Az Egyesült Államok főbb tőzsdéi a világjárvány kezdete óta a legrosszabb napjukat élték. Mi lehet ennek az oka? Az USA abban a tudatban volt, hogy az inflációt az ellenőrzése alatt tartja, de a Munkaügyi Statisztikai Hivatal (BLS) augusztusi fogyasztói árindexről (CPI) szóló jelentése padlóra küldte a piacokat. Mindhárom amerikai tőzsde 2020 júniusa óta a legnagyobb napi veszteséget szenvedte el, és ez hosszabb időszaknak tűnik, mint bő két évvel ezelőtt.
A kiváltó ok
Kedden a BLS nyilvánosságra hozta, hogy az augusztusi fogyasztói árindex 8,3%-os áremelkedést mutatott éves szinten és 0,1%-os növekedést az előző hónaphoz képest. A közgazdászok konszenzusa a jelentés előtt az volt, hogy az árak csak 8,1%-kal emelkednek éves szinten, és 0,1%-kal csökkennek júliushoz képest. A szakértők alapvetően úgy vélték, hogy a Fed intézkedései a csökkenő üzemanyagárakkal együtt erősebben fékezik majd az USA-ban tapasztalható extrém inflációt. Amikor azonban a valós számok azt mutatták, hogy a fékek nem lassították le annyira a dolgokat, mint ahogyan azt előre jelezték, valódi aggodalmak merültek fel az amerikai gazdaság jövőjével kapcsolatban.
A technológiai részvények nagyot zuhantak, a Nasdaq Composite 5,2%-kal csökkent kedden. Ez már idén a hetedik alkalom, hogy a Nasdaq több mint 4%-kal esett. A Nasdaq 2020-ban tíz ilyen napot élt át, de 2021-ben egyet sem. Hasonlóképpen, az S&P 500 4,3%-kal, míg a Dow Jones Ipari Átlag 4%-kal csúszott lejjebb.
A jóslat
A Fed fő eszköze az infláció fékezésére a kamatlábak növelése volt, és ezt sorozatos emelésekkel meg is tette. Mivel az áremelkedések nem mérséklődtek a várt mértékben – bár jobbak, mint az év elején, amikor 40 éves rekordokat döntöttek -, a legtöbb előrejelző számára egyértelmű, hogy a Fed-nek további kamatemeléseken keresztül kell beavatkoznia.
Egyszerűbben fogalmazva, a közeljövőben valószínűleg további 0,75%-kal fogja emelni a kamatokat. A Fed a jövő héten tartja következő kamatdöntő ülését, amely után a pénzügyi világ már ilyen növelésre számít.
Ami viszont a szakértők számára a legaggasztóbb, hogy a „maginfláció” – amely a kevésbé volatilis költségekre, például az élelmiszerekre és az energiára összpontosít – az elmúlt évben több mint 6,3%-os áremelkedést mutatott. E költségnövekedés nagy része a lakhatásból származik – a bérleti díjak országszerte emelkednek -, és a lakhatási költségek a fogyasztói árindex mintegy egyharmadát teszik ki. A lakásárak drágulásának oka lényegében az alacsony kínálat és a nagy kereslet, és ez egy olyan strukturális probléma, amely nem úgy tűnik, hogy egyhamar megoldódna. Ezért az Egyesült Államokban a tartós infláció mögött álló okok nem fognak eltűnni, és emiatt a szakértők sokkal kevésbé bizakodóak az amerikai gazdasággal kapcsolatban, mint egy hónappal ezelőtt.