Mindenki kíváncsian várta a pillanatot, amikor a világ elkezd nyitni. Azzal, hogy az USA a belföldi nyaralást, Európa pedig a megfelelő védettségi szinthez igazodva a teljes nyitást elindította július 1-én, az üzleti döntéshozók számára mindenképp új korszakot nyitott. Ez az időszak, amikor mindenki számot vet az elmúlt közel másfél év történéseivel. Majd az üzletben meghagyja azokat az újonnan felfedezett dolgokat, amelyek pozitív hozadékai ennek a kritikus időszaknak és természetesen a lehető leggyorsabban elfelejti azokat a módszereket és korlátokat, amelyek csak hátráltatták az eredmények elérésében.
A szelekció korszaka
Azt már jó előre lehetett látni, hogy a menedzseri lét gyökeresen átalakul. A munka jelentős része átterelődött az online térbe, a legkomolyabb találgatások pedig azt feszegették, mi történik majd ezzel a nagy virtuális világgal, ha majd újra lehetőség nyílik a személyes találkozásra. Sokan gondolták, hogy az emberek azonnal lecsapnak a szocializációt kínáló lehetőségekre és amint csak lehet, személyes találkozókat szerveznek majd. Érdekes volt végigkövetni a menedzsertársadalom változásait, véleményének alakulását. Ha egy dinamikus networker típussal beszélgettünk, ő egyértelműen jelezte, már mindenki alig várja, hogy újra személyessé váljanak a kapcsolatok. Fő indokként a szocializációt említette, mivel véleménye szerint az ember társas lény, így ki fogja dobni a virtuális kényszert az életéből. Viszont már most azt láthatjuk, hogy nem egészen így alakul a helyzet. Sőt! Egyaltalán nem így néz ki a jelenlegi helyzet. Egy új rendszer van kialakulóban az üzleti életben, ahol az embereket már közel sem érdeklik annyira a kötelezően rájuk sütött bélyegek, miszerint, ha nem szereti a személyes találkozókat, eseményeket, akkor antiszociális. Mivel a válság időszakában megélt kényszerű bezárás során az introvertált üzletemberek általában jobban teljesítettek, ők most azt gondolják, hogy immár sokkal inkább önmaguk lehetnek. És kezdenek szelektálni, kezdenek válogatni a találkozók és rendezvények között, hogy vajon melyik ér annyit, hogy jelentős időt elvegyen az életükből. Egy hagyományos személyes tárgyalás esetén minimum egy óra, de a nagyobb üzleti központnak számító városokban olykor két óra is eltelik utazással. Ą személyes találkozók jó része – ha még nem áll fenn kimondottan jó emberi kapcsolat a felek között – gyakran a kínos és óvatos „jópofizással” telik, így összességében valóban órákról beszélünk, ami egy adott találkozó során veszendőbe megy az üzletember életéből. És ilyenkor kezdenek el azon gondolkozni, hogy megéri-e mindez? Valóban jó-e az, ha ezt az időt akár idegenre, akár ismerősre, de elvesztegetik egy nem igazán jó hangulatú tárgyalás során? Nem lenne inkább érdemes ugyanezt az időt a magánéletre, az üzlet menedzselésére, vagy bármi másra fordítani?
A személyes találkozók felértékelődése
Mindig is voltak olyan típusú menedzserek, akik a fentiek mentén gondolkodtak és most bátran kijelenthetjük, hogy az ő korszakuk köszöntött be. Ez a kisebbség lett a követendő példa és a tömeg máris ebbe az irányba húz. Ráadásul egyre inkább tetszik nekik az új irány. Nagy gondban lesznek az üzleti események szervezői emiatt, mert a megszokott „semmi tartalom mellett is jót lehet beszélgetni” típusú üzleti találkozók kora lejárt. De, mint minden folyamat, ez sem egyirányú jelenség. Azt ugyanis semmiképp sem lehet kijelenteni, hogy a személyes találkozóknak befellegzett! Sőt, ott ahol az üzleti kapcsolat valódi értékkel bír, ahol a találkozó mindkét oldalán értéket kapnak a résztvevők, azokat egyre inkább igénylik az emberek. A tanácsadói piacon az üzletfejlesztésben rendkívül jól tetten érhető a jelenség kezdeti szakasza. A tanácsadó cégek jelentős része a forgalmuk teljes visszaeséséről és a partnereik bezárkózásáról beszél, míg kisebb részük arról számol be, hogy a partnerek egyre többször kérik a személyes megbeszélést. Számszerűen ezek a cégek több személyes találkozót realizálnak, mint a válság előtti időszakban. A kapcsolat mélyebb a felek között és úgy látszik, van az a partneri kapcsolat, ahol nem számolgatják az utazással és valódi társalgással eltöltött időt. Az üzleti életnek feladta a leckét a személyes találkozókat érintő változás, hiszen nem erre voltunk berendezkedve. Viszont, ha egy üzleti társadalom rádöbben, hogy a régi rendet egy hangos és otthon ülni nem képes csoport diktálta és a kapcsolatok értéke finoman szólva sem tekinthető nagynak, akkor bizony a változás, a valódi tartalom irányába történő elmozdulás látványos lesz.