test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Idolok nyomában (2.rész): Perfectionists generáció (1961-1972)

Sorozat a különböző generációk üzleti idoljairól.

Ha a Diplomats generációról az őket követők azt mondják, hogy jókor voltak jó helyen – és ebben nem is tévednek sokat -, akkor azt el kell fogadni, hogy a Perfectionists nemzedékről ugyanezt mondta nagyon sokáig a Diplomats generáció. És valóban igaz, hogy az első olyan korosztály volt a II. világháborút követően az üzleti életben, akik számára kiemelten fontos volt, hogy elődeikkel szemben ne részesítsék nagy előnyben az „autodidakta” tanulási módszereket, hanem konkrét tanulmányokon keresztül szerezzék meg tudásukat. Ennek köszönhetően nemzetközi szinten komoly pozíciókba kerültek, végigjárva a megfelelő „szamárlétrát”, és úgy gondolták, hogy tudásuk mellé felépített tapasztalatuk örökre bebetonozta őket a nyugalmi pozíciókba. Éppen ezért idoljaik is a tapasztalat mennyisége, a tudás objektív, megfogható, papír alapú bizonyítékaival is rendelkező egyének lettek. Pontosan ennek köszönhető, hogy a legnagyobb „pofont” ők kapták az idolizmus terén az üzleti élettől.

A Perfectionists generáció idolikus időzítése

Az biztosan elmondható, hogy ez a generáció semmilyen változást nem akart az idolizmus terén. Megvolt a szépen felépített rendszer, amiben tökéletesen hittek, amit kiszámíthatóan nyomon lehetett követni, ha minden újabb szakmai év tapasztalatával egyre fontosabb és kelendőbb szakemberekké lesznek a menedzserek, és egyre inkább idolképpé válnak az őket sorban követők számára. A diplomák mennyisége és milyensége kritikus elem volt az idolképek számára, így ezt is szépen lehetett tervezni. Ebbe a helyzetbe érkezett meg a Diplomats generáció, amely drasztikusan megváltoztatta az addig jól működő menetrendet. Elsőként a startup világ borzolta a kedélyeket, hiszen tipikusan a megszokott mechanizmusra mutatott nagyon ferde tükröt azzal, hogy egy jó ötlettel és egy valóban komoly szaktudással nem kell éveket, évtizedeket várni, az azonnal meg tudja hódítani a világot és szinte rögtön sikeres tud lenni. Ez persze azt is magával hozta, hogy a karrierlétrán történő menetelés is felbomlott. Megjelentek olyan ismérvek az üzleti életben, ami sok Perfectionists-hoz tartozó üzletember számára ellehetetlenítette azt, hogy idolként meg tudjon maradni, idolként tudjon funkcionálni. A globalizáció hiánya, az IT kultúra tökéletes megváltozása, a social media és úgy általában a modern kommunikációs csatornák első körbeni elutasítása, aztán meg nem értése komoly kihívásokat teremtett e generáció számára. Természetesen, mint minden korosztályban, itt is megvoltak azok a személyek, akik teljesen ellentétesen mozogva saját nemzedékükkel ezeken a területeken élen jártak. Nem nekifeszültek, hanem támogatásukkal erősítették a más szabályok mentén mozgó új generációs embereket, így ők, ha nem is idolként, de elismert szakemberként meg tudtak maradni. És persze hogy vannak olyan szakemberek, akik saját nemzedékükből is „kilógtak” már eleve gondolkodásmódjukkal, innovatív személyiségükkel, és hát ők igazi idollá váltak a következő korosztályok számára is, de semmiképp nem ez a jellemző a Perfectionists generációra általában. Idolizmus szempontjából inkább a múltat képviselik, mintsem a jövőt.

A Perfectionists generáció idoljai

Nagyon nehéz meghatározni ezt a kategóriát, mert folyamatosan változott az elmúlt években. A hagyományos iránytól elkanyarodva először elutasították a Diplomats generációs üzletembereket, de a nagy gazdasági világválságot követően 2009 után egyre inkább fordultak feléjük. A pandémia még inkább erősítette ezt az érzést. Amíg tíz évvel ezelőtt például általános vélemény volt e generáció első számú vezetőinél, hogy bár nagyon sokat beszéltek róla, de igazából nem akarták beengedni cégeikbe az Ambitionists-hoz tartozó szakembereket – 1985-1996 között születettek –, ez mára teljesen megváltozott. Általánosságban nézve azt lehet mondani, hogy e generációnak két, egymástól teljesen eltérő arca van. Az egyik, aki mai napig elutasítja a változást ragaszkodik ahhoz, hogy a harmincéves tapasztalat és nem az igazi tudás a legfontosabb. Ők vesztesek, és egyre inkább veszíteni is fognak. A másik része a generációnak viszont tudomásul vette a változást. Általában azok az üzletemberek mozdultak gyorsabban, akik egyébként saját generációjukban nem voltak annyira sikeresek, mert itt is „kilógtak a sorból”. Ők egyre komolyabb kapcsolatot ápolnak és nem félnek, sőt nem szégyellenek támogatást kérni a Diplomats generációs valódi szakemberektől – pedig egyébként a Perfectionists nemzedékre jellemző, hogy inkább hagyja saját üzletét és karrierjét elmúlni, mintsem segítséget kérjen a fiatalabbaktól –, és komoly sikereket érnek el, illetve egyre inkább fókuszban van a még fiatalabb korosztályok behozatala a szervezetbe, így az összes korcsoport előnyeit élvezhetik. Kik a példaképeik? Leginkább a Diplomats generációs Expert szakemberek, hiszen ők megtestesítik a múlt és a jövő idolizmusát is a szemükben.


Előző rész

Idolok nyomában (1.rész): Diplomats generáció (1973-1984)