A pénzügyi szabályozóknak és a központi bankoknak van néhány eszközük az infláció elleni küzdelemre, és ezek egyike a kamatlábak kiigazítása. Az Egyesült Államok jegybankja sokkal gyorsabban lép, mint európai kollégája, az Európai Központi Bank. A túlfűtött amerikai gazdasággal szembesülve a Fed néhány hónappal ezelőtt kamatemelésre kényszerült, mert a kamatlábak hosszú évek óta meglehetősen alacsonyak voltak. Most egy második, rendkívüli mértékű kamatemelésre készülnek, mert az első kiigazítás nem volt elégséges. A Fed márciusban 0,25, májusban 0,5, júniusban pedig 0,75 százalékkal emelte a kamatlábakat, a júniusi pedig 1994 óta a legnagyobb ilyen mértékű növelés. És ezek után a múlt héten a Fed újabb 0,75 százalékkal emelte a kamatokat.
Ez a „front-loading” megközelítés a Fed egyértelmű próbálkozása arra, hogy megfékezze az inflációt. Ehhez tartozik még a pszichológiai hadviselés is; az infláció lehűtése érdekében a vállalkozásokat és a fogyasztókat meg kell győzni arról, hogy a devalváció nem fog örökké tartani. A nagy recesszió óta a kamatlábak szokatlanul alacsonyak, mivel a Fed megpróbálta újra mozgásba hozni a gazdaságot, miután az majdnem összeomlott. Amikor a kamatlábak alacsonyak, az a gazdasági növekedést hivatott elősegíteni. Most, a legutóbbi kiigazításokkal a Fed semlegesre állítja ezt az eszközét; nem akarják sem előmozdítani, sem megállítani a gazdasági növekedést. Jelenleg túl sok a munkahely, és az árak túl gyorsan emelkednek ahhoz, hogy ez mindenkinek kényelmes legyen.
A szakértők természetesen mindig megpróbálják megjósolni a jegybank következő lépését. A Fed legfrissebb, júniusban kiadott gazdasági tervei alapján az elemzők azt vetítik előre, hogy a Fed az év végére 3,4 százalékra emeli a kamatlábat (a július végi emelés előtt 1,6 százalékon állt). Ez azt jelenti, hogy lassan, de biztosan folytatják a jegybanki alapkamat emelését, ami nagyon egyértelmű üzenet: lassulás jön. Mindezek ellenére az idei év minden várakozást felülmúlt. Végül is, ha csak a néhány hónappal ezelőttieket nézzük, kevesen gondolták volna, hogy a mai jelenlegi inflációs ráták ilyen magasak lesznek. Mivel az inflációt is nehéz volt megjósolni, a Fed lépéseit sem volt könnyű kiszámítani.
Ez jó dolog, mivel azt szeretnénk, ha a jegybank szorosan nyomon követné a gazdasági adatokat, amikor kiigazításokat végez. Bár apróságnak tűnik, óriási különbség van egy 0,5 és egy 0,75 százalékos kamatemelés között. A Fed is tétovázik, hogy korlátozza a lehetőségeit ezen úton, hiszen ha viszonylag sokat tesznek túl hamar, akkor olyanok lehetnek, mint a fékre taposó sofőr. Azt akarják, hogy a gazdaság kissé lelassuljon, visszanyerje az irányítást, de nem akarnak megcsúszni és falnak csapódni. Mivel a világgazdaság olyan módon fejlődik tovább, amire néhány évvel ezelőtt még nem is számítottunk, ez a rugalmasság még inkább kiemelkedő fontosságúvá válik.
Bár az infláció meghaladta a várakozásokat, a legtöbb szakértő szerint a júliusi adatok megjelenése után jelentősen lelassul majd. Az Egyesült Államokban legalábbis a benzinárak jelentősen csökkentek, és a Fed korábbi kamatemelései nyomán volt idő egy kicsit lehűteni a kedélyeket. Pénzügyi szabályozónak lenni olyan, mint amikor üdülőtulajdonosok vagyunk; azt akarjuk, hogy elég meleg legyen ahhoz, hogy az emberek élvezzék a strandot, de még se legyen annyira nagy hőség, hogy megizzadjanak.