A kétség erős gyógyszer. A megfelelő időben, mértékkel adagolva megelőzheti a betegségeket, boldog és egészséges maradhat. Ha túl gyakran alkalmazza, függővé válhat tőle, és lassan szétmorzsolhatja az egyébként egészséges szervezetet is. A túl sok kétely túladagoláshoz vezethet, ami még rosszabb, mintha nem is lett volna.
Sajnos néhányunk hajlamosabb a kételkedésre. Magunkkal hordjuk, és folyamatosan terhel bennünket. Nem vagyok varázsló és nem mondom azt, hogy van egy mindenre jó elixírem, amely enyhíti a kételyeket. Teljes mértékben hiszem, hogy vannak közöttünk olyanok, akik hajlamosak a kételkedésre, és legtöbbjük számára ez egy kereszt, amelyet egész életükben cipelni fognak. De egy dolgot megtanultam üzleti pályafutásom során: tudni, hogy mikor és hogyan tartsam magamban kétségeimet, olyan képesség, amely nélkül meghalnék (persze üzleti szempontból).
Mit és mikor
Ha bizonyítja is kétségeit, akkor sem lehet felületes velük! El kell magyaráznia kétségeinek indoklását és elemzését, de elengedhetetlen, hogy alternatív megoldást kínáljon. Ha az esetek 95%-ában nem tud életképes alternatívát ajánlani, a legjobb, ha kétségeit inkább megtartja magának. Ennek oka az, hogy a kételyek egyenlőek a halállal (alternatív megoldás nélkül) egy ötlet, vagy vállalat korai szakaszában. Mindaz a lendület, ami a kezdeti lelkesedésből épül fel, és mindazok a hosszú órák, amelyeket a vállalkozó szellemű fiatalok hajlandóak eltölteni ötleteik megvalósítására, mindez kioltható, ha túl sok a kételkedő közöttük. A startup világ esetében még egy kételkedő is sok.
A kétségek terhének legnehezebb része az, hogy rájöjjünk, hogyan osszuk meg azokat. A legtöbb jól alkalmazkodó ember megérti, hogy nem lehet állandóan Debbie Downer, és mégis társadalmi életre vagy üzleti karrierre számít. Mások tévesen azt gondolják, hogy ezt a kétséget a megfelelő karrierbe terelhetik, ahol szkepticizmus iránti hajlamuk miatt majd ünnepelni fogják őket. Például sok örök kételkedő jogásznak tanul, ahol gyakran az a feladatuk, hogy megfúrjanak egy-egy ötletet. De a legjobb jogi szakemberek tudják, hogy azok az emberek, akiket képviselnek, nem azért fizetnek nekik, hogy állandóan nemet mondjanak. Ehelyett olyan ügyvédeket akarnak, akik azt mondják: „X nem opció, de el tudjuk érni, hogy Y működjön”. Így még egy olyan iparágban, amely a feltételezések szerint biztonságos hely a hozzánk hasonló emberek számára sem tudunk igazán önmagunk lenni. És ez a legjobb.
A legnagyobb hiba az, hogy kételkedünk és ettől okosnak gondoljuk magunkat. Úgy gondoljuk, hogy a döntés összes lehetséges negatív következményének felsorolása azt mutatja, hogy megfelelő döntést hoztunk. De ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, ez gyakran nem így van. Valójában az történt, hogy az egyik legnagyobb erősségünkre, a kételkedés képességre támaszkodtunk, és nem gondoltuk át megfelelően. És azt is igazi önbecsapás, hogy azt gondoljuk, hogy ez a képesség valamiért különleges. Valószínűleg azért, mert a tanulmányaink során jutalomban részesülünk érte, de ez nem egyedi. A kívülről vakmerőnek tűnő emberek szintén tele vannak kételyekkel, de elég okosak ahhoz, hogy azokat magukban tartsák. A világjárvány utáni helyzetben pedig olyan emberekre lesz szükségünk, akik hajlandóak kockázatot vállalni, és ehhez megfelelő teret kapjanak. A világnak pont elég kétsége volt az elmúlt másfél évben…