A humanizmus alapelmélete az volt – ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni -, hogy „az ember került a fókuszba”. Jól hangzik, és …században ez jelentős szemléletbeli változást követelt az élet több területén. 2022 egyértelműen a modern humanizmus kezdete. Bár az alapelmélet megegyezik a párszáz évvel korábbival, de egy technológiailag fejnehéz, vírusválságtól sújtott korszakban az elmélet gyakorlati kivitelezése nyilván jelentősen eltér attól. És ha az üzletben sikeresek akarunk lenni, akkor tisztában kell lennünk ezekkel az eltérésekkel.
A nehezítő tényező?
Mindez a változás ráadásul úgy zajlik, hogy közben berontott az életünkben a home office, mely ugye még inkább növeli a távolságot a munkaadó és a munkavállaló között. De valóban növeli? Mármint nem fizikailag, mert az ugye egyértelmű. De 2022-ben valóban bent kell ülni a munkahelyen ahhoz, hogy valaki érdemben el tudja végezni a munkáját jó minőségben? Erre sokan sokféle választ adtak már tavaly is, és úgy gondolom, hogy el is kellett telnie nagyjából két évnek ahhoz, hogy érdemben definíciókat állítsunk fel e kérdéskörben. Az biztos, hogy ha a home office-ban a dolgozók munkavégzési hatékonysága, eredményei, bármilyen más egyéb munkavégzésre utaló mérőszámai jobbak, akkor nem lehetett jó a vírushelyzet előtt a menedzsment munka, a céges légkör, vagyis tulajdonképpen az egész HR tevékenység a cégnél. Ha az emberek nem akarnak visszamenni dolgozni, pedig már lehetne, akkor megint csak nincsen rendben valami a vezetéssel, az HR munkával. Bármennyire idealistának is tűnik a válaszom, de ha egy munkavállaló nem érzi a késztetést, hogy a munkahelyén megfelelő mennyiségű időt töltsön, akkor komoly gondok vannak a munkahelyi környezettel. És itt nem a home office első hónapjairól beszélek, amikor szabadságot kaptak a dolgozók, nem is arról, hogy mindenkinek mindig az irodában kell ücsörögnie, ha dolgozik, ha nem. Viszont arról mindenképpen szólnom kell, hogy egy munkaadónak igenis olyan körülményeket kell teremtenie, hogy a munkavállalók konkrétan tapasztalhassák azt, hogy sikeresebbek a munkájukban, ha a munkahelyükön dolgoznak. Hogy ezt most egy megfelelő vezetővel lehet elérni, egy motiváló juttatáscsomaggal, vagy a jó társasággal, az már tényleg gazdasági szektor és munkakör kérdése is. De az nem, hogy az embereknek szeretniük kell dolgozni menni. Sok cégtulajdonostól hallani a mentoring munka során, hogy végre eljutott arra a szintre, amikor már csak olyan dolgot végez el, amit szeret. Aztán rögtön hozzá is teszik, hogy azért többet dolgozik egyébként, de nem munkaként, hanem hivatásként éli meg a tevékenységét, szereti művelni, így boldoggá teszi. Miért gondoljuk azt, hogy egy dolgozónak csak azért, mert nem tulajdonol céget, nem ugyanezek az elvárásai, álmai? És miért gondoljuk azt, hogy a dolgozói kultúrában is meg lehet teremteni ezt a lehetőséget? Márpedig ha ez működik, akkor a home office alatt is alig várják a kollégák, hogy az irodába, munkába lehessen menni. Egyszerűen csak komolyan kell venni a „munkahelyem a második otthonom” mondást. Lehet persze hogy mindez idealista, de semmiképp nem mondhatjuk, hogy elrugaszkodott példa, hiszen mindig is voltak olyan munkahelyek, ahova az emberek örömmel mentek be dolgozni. Pontosan tudták, hogy oda akarnak tartozni, hiszen olyan „csomagot” kapnak munkájukért cserébe, amivel biztosított a boldogságuk. Annyi talán a különbség, hogy ennek a csomagnak most már nem csak úgy kell tűnnie, mintha biztosítaná a boldogságot, hanem valóban boldoggá is kell tennie az embereket.
A kulcsszó a törődés
És hát ehhez egyetlen út vezet: ha valóban törődünk az emberekkel! Ha igazán törődünk a dolgozókkal, és a döntéshozók fejében a dolgozó és az ember fogalma egy és ugyanaz. Könnyű ezt így leírni – és hát evidens is -, de sokkal nehezebb egy üzleti tervezésnél megvalósítani mindezt. Persze a munkavállalói oldalnak is tennie kell az ügy érdekében. Vége lesz az alibi munkának, valóban dolgozni kell, és természetesen olyan helyen és pozícióban kell lennie a munkavállalónak, ami őt megilleti. Nem fog tudni egy rossz vezető már sokáig saját maga és mások boldogságával játszani. Ez egy dominó. Nagyon sok döntéshozó tért észhez a pandémia alatt és látta tisztán, hogy olyan szerepet akar magára erőltetni, ami nem neki való. Ha nem is egyik pillanatról a másikra, de ki kell lépnie a szerepből, még ha azzal rövid távon úgy érzi, veszít is életszínvonalából. Már ha számára az „életszínvonal” egyenlő a pénzzel és az objektív javakkal. A folyamat egyébként a cégeken belül egyre inkább öngeneráló módon indul el. Egyidőben akár 40-50 szervezetfejlesztésre is rálátok, és nagyon szépen lehet látni, hogyan kezdenek formálódni a csapatok, a szervezetek, és hogyan kezdik felszámolni egy jó vezetés mellett a „naplopó” vagy épp a „dumagép” attitűdöt. Nagyon sok esetben a vezetőnek már nem volt nehéz dolga, mert a csapat kivetette magából az alkalmatlan dolgozót. Ma már a csendes emberek sem tűrik meg azt, hogy valaki tönkre tegye a „második otthon hangulatot” csak azért, mert épp ő nem tud a tükörbe nézni. A vezetők, cégvezetők, cégtulajdonosok számára kiemelt jelentőségű lesz valóban megismerni embereiket, dolgozóikat. És hát most történelmi is a pillanat, hiszen most van alkalom úgy leülni értekezni ezekben a kérdésekben, hogy nem néznek teljesen őrültnek, hiszen ki ne akarna beszélgetni mélyebb dolgokról 2022 év elején? Az HR számára nagyon nagy kihívás megteremteni az „őszinteség” fórumait, amelyek egyébként nyilván igen sok variációban léteznek, és nagyon pozíció, gazdasági szektor stb. függő. Az viszont biztos, hogy a siker kulcsa a megfelelő határig biztosított őszinteség lesz. Mert hát mindenki tudja, hogy egy házasságban is el lehet sokáig éldegélni hazugságokkal, fél hazugságokkal, de aki csak egyszer is próbálta már a teljesen őszinte kapcsolatot, ahol semmilyen energiát nem kell a dolgok elferdítésére pazarolni, azt pontosan tudja miről is beszélek. Persze ott is megvannak a különböző elvek, vannak, akik a teljes, brutális őszinteségben hisznek, illetve olyanok, akik nem hazudnak, de nem mondanak el mindent, és a kettő között még egy halom megoldás létezik. A munkahelyeken is meg kell találni azt a szintet, amit minimum el kell érni ahhoz, hogy a dolgozók, a vezetők, a beosztottak egyaránt „komfortosan” érezhessék magukat. Hiszen azzal jön a motiváció, azzal meglesz a teljesítmény, és akkor egy sikeres 2022-t mondhatunk majd magunkénak.