Azt már évek óta tapasztalni lehet, hogy a szülők egyre tudatosabb, professzionálisabb módon állnak gyermekeik neveléséhez. Ez a kijelentés azért nyilván nem mindenkire igaz, de mint trend, egyértelműen megfigyelhető a nagyvilágban. Az üzletemberek körében pedig még inkább erősebb az akarat, hogy utódjaik ne szenvedjék el azokat az általános nevelési problémákból adódó következményeket, amelyekkel nekik nap mint nap meg kell küzdeniük felnőttként. Nem véletlenül gondoltuk mi is úgy, hogy a személyiségalapú gyermeknevelésről szóló könyvet premier előtt kell publikálnunk, de arra mi sem számítottunk, hogy az olvasottsági lista élén landol majd az írás.
Gyémántgyurmagyermekek a világban
Bár a cím igen „catchy” ahogy manapság mondani szokás, és biztosan hat is a koncepciótól fűtött menedzser világra, az üzenet, amelyet magában rejt alapvetően nagyon sok gondolatot indít el az emberben. Mert hát mennyire igaz, hogy szülőként nemcsak a gyermekünket akarjuk boldoggá tenni, hanem úgy gondoljuk, külső elvárásoknak is meg kell felelnünk közben. Nagyon nem mindegy, hogy mit mondanak saját szüleink arról, hogyan is neveljük gyermekünket. Nagyon számít, hogy párunk szülei mit gondolnak rólunk ezzel kapcsolatban. És hát akkor még ott van az iskola, ott van a közvetlen környezetünk, és sorolhatnám még a visszajelzésekre alkalmas emberek tömkelegét. Ugye mennyi elvárásnak kell megfelelnünk? És hát szülőként is jók akarunk lenni. Főként az üzletemberekre jellemző, ha vezetőként dolgoznak, hogy „hát a gyermeknevelésben sem bukhatok el”. „Ha a cégnél minden tervet 100%-ra hozok, nehogy már pont egy újszülött tegyen próbára.” És mennyire rossz ez a hozzáállás. Mert hát azt senki nem tudhatja, hogy mit hoz a sors. És itt most nem a génekről, azok egészségre gyakorolt hatásairól beszélek. Arról, hogy milyen személyiségjegyek jelennek majd meg a korai gyermekkorban. Ezeket csak úgy „megnyerjük”. És ugye már azt is látjuk, hogy bár vannak közös pontok a gyermekek felnövekedésében, az azzal kapcsolatos személyiség alakulásában, azért döbbenetes a tény, hogy több mint ezer gyermek életét 15 éven keresztül végigkövetve azt lehet látni, hogy már 4-5 évesen kibontakozik az alap, amire aztán majd építeni lehet a későbbiekben. És a szülők pontosan látják, hogy hiába a nagy konzervatív gyermekpszichológia, amely szerint minden gyermek személyisége abba az irányba fejleszthető, amelybe akarjuk, csak akarat és módszertan kérdése. A gyakorló szülők pontosan látják, hogy a valóságban ez nem így működik. Vagyis ott áll a menedzser szülő a nagy kérdéssel: bevállalom-e azt, hogy gyermekem leéget a tanárok, ne adja a magasságos, a kollégák előtt, de pont ezzel igen keményen hozzájárulok az egészséges fejlődéséhez vagy pedig egy „jól nevelt” kis embert formálok belőle, még ha ennek az is a következménye, hogy boldogtalanná teszem az életét.
Az arany középút
Már a könyv is ezt sugallja, hogy azért nem ennyire fekete vagy fehér a valóság. Minden személyiség érdekes és tud sikeres lenni. Minden személyiségtípusnál történik némi személyiségmódosulás azért, hogy a gyermek könnyebben beilleszkedjen a társadalomba, és valóban elérje céljait. A hangsúly mindig az erőltetett változás mértékén van. Erre kell üzletemberként nagyon koncentrálnunk. Ha olyan gyermekünk van, aki nagyon intenzív, dinamikus, kreatív, figyelmet követel magának, és ebből kifolyólag hajlamos megszegni a szabályokat, akkor ne várjuk azt el tőle, hogy minden nap rendet rak és úgy megy aludni. De azt semmiképp nem adhatjuk fel, hogy egy céges rendezvényen „jól nevelt” legyen. Sőt, ha elmondjuk a kollégáknak, hogy amúgy a gyermekünk egy „kis ördögfajzat”, és egyszerűen képtelen megállni egy pillanatra is, akkor igencsak el fognak csodálkozni azon, hogy mondjuk egy egyórás rendezvényen az elvártnak megfelelő rendszerben viselkedik. Hogyan oldható ez meg? Kedves üzletemberek, üzletet kell kötnünk gyermekünkkel! Ja és nem pénz alapúra gondolok, bár vannak bizonyos személyiségtípusok, amelyeknél azért az is működik. Lehet egyszerű barter: én ezt adom, hogy azt kapjam tőle cserébe. Ja, hogy gáz egy ötévessel „barterezni”? Az nem gáz, ha mondjuk a legrosszabb önmagát adja egy céges eseményen? Gáz egy gyermeket felnőttként kezelni? Vagy melyik rosszabb, ha parancsszóra átrajzoljuk a személyiségét? Persze csak egy darabig, mert hosszú távon ki fog törni az általunk támasztott korlátok közül.
Miért aktuális téma mindez? 2021 az élet élvezetéről fog szólni. Az emberek megtanulták értékelni az életet. Hadd élvezzék a gyerekek is úgy, mint mi, felnőttek!