A munkavállalói piac drasztikusan változik 2020-ban. Vannak azonban elvárások és szabályok, amelyek mindig változatlanok maradnak. Nemrégiben vissza kellett vonnom egy hatszámjegyű fizetéssel járó állásajánlatot egy kiváló jelölttől felesége közösségimédia-használati szokásai miatt. Őszintén szólva megdöbbentem, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Néhány ember azonban soha nem nő fel, ez pedig képes tönkretenni karrierjüket. Ez a tény azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak ébernek kell lenniük, megfelelő kvalitású embereket kell felvenniük. Korrekt vagy sem, a közösségi média kiterjesztheti ezt a minőségellenőrzést a jelöltön túl egészen szeretteiig. Végül is az általunk fenntartott kapcsolatok által ismerszünk meg.
A mi image-ünk, a mi felelősségünk
Cégemnél mindig nyitottak vagyunk a tanácsadók és szakemberek hálózatának bővítésére, ha a megfelelő emberről van szó. Időnként megkeresnek az Egyesült Államokban töltött éveim alatt szerzett ismerőseim, és az után érdeklődnek, hogy esetleg tudok-e nekik valamilyen munkalehetőséget ajánlani. Ha tapasztalatuk és eredményeik indokolják, néha interjúlehetőséget biztosítunk számukra. A közelmúltban több interjút készítettünk egy korábbi ismerősömmel. Kivételesen tehetséges értékesítő, ezért regionális értékesítési igazgatói posztot képzeltünk el számára az amerikai piacon. Rendkívül magas követelményeket támasztunk egy ilyen fontos pozícióval kapcsolatban; ha valaki igazgatói szinten van, akkor az jelentős ráfordításokat igényel. A ráfordítás természetesen pénzt is takar, azonban a valódi befektetés az időt és energiát jelenti. Azért fordítunk rá ennyi energiát, mivel ahogy azt Európában megtanultam, az Egyesült Államokban tehetségesnek lenni nem elég a nemzetközi sikerhez, ezért okoz sok amerikainak gondot Európában sikeresnek lenni. Ahhoz, hogy nemzetközi pozíciókban is sikeresek lehessenek, az amerikaiaknak meg kell tanulniuk az általunk tanított kifinomult európai üzleti magatartást és stratégiai koncepciókat. Így minden emberre saját fejlesztési projektként tekintünk; biztosítanunk kell mindannyiuk fejlődését. Személytől függően ez magában foglalhatja a prezentációs készségeik, értékesítési képességeik, hálózatépítésük, publikációik, írásbeli kommunikációjuk, közösségi médián keresztül mutatott képük, verbális kommunikációjuk és megjelenésük fejlesztését.
Bárkit is alkalmazunk, annak képesnek kell lennie cégünk és ügyfeleink nemzetközi szinten történő képviseletére. Így a jelöltek felvételével kapcsolatos döntéseket hozóknak nagy teher nyugszik a vállán. Cégünknél mindenkit biztosítanunk kell, hogy minden általunk felvett ember sikeresebbé teszi majd a vállalatot. Az image tekintetében, minden általunk felvett személy a szervezet egészének szintjét tükrözi. Az ügyfeleinkkel szemben is teljesítenünk kell egy feladatot: ha egy olyan embert hozunk be a cégbe, aki a cég image-ére negatív hatással van, akkor az a cégünk szolgáltatásait igénybe vevő személy döntéshozó képességét is megkérdőjelezi. Elég azt mondani, hogy a felvétel során sok minden forog kockán, emiatt pedig nagyon szigorúak vagyunk a kiválasztási folyamatunkban.
Biztos vagyok benne, hogy e szigorúság miatt vesztettünk néhány kvalifikált jelöltet. Ennek ellenére egyszerűen nem vállalunk semmilyen kockázatot, ha az image-ünkről van szó. Igaz, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, amely lehetővé teszi az ilyen szintű szigorú kiválasztást, mivel egy értékesítési pozícióra gyakran 200-300 jelentkezés érkezik hozzánk. Legtöbbször, csakúgy, mint az amerikai értékesítési igazgató esetében, szigorú kiválasztási folyamatunk nemcsak körültekintőnek, hanem elengedhetetlennek is bizonyul.
Teljes gőzzel előre
Akármikor kapcsolatba kerültem ezzel a jelölttel, mindig lenyűgözött az a képessége, hogy sikerül neki úgy alakítania a dolgokat, ahogy azt ő szeretné. Ezt a képességét arra használja, hogy a legtöbb embert elbűvölje, de nemcsak erre képes, hanem arra is, hogy ezt a varázst aláírt szerződések formájában realizálja. Amikor utoljára beszéltem vele személyesen, egyértelműen gyors felfelé ívelő karrier jellemezte. Remek munkája volt, amelyet igazán élvezett: egy közepes méretű vállalat országos értékesítési igazgatója volt. Az ebben a posztban elért sikerei magas szintű életstílust biztosítottak számára, egy új hölggyel randevúzott, én pedig örültem mindennek, mert valóban boldognak tűnt. Azóta Európába költöztem, így egészen a közelmúltig nem tartottuk a kapcsolatot. Megkeresett, és miután megbeszéltük a magánéletünkkel kapcsolatos dolgokat, a cégünkről kezdett kérdezni.
Őszintén válaszoltam: cégünk még gyorsabban növekedett, mint amire számítottam, emiatt pedig minden nap izgatottan jártam munkába. Elmondta nekem, hogy nemzetközi pozíciót keres. 30 évesen már országos szintű cég igazgatójaként dolgozott, így egy nemzetközi vállalatnál való munka logikus következő lépésnek bizonyult karrierje során. Ráadásul feleségével (akit nem sokkal a legutóbbi beszélgetésünk után vett feleségül) több időt szerettek volna nemzetközi közegben tölteni. A feleség viselkedésében volt néhány apró dolog, amit kissé furcsának tartottam, de akkor ezek még nem tűntek annyira fontosnak. Megkérdezte, hogy interjúzhat-e a vezérigazgatónkkal, hogy megmutathassa képességeit és hátterét. Azt mondtam, hogy először én készítek vele hivatalos interjút, és attól függően, hogy az hogyan sikerül, összekötöm őt a vezérigazgatónkkal.
Ebben a szakaszban vegyes érzéseim voltak. Mindig rendkívül óvatos vagyok mielőtt ajánlanék valakit egy pozícióra, mivel az a személy az ítélőképességemet tükrözi. Mindazonáltal, ez a jelölt nem tűnt kockázatosnak bizonyított eredményei és proaktivitása miatt, így nem volt mit veszítenem azzal, hogy meginterjúztatom. Megnyerő, meggyőző, szervezett és energikus volt. Nemcsak olyan embernek tűnt, aki rövid és hosszú távon eredményt tudna letenni az asztalra, hanem olyan embernek is, akivel szívesen dolgoznánk együtt. Az interjú előtti héten mintegy 14 vezető értékesítési szakembert interjúztattam, ez az amerikai viszont messze túlszárnyalta az összes jelöltet (pedig én különösen kemény vagyok az amerikaiak értékelésénél). Objektíven erős választásnak tűnt egy vezérigazgatónkkal folytatott interjúhoz.
A jelölt nagyon jól teljesített a vezérigazgatónkkal folyó interjú során. Talán még mélyebb benyomást keltett, mint amikor velem beszélt. Ez egy olyan üzleti találkozó volt, amely elgondolkodtatja az embert saját készségeiről, és fellelkesíti. Néhány munkával kapcsolatos egyeztetést követően vettünk neki egy repülőjegyet, hogy egy hétre csatlakozzon hozzánk Budapesten, annak érdekében, hogy véglegesítsük a szerződést, intenzív párhetes képzést nyújtsunk neki és bemutassuk szervezetünket. Mielőtt bárkivel megkötnénk a végső megállapodást, legyen szó cégünkről vagy ügyfeleinkről, háttérellenőrzést végzünk, amely tartalmaz egy közösségi média elemzést is. A jelölt és én beszéltünk a közösségi médiáról, amikor a fejlődési pontokat vitattuk meg. Mivel közölte velem, hogy nem használja a közösségi médiát, nem számítottam arra, hogy az elemzés bármilyen kiugró eredményt hoz. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
A vonatroncs
Míg a jelölt nem használta a közösségi médiát, a felesége bizony igen. A közösségi média elemzést végző csapat tagja általában e-mailben küldi az eredményeket; ezúttal azonban felhívott, hogy tudassa velem, hogy „komoly problémánk van”. Képernyőfotókat nyilvánvaló okokból nem mellékelek, de a feleség közösségimédia-szokásai olyanok voltak, mint valakié, aki a valóságshow-kon nőtt fel, mint valakié, aki nem hajlandó felnőni.
Csupán néhány órával azután, hogy megegyeztünk férje repülőjegyének megvásárlásáról, az Európába való költözésről posztolt, ez azonban nem olyan ünnepélyes bejegyzés volt, mint amire számítanánk. Ahelyett, hogy az európai élet által nyújtott lehetőségre összpontosított volna, a 12 órás repülőútról panaszkodott, valamint a családjától való távollétről és a nyelvi akadályokról. Ez a helyzet annyira nehéz volt számára, hogy „Isten minden bizonnyal próbára teszi őt”. Tekintettel arra, hogy az Európába költözés nem volt része az állásajánlatnak, ez egy teljesen kitalált megpróbáltatás volt. Nem győzöm hangsúlyozni: ez a „csapás” teljes mértékben az ő fejében létezett. Tehát ahelyett, hogy izgalmát fejezte volna ki vagy férjét támogatta volna nyilvánosan, egy olyan történetet kreált, amely megalázta férjét, pusztán azért, hogy szimpátiát ébresszen követőiben. Továbbá, olyan – mindenki számára látható – bejegyzéseket osztott meg, amelyekben arról írt, hogy az „érett seggfejeknek” abba kell hagyniuk a „kis ribiként való pletykálkodást” az „ő férjéről”. Feltehetően azt akarta, hogy az emberek abbahagyják az általa imént megalázott férje befeketítését. Még soha nem láttam ilyen figyelemhajhász, önző magatartást, és a többi bejegyzésében is bőven akadt ebből az osztálynélküli stílusból. Ez nem olyan kulturális különbség, amelyet Amerikában elfogadnak; mindenhol megdöbbentő a józan ésszel rendelkező emberek számára. Természetesen a reakcióm az volt, hogy bárkit, aki vele kapcsolatban áll, a lehető legtávolabb tartsam cégünktől.
Mielőtt megkaptam ezeket a tényleges képeket, az egyetlen kép, amely bennem élt a jelölt feleségével kapcsolatban az az volt, amelyet maga a jelölt festett le feleségéről. Ő pedig mindent megtett annak érdekében, hogy az általa lefestett kép igen szép legyen. Az a személy, akit ő írt le, és az, akinek a nő online mutatta magát, nem egyezett. Miután hitetlenül néztem végig párszor a bejegyzéseket, megkerestem a jelöltet, és megkérdeztem tőle, hogy tettek-e már bejelentést a közösségi médiában. Azt mondta, hogy felesége csak valamilyen „ártatlan” dolgot említett a Facebookon arról, hogy az élet néha milyen „váratlan” tud lenni, és hogy nagyon izgatott a lehetőség miatt. Amikor elküldtem neki a képernyőfotókat, az első reakciója a sokk volt – úgy tűnt, valóban nem tudta, hogy a felesége ilyeneket tett közzé –, majd védekezésre váltott. Azt mondta, hogy nem hazudott a bejegyzések tartalmáról, mert csak elismételte, amit a nő mondott neki. Ő nem tartotta magát hazugnak, csak azért, mert elismételt egy hazugságot. Ezenkívül pedig a felesége bejegyzései „teljesen ki lettek véve a kontextusból”. Sőt, ezek a bejegyzések nem voltak relevánsak a munkája szempontjából, mivel felesége soha nem említette cégünket név szerint. Felesége mindig is széles körben használta a közösségi médiát, ez pedig soha nem befolyásolta őt abban, hogy a legjobb legyen korábbi cégeinél.
A baj azonban megtörtént. Teljesen elvesztettük a hitünket ebben a jelöltben és hosszú távú alkalmazhatóságában. Először is elvesztettem a szavába vetett hitemet. A feleségéről festett kép teljesen hibás volt. Amikor szembesült a viselkedésével, egyszerűen mentségeket keresett a nő nevében. Az üzlet a bizalomra épül, ő pedig teljes mértékben megbízhatatlannak mutatta magát. Másodszor, nem bízhatok egy olyan emberben, aki minden idejét egy olyan személlyel tölti, aki egy tárgyalási folyamat során így viselkedik. Képzeljük el mit mondana a szerződés aláírása után! Így visszavontam az állásajánlatot, és lemondtam a budapesti utat. A jelölt kevésbé volt elragadtatva, és ezen a ponton támadó magatartásával fedte fel igazi énjét. Ítélkezőek, szakszerűtlenek és igazságtalanok voltunk, hiányzott a bizalom és megsértettük a személyes határokat. Különösen gazdagnak találtam ezt a kritikát, mert az amerikai piac érzékenyebb a közösségi médiára, mint Európa. Az amerikaiak már kicsi koruktól megtanulják a diszkréciót a bejegyzésekkel kapcsolatban, ezért még a magánbeszélgetés esetén is óvatosak, hogy elkerüljenek mindent, ami esetleg veszélyeztetheti a jövőjüket. A körültekintő emberek jó egy évtizede követik ezt a tanácsot.
Tartsunk szünetet az önreflexióhoz
Egy dolgot megtanultam a legjobb üzletemberektől, hogy amikor kritikát kapok – akkor is, ha a forrás nem annyira megbízható –, objektív lencsén keresztül kell azt megvizsgálnom. Csak így lehet fejlődni. Így a jelölt kritikái alapján sok kemény kérdést tettem fel magamnak.
Túlságosan ítélkező voltam az „ártatlan” viselkedéssel kapcsolatban?
Nyilvánvaló, hogy a jelölt és én nem értettünk egyet abban, hogy mit jelent az „ártatlan” viselkedés. Ezek után nem is akarom tudni, hogy a „bűnös” mit takar. Csak mert a ritkán ellenőrzött LinkedIn fiókomon kívül nem vagyok jelen a közösségi médiában, ez még nem jelenti azt, hogy elítélem azokat, akik használják azt. Ez nem nekem való dolog, de megértem, hogy bizonyos emberek élvezik az általa nyújtott szórakozást. Egészséges használat esetén a közösségi médiának még a maga előnyei is megvannak.
Mindazonáltal szerintem igenis igazságos üzleti szempontból megítélni valaki közösségimédia-tevékenységének a típusát és mennyiségét. Ha valaki naponta számtalan órát tölt el különböző közösségi média platformokon, nem tudom elhinni, hogy teljesíteni tudja szakmai és személyes kötelezettségeit. Egyszerűen nincs elég idő és érzelmi sávszélesség minderre. Mivel az értékesítési igazgatóknak hatást kell gyakorolniuk az emberekre, hogy vállalataik számára a legjobb döntéseket hozzák, a közösségi médiában való közvetlen és közvetett jelenlétüknek profinak és megbízhatónak kell lennie.
Megtanulható dologként kellett volna kezelnem ezt?
Néhány dolgot az embereknek 30-as éveik közepére tudniuk kell, az egyik ilyen dolog pedig az alap méltóság megőrzése. Bár elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy segítsük embereink fejlődését, egy minimum szintről kell indulniuk, különben az egész időpazarlás. Nem taníthatunk valakit olyan képességekre, amelyeket az életnek évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna neki tanítania. Ha valaki nem tud felnőni, és nem tudja a gyermekes viselkedést elhagyni, akkor a siker fogja elhagyni őt.
Hálózatomon belül egy trendet kezdtem észrevenni, ahogy a 20-as éveim végéhez közeledtem. Az általam ismert legsikeresebb emberek drasztikusan csökkenteni kezdték a hálózatukban lévők számát. Karrierjükre, családjukra és legközelebbi barátaikra összpontosítottak; mindenki más kiesett a körből. Azok, akik nem tudták finomítani a hálózatukat, sokkal több kapcsolatot tartottak fenn, de mindegyik kapcsolat sokkal felszínesebb volt, mint sikeres társaiké. Ezt a tendenciát csak a 30-as éveim elején láttam felgyorsulni. Azok küzdenek a legjobban, akik elakadtak az egyetemes fázisban. Vannak, akik felnőnek, mások viszont csak megöregednek.
Igazságtalan volt a jelölt elutasítása a felesége közösségimédia-tevékenysége miatt?
Tetszik vagy sem, mindannyiunkat az általunk fenntartott kapcsolataink ítélnek meg. Ez különösen igaz azokra az emberekre, akiket partnerünknek választunk, mert közvetlenül tükrözik, hogyan hozzuk meg az élet legfontosabb döntéseit. Ez a szabály az élettársakra és az üzleti partnerekre vonatkozik, és negatív, valamint pozitív hatása is van. A jó partnerek új magasságokba emelhetnek minket. Képessé tehetnek minket olyan dolgokra, amelyeket soha nem gondoltunk volna. A rossz partnerek lehúzhatják és elfojthatják a lehetőségeinket. Néhány ember soha nem hever ki egy rossz kapcsolatot. Ennek értelmében, ha nem tudunk megfelelő döntést hozni a partnerünkkel kapcsolatban, mások megkérdőjelezik azt is, hogy milyen döntéseket hozunk, ha a tét jóval alacsonyabb.
Szóval, igazságos volt, hogy elutasítottuk? Igen. Partnerválasztása megmutatta, hogy nem képes intelligens hosszú távú döntéseket hozni. Soha nem láttam még boldog, sikeres üzletembert egy ennyire nem támogató partnerkapcsolattal. Ez minden bizonnyal befolyásolná a hosszú távú fejlődését, amelybe a mi cégünk befektetne. Sőt, korrektnek kell lennem a cégünk üzleti partnereivel. Helyesen cselekedtem volna, ha félrenézek ebben a helyzetben, és plusz kockázatot vállalok a partnereinknek? Egyáltalán nem!
Hiányzik a cégünkből a bizalom?
Egyáltalán nem! De rendkívül szelektívek vagyunk abban, hogy ki kapja meg, vagy inkább ki érdemli ki. Nem csinálnánk másként. Üzleti partnereinknél ugyanez mondható el. Egy üzleti partner cége olyan, mint a gyermeke, akit a kezünkbe ad. Ehhez mélyen meg kell bízniuk bennünk mint emberekben és mint szakemberekben. Vakmerő ezt a bizalmat bárkire átruházni, meg kell védenünk ügyfeleinket, ez pedig önmagunk védelmét jelenti.
A szalmabáb
Szalmabábérvelésről akkor beszélünk, amikor valaki azzal érvel, hogy egy személy olyan nézetet vall, amely valójában nem az, amit a másik ember hisz. Tehát ahelyett, hogy az adott személy tényleges kijelentését vagy meggyőződését támadná, a torz verziót támadja. A cikk írása közben ráébredtem, hogy a valódi események, amelyek ezzel a jelölttel és feleségével zajlottak, szalmabábnak tűnnek, pedig igazak. Olyan torz helyzet volt – a feleség viselkedése annyira helytelen volt–, hogy szinte túl könnyű volt ellene érvelnem. Valójában kétségeim voltak arról, hogy meg kell-e írnom ezt a történetet, nehogy szégyenbe hozzam magam egy ilyen jelölt támogatásával.
Habozásom ellenére azért írtam meg ezt a cikket, mert megerősítette a legmélyebb meggyőződéseimet az üzlet és az élet kapcsán. Minden vállalat költség-haszon elemzést végez, amikor felvesz valakit. Noha egyes vállalkozások tulajdonosai elsősorban a monetáris költségekre összpontosítanak, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az új kolléga felvételéhez kapcsolódó egyéb kockázatokat. Pozitív és negatív cselekedeteik végül azt a vállalatot tükrözik, amelynek dolgoznak. Ez különösen igaz a kis- és középvállalkozásokra. És mivel a közösségi média csak szélesíti ezt a képet, sokkal jobb, ha szigorú ellenőrzési eljárás alkalmazásával minimalizáljuk a kockázatot.