sem tűnnek. Az üzleti humor azért fontos, mert az önértékelésről és az empátiáról mutat bizonyítványt. Nem a humor tartalma az elsődleges – bár az sem árt, ha jól működik –, hanem annak időzítése, a megfelelő környezetben és társaságban történő alkalmazása a legfontosabb. Nagyon jól kell tudnunk érzékelni a környezetünket ahhoz, hogy „üljenek a poénok”. E mellé be kell csatlakozzon az önértékelés, hogy az ember tudjon saját magán nevetni. A saját gyengeségein, negatív személyiségjegyein. Mert annál humorosabb nincsen az üzleti életben, mint amikor azon viccelődünk, hogyan akartunk kijavítani egy nem szimpatikus tulajdonságunkat, de nem igazán sikerült. Emberibbek leszünk, viszont tudatosak maradunk a hallgatóság szemében. A humor az értelmesebb felnőtt környezetben nem a poénkodásról vagy a megfelelő technikák alkalmazásáról szól – szóviccek -, hanem a már említett tényezőkről.
A humorban nagy különbségek lehetnek az üzleti élet és az átlagemberek között, a menedzserek és a napi nyolc órát ledolgozni akaró alkalmazottak között. Vagyis ami az egyik helyen működik, jó eséllyel a másikon nem fog, vagy legalábbis nem úgy. Ha szeretnénk megtudni, hogy az üzleti életben humorosak vagyunk, kérdezzünk meg menedzsereket a humorunkról, ugyanis nem számít mit mondanak átlagember ismerőseink erről a témáról. És remélem már azt is látni, hogy ennek nem az intelligencia különbség, de legtöbb esetben az önértékelés és az empátia okozta differencia az alapja.
(Következik a 2. helyezett: hitelesség/önértékelés)
Előző rész
A legfontosabb menedzser tulajdonságok 2021-22 / 4. helyezett: Boldogság