A nem túl távoli múltban a WeWork bátran állította, hogy forradalmasítani fogja a bérelhető munkatereket, de a közelmúlt eseményei árnyékot vetettek erre az elképzelésre. A WeWork, amely egykor úttörő szerepet játszott az irodahelyiségek biztosításában – rugalmasan, akár rövid bérleti időkre -, mostanra csődvédelmet kért, ami jelzi, hogy a coworking iparág fejlődési pályáján el kell gondolkodni.
A WeWork és a piac más szereplői által eszközölt jelentős befektetések ellenére a rugalmasan bérelhető irodaterek még mindig az összes ilyen jellegű terület kevesebb, mint 2 százalékát teszik ki a 20 legnagyobb amerikai piacon, ami a Cushman & Wakefield szerint nagyjából a járvány előtti statisztikákat tükrözi. A WeWork csődbejelentésének a célja, hogy gyorsan csökkentse irodaterületeinek portfólióját, aminek érdekében több mint 70 bérleti szerződését mondja fel, és potenciálisan ezeket még továbbiak is követhetik. Míg más coworking cégek felszívhatnak néhányat ezekből a helyszínekből, az iparági szakértők úgy vélik, hogy ez a megközelítés valószínűleg a szélesebb kereskedelmi ingatlanpiacra nézve csak szerény szegmens marad. A távmunka és a hibrid munkamodellek felé való elmozdulás számos munkáltatót késztetett arra, hogy leépítésekhez folyamodjon, ami az elmúlt évtizedek legmagasabb arányát eredményezte az üres bérelhető irodák területén. A WeWork csődje tovább súlyosbítja ezt a helyzetet, így a bérbeadóknak további kihasználatlan helyeket kell betölteniük.
Michael Emory, az Allied ingatlanbefektetési alapítvány alapítója szerint a rugalmas bérleti idővel használható irodák továbbra is létezni fognak, de nem valószínű, hogy az összes irodaterület egyharmadát teszik majd ki, ahogyan azt egyesek korábban jósolták. Emory hangsúlyozza, hogy a bérbeadók továbbra is együttműködhetnek a coworking cégekkel, hogy ezzel a konstrukcióval vonzzák a bérlőket. David O’Reilly, a Howard Hughes Holdings vezérigazgatója elismeri a coworking, mint kényelmi szolgáltatás értékét, de azt állítja, hogy nem fogja uralni a kereskedelmi ingatlanpiacot. O’Reilly kiemeli, hogy a coworking akkor kelhet versenyre a bérbeadókkal, ha egy adott épületnek aránytalanul nagy hányadával rendelkezik.
Túlértékelt
A WeWork előtt álló problémák közepette más coworking vezetők bizakodásukat fejezik ki sajátos üzleti modelljükkel kapcsolatban. Az IWG például olyan konstrukcióval működik, amelyben a nyereséget megosztja a bérbeadókkal, nem pedig tisztán bérbe adja a helyiségeket, ami ellenálló képességet biztosít a pénzügyi visszaesésekkel szemben. Mark Dixon, az IWG vezérigazgatója úgy véli, hogy a coworking jól pozícionálja magát a hibrid munka korszakában, mivel rugalmas és rövidebb bérleti szerződéseket kínál a munkáltatók változó igényeihez igazodva. Míg egyes cégek pénzügyi kihívásokkal nézhetnek szembe, mások, mint például az IWG és az Industrious, optimisták a növekedési kilátásaikat illetően. Az IWG, amely világszerte több mint 600 új helyszínt tervez bevezetni, fenntartható stratégiaként hangsúlyozza az előbbiekben már említett nyereségmegosztást. A bérbeadókkal szorosan együttműködő Industrious jelentős bevételnövekedésről számol be, ami a rugalmas irodahelyiségek iránti erőteljes keresletet hangsúlyozza.
Összefoglalva, a WeWork megszűnését nem szabad a coworking korszak végének tekinteni. Az alkalmazkodóképes üzleti modellekkel és a bérbeadókkal való együttműködésre összpontosító iparági szereplők a munkaterületek változó világában is jól fognak boldogulni. Mivel a munkáltatók rugalmas és dinamikus megoldásokat keresnek, a coworking iparág új lehetőségeket találhat a növekedésre és a sikerre.