„Nem tudok ma bemenni, mert lázas vagyok.” A negyedik hullám elülni látszik, de az ötödik hullám eleje már érezhető. Támad az influenza és az omicron együttes variánsa a „flurona”. Ilyen és ehhez hasonló mondatok ma már szinte mindennapos jelenségnek számítanak az életünkben. Üzletemberként, felelős menedzserként sokszor nem is tudjuk már hogyan kellene, hogyan illik és szabad ezekre a kijelentésekre reagálni. A proaktív menedzsereknek elegük van a folyamatos félelemérzet keltésből, még ha az alapok valósak is. Egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy ezzel a vírussal meg kell tanulni együtt élnie az emberiségnek, mint ahogy azt már megtanulta és megtette oly sokszor történelme során. Érthető az elvárás, de mégis mit jelent ez az üzleti életben?
Eltérő normák, eltérő jövőkép
Mint ahogy azzal is tisztában kell lennünk, hogy természetesen lesznek különbözőségek, hiszen mások vagyunk. Nagyon előtérbe kerül az emberek döntéshozatali mechanizmusa, mely egyértelmű következménye a személyiségnek. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak személyiségtípusok, akik a tömeget akarják követni, és akiknek igenis meg kell mondani központilag, hogy mit csináljanak, mert nem tudnak döntést hozni, nem tudják elviselni a kritikus döntések felelősségét. Így hát a viselkedésük, normarendszerük külső tényezők által kerül meghatározásra, alakításra, és ebből kifolyólag akár havonta is változhat. Vannak olyan személyiségtípusok, akik azonnal kialakítják saját normarendszerüket, és történhet bármi, semmi nem befolyásolja őket. Ők határozottan tudnak dönteni, és még ha nem is a legmegfelelőbb a döntés kitartanak eredeti álláspontjuk mellett. Ettől ők se nem jobbak, se nem rosszabbak társaiknál, egyszerűen másként vannak kódolva. Vannak olyanok is, akik nagyon komoly mennyiségű adatot és információt próbálnak gyűjteni – sokszor nem is találják magukat a nagy adatvadászatban -, mert a tökéletes megoldásra törekszenek. El vannak veszve, mert úgy látszik nincsen tökéletes megoldás. Bár már látszik a fény az alagút végén, de messze vagyunk még attól, hogy azt kiabáljuk, mindent tudunk. És hát persze vannak azok az emberek, akiknek már teljesen elegük van a szabályokból és mára ott tartanak, hogy akár ésszerűtlen rizikót is felvállalnak azért, hogy kiszabadulhassanak a COVID börtönből. Ha hozzáteszem, hogy a most említett négy személyiségirányt még további alcsoportok segítségével több trillió változatra lehet bontani, akkor beláthatjuk, hogy rengeteg normarendszer fog épülni az elkövetkezendő időszakban, melyek sokszor egymással teljesen diszharmóniában lesznek. De miért fontos mindez egy sikerre vágyó üzletember számára 2022-ben?
A siker alapja: együttműködés
Banális a szlogen, de nagyon igaz a mostani válság felépülési időszakára. Az a menedzser lesz sikeres, az az üzlet tud majd fejlődni, az a vállalkozás haladhat előre, aki és ami felfogja, hogy az elfogadás és az együttműködés most mindennél fontosabb. Aki nem csak úgy tesz, hanem konkrétan energiát fordít arra, hogy az eltérő gondolkodású embertársait megértse, gondolkodásmódját elfogadja – még ha nem is ért egyet azzal -, és megtalálja a közös pontokat, melyeket ötvözve együttműködés alakulhat ki. Ez az együttműködés igaz a legkisebb egységekre, akár egy nagy céges szervezeten belüli öt fős csapatra, de igaz egy-egy menedzser kapcsolatára, de akár egy több százezer fős céges szervezetre is. A COVID-19 válságból való kilábalás az üzletben nem történik meg magától, és nem lehet központi gazdasági megoldásokkal sem végrehajtani. Persze ez utóbbi jelentősen gyorsíthatja a folyamatot, de az ember-ember együttműködés nélkül esély nincsen a valódi sikerre, ehhez pedig egy őszintébb környezetre van szükségünk. Bár mindez nagyon idealistán hangzik, de ez most tényleg az a helyzet, amikor nem csak úgy mondani kell, hogy érdekelnek a kollégáim, hanem valóban tudni kell arról, mi játszódik körülöttük, milyen gondolatok, döntési folyamatok zajlanak bennük, mert konkrét információk nélkül nem fog menni. Senki nem fog rizikót felvállalni még egy maszkban történő munkába menetellel sem, ha annak nincsen konkrét, valódi értéke. Senki nem fog még egy sima kézfogást sem felvállalni, ha az adott ember nem is igazán fontos számára. A képmutatások egy része eltűnik az életünkből, és ez a munkaadó-munkavállaló kapcsolatokat jelentős mértékben befolyásolja. Tisztában kell azzal lennünk, hogy ha munkára és teljesítményre akarjuk bírni a kollégákat, a csapatunk, szervezetünk tagjait, akkor a vírus előtti „átlagos semmi” nem lesz elegendő. Nem fognak mozdulni csak azért az emberek, mert a főnök csúnyán néz. Viszont az emberek jelentős része hajlandó a normáin alakítani akkor, ha fontos emberi kapcsolatokat, igazi jövőképet kap érte cserébe. Nagyon sok munkaadót ért már meglepetés és még többet fog a jövőben, amikor ráébred arra, hogy a munkavállalók valóban mit gondolnak a munkahelyről, valóban jól érzik-e magukat, és valóban ragaszkodnak-e a jelenlegi körülményekhez. És persze ne felejtsük el a pozitív oldalát sem a dolgoknak, ahol a munkaadót nagyon optimista tapasztalatok érik hétről hétre, hiszen látják a kollégák lojalitását. Nagyon nem mindegy, hogy egy kolléga a „lázas vagyok, nem megyek be” telefonhívás során valóban sajnálja és kellemetlenül érzi magát, mert cserbenhagyta a cégét, és a vezetőnek kell elmondania, hogy ez most az a helyzet, amikor magával kell foglalkoznia. Esetleg egyértelműen átsüt a beszélgetésen, hogy abszolút mértékben nem érdekli a céges következmény, mert amúgy is elege van az egészből, és a főnöknek kell fintorogva elfogadni a tényt.
Kétarcú állapot kezd kialakulni a vírushelyzet második évének zárásához közeledve a munkaadói-munkavállalói kapcsolatokban. A piaci résztvevők egy része arról számol be, hogy az elmúlt két évben olyan mértékben tudták elmélyíteni a kapcsolatokat a dolgozóikkal, hogy arra nem is számítottak ilyen nehéz időkben. A piac nagyobbik fele pedig tanácstalan, mert nem igazán tudják megállapítani, hogy a tények mekkora hányada kifogás és mekkora része igaz valójában, és persze ennek a félelmüknek nem adhatnak hangot, hiszen azonnal megkövezésre kerülnének önzőségük és empátiahiányuk miatt. Bár mindig azt hangoztatjuk, hogy ez a válság más, mint a többi, de ha a végkimenetelt nézzük, mégiscsak megegyezik a korábbiakkal. Tiszta képet teremt. És persze van, akinek az éles kép nem tetszik, és van olyan is, aki imádja.