Felszállóágban a szerencse?
A sport születésével szinte egyidejűleg jelentek meg a sportfogadások is. A legális fogadás azonban sokkal újabb jelenség. Európában a sportfogadás a legtöbb országban legális, és az európai szokásoknak megfelelően erősen szabályozott kereteken belül zajlik. A világjárvány fizikai zárlatainak köszönhetően számos európai országban figyelemre méltó növekedést tapasztaltak az online szerencsejátékok terén, többek között Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Hollandiában és Finnországban is. Az Egyesült Államokban viszont 1992-től 2018-ig be volt tiltva szinte mindegyik tagállamban, amikor is a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az erről szóló törvényt. Most, hogy a kapuk megnyíltak, az államok gyorsan megtették a megfelelő lépéseket a sportfogadás legalizálására. Ennek részben az iparági nyomásnak is köze van, de a fő motivációt az ebből eredő adóbevételben kell keresni, hiszen ez eddig csak Las Vegasban volt jelen. A számok megdöbbentőek: mindössze három héttel az után, hogy New York állam törvényesítette a sportfogadást, az állam lakosai 1,6 milliárd USD értékben kötöttek online fogadásokat. Ezek a számok köszönhetőek a hatalmas médiafelhajtásnak és az alkalmazásalapú promócióknak, amelyek a szerencsejátékot olyan egyszerűvé teszik – és ne feledjük, akár függőséget is okozhat -, mint a kedvenc mobiljáték letöltése és lejátszása. Ezek lehetővé teszik a fogadásokat a játék minden aspektusára, akár arra is, hogy melyik csapat nyeri a nyitó pénzfeldobást, vagy hogy a győztes edzőt milyen színű Gatorade-dal fogják leönteni.
Pusztán üzleti szempontból a sportfogadás legitimmé válását ünnepelni kell. A marihuána legalizálásához hasonlóan az államok is a liberalizáció és bizonyos „vétkek” elfogadása felé haladnak, amennyiben azok jelentős adóbevételt biztosítanak. Az, hogy az emberek hogyan töltik el az idejüket és a nehezen megkeresett pénzüket mire költik, az az ő dolguk, de nem tehetünk úgy, mintha nem lennének jelentős társadalmi következményei. A The Information szerint a sportfogadási cégek 2021-ben 1,2 milliárd dollárt költöttek reklámra, és az előrejelzések szerint ez az összeg 2022-re megduplázódik, különösen, ahogy az államok többsége legalizálja a fogadásokat, és ahogy azok egyre jobban integrálódnak be az élő közvetítésekbe és a ligákba. Bár az olyan ligák, mint az NFL meccsenként hatra korlátozták az ezirányú hirdetések számát, a sportfogadások már elért integrációs szintje minden bizonnyal hatással lesz arra, hogy a rajongók milyen módon lépnek kapcsolatba minden sportággal. Nem fogok úgy tenni, mintha a sport tiszta és monetizálatlan lenne, de azt sem fogom állítani, hogy a sportfogadás legalizálása nem lesz negatív hatással a szurkolói élményre.
Instabil energiaárak
Az európaiak már régóta magas árat fizetnek az energiáért, de a közelmúltban bekövetkezett áremelkedés már a személyes és a kormányzati határokat feszegeti. A New York Times mutat néhány példát: „Egy német nyugdíjas, akinek az egekbe szökő energiaszámlákkal kell szembesülnie, fatüzelésű kályhát kezdett el használni. Egy spanyolországi vegytisztító tulajdonosa átállította alkalmazottai munkaidő-beosztását, hogy csökkentse az áramszámlákat, és napelemeket telepített. Egy franciaországi polgármester pedig azt mondta, hogy azért rendelte el a munkaerő-felvétel befagyasztását, mert az emelkedő villanyszámlák pénzügyi „katasztrófával” fenyegetnek”.
Mivel Oroszország biztosítja Európa földgázellátásának több mint egyharmadát, szinte biztos, hogy további feszültségek fognak fellépni. A vezetők és a kormányok Európa-szerte már befagyasztották az árakat, csökkentették az energiaadókat, és segélyezik az áremelkedés által leginkább sújtott háztartásokat. Ha azonban ezek az árak magasak maradnak, akkor komoly aggodalomra ad okot, hogy az emberek – beleértve a kisvállalkozásokat is – hogyan tudják majd kifizetni a számláikat. Mivel az egész kontinensen gyors infláció és az ellátási lánc problémái miatt az áruk és szolgáltatások árai is megemelkedtek, az embereknek óriási terhet jelent a közüzemi szolgáltatások áremelkedésére. A megkérdezett 28 000 német vállalat kétharmada az energiaárakat az egyik legnagyobb üzleti kockázatnak minősítette. Az ipari szektorban tevékenykedők esetében ez az arány elérte a 85 százalékot. A brutális két év után az utolsó dolog, amire Európának szüksége van, az az energiaárak instabilitása.