A mesterséges intelligencia uralásának rohamában a technológiai vállalatok hatalmas adatközpontok építésével vágtatnak. Egyesek bevásárlóközpont méretűek, mások diszkrétebbek, de nem kevésbé erőforrásigényesek. Ami egykor hiánypótló infrastrukturális kérdés volt, mára globális erőforrás-problémává vált. Ezek a létesítmények óriási terhet rónak a helyi vízkészletekre.
A felhőalapú számítástechnika és a gépi tanulás gerincét képező adatközpontok hatalmas mennyiségű vizet igényelnek a szerverek hűtéséhez. A kifejezetten a mesterséges intelligencia munkaterheléséhez tervezett új generációs központok pedig még elődeiknél is többet fogyasztanak. Csak az Egyesült Államokban egyes adatközpontok már napi szinten olyan vízmennyiséget igényelnek, amelyek már egész városok vízfelhasználásával vetekszik. Az amerikai Dél egyes részein például azok a megyék, amelyek egykor a technológiai cégeket az adóbevételek miatt üdvözölték, már most a jövőbeli vízhiányra figyelmeztetnek. Arizonában néhány házépítő cég szünetelteti a projekteket az ipari vízhasználat által súlyosbított aszályos körülmények miatt. A tisztviselők jelentős infrastrukturális fejlesztéseket sürgetnek, hogy lépést tudjanak tartani az előre jelzett igényekkel. Eközben a környékbeli lakosok és gazdálkodók a kutak vízszintjének csökkenéséről és a vízköltségek emelkedéséről számoltak be. Ez nehéz kérdéseket vet fel a hosszú távú fenntarthatósággal és a közhasznúsággal kapcsolatban.
Globálisan a helyzet nem kevésbé összetett. Hasonló tendenciák jelennek meg Hollandiában, Chilében, Szingapúrban és az Egyesült Arab Emírségekben, ahol a víz már most is rendkívül szűkös. Írországban közösségi tiltakozások miatt megakadt az adatközpontok bővítése, mivel aggályosnak tartották, hogy a vízhez való hozzáférést csendben átirányítják a közhasználatból. Chilében, ahol a bányászat és a mezőgazdaság már így is verseng a vízért, a mesterséges intelligencia által vezérelt létesítmények megjelenése tovább fokozta az erőforrásokkal kapcsolatos vitákat.
A szén-dioxid-kibocsátással ellentétben a vízfelhasználást ritkán teszik közzé a vállalati fenntarthatósági jelentésekben. Az engedélyezési eljárások régiónként nagyon eltérőek, és sok kormánynak még mindig nincs meg a műszaki kapacitása a hosszú távú hidrológiai hatások értékeléséhez. Az aszályra hajlamos régiókban az átláthatóság és az előrejelzés hiánya valódi kormányzási kihívást jelent.
Lehet, hogy a mesterséges intelligencia a jövő, de a víz továbbra is véges erőforrás. Miközben a kormányok világszerte a gazdasági fejlődés és a környezeti korlátok közötti egyensúlyozással küzdenek, a mesterséges intelligencia valódi költségeit nem csak az energiában fogják mérni. Minden egyes liter vízben mérhető, amelyet az emberektől a gépekhez irányítanak át. Ki élvez elsőbbséget egy olyan világban, ahol az intelligencia vízzel működik? Ez egy következő megvívandó csata, amire jelenleg kevés ország áll készen.