Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziója óta az Európai Unió összesen 17 szankciót vezetett be, amelyek célja, hogy megzavarja Moszkva pénzügyi és logisztikai képességét a háború fenntartására. A nemrég bejelentett tizennyolcadik csomag azonban, amelyet Ursula von der Leyen bizottsági elnök mutatott be, mind hangnemben, mind taktikában figyelemre méltó fejlődést jelent. Túlmutat az általános nyomásgyakorláson, és sebészi pontossággal üt – különösen Oroszország energiaellátási vonalai és a szankciókat kijátszó infrastruktúrája ellen.
A legfontosabb intézkedés az Északi Áramlat vezetékekkel kapcsolatos valamennyi tranzakció betiltása, ami gyakorlatilag elzárja az ajtót az Oroszország és Európa közötti, mára szimbolikus jelentőségű energiafolyosó jövőbeni helyreállítása elől. Bár az Északi Áramlat már 2022 óta nem üzemel, a tilalom hivatalossá tétele legalább annyira politikai, mint amennyire gazdasági jellegű. Ez pedig azt jelzi, hogy az EU nem is tervezi a visszatérést a korábbi megszokott üzletmenethez – még akkor sem, ha a háború holnap véget érne.
Ezzel párhuzamosan az orosz nyersolaj árplafonjának 60 dollárról 45 dollárra történő csökkentésére irányuló javaslat is érkezik. Az eredetileg a G7-partnerekkel 2023-ban egyeztetett árplafon célja az volt, hogy a globális piacok destabilizálása nélkül korlátozza az orosz bevételeket, ám az elmúlt hónapok csökkenő olajárai bizony aláásták a plafon hatékonyságát. Ez az új kiigazítás most megpróbálja helyreállítani a nyomást, még akkor is, ha közben Oroszország alkalmazkodik azáltal, hogy alternatív vevőket talál, például Kínát és Indiát.
Ami igazán megkülönbözteti ezt a szankciócsomagot, az az úgynevezett „árnyékflotta” – a be nem jegyzett vagy homályosan bejegyzett tartályhajók kiterjedt hálózata, amelyet Oroszország a szankciók megkerülése mellett az olaj szállítására használ. Brüsszel már több mint 300 hajót feketelistára tett, és most további 77 hajót kíván hozzáadni. Ez egy taktikai lépés a tisztviselők szerint macska-egér játékban, amely egyre inkább a logisztikára, mint a jogszerűségre összpontosít. Ez a fokozatos stratégia – a végrehajtás szigorítása, a kiskapuk finomítása és a bevételi források megcélzása – komoly elmozdulást jelent a 2022-es és 2023-as szélesebb körű szankciókhoz képest, ez pedig azt sugallja, hogy az EU már nem a rövid távú hatást célzó megközelítésben hisz, hanem sokkal inkább a hosszú távú gazdasági kimerülésben.
A kritikák ellenére, amelyek arra vonatkoznak, hogy a szankciók valóban gyengítik-e Oroszország háborús erőfeszítéseit, az európai vezetők fenntartják, hogy minden egyes csomag fokozza a nyomást. Ahogy von der Leyen fogalmazott: „Az erő az egyetlen nyelv, amelyet Oroszország megért”. Az, hogy ez a stratégia érdemi politikai engedményekben nyilvánul-e meg, továbbra is bizonytalan, az viszont világos, hogy a szankciók fejlődnek – nemcsak intenzitásukban, hanem kifinomultságukban is.