test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Amikor a jó pap nem akar holtig tanulni: külsős szakember kontroll jelene és jövője

Ha a mostani világméretű gazdasági válságnak vannak egyértelmű következményei, akkor azt mindenképp meg kell említeni, hogy az első számú döntéshozók egyre több területen vonnak be külsős szakértőket objektív értékelés érdekében. Amíg régebben ez mondjuk egy komoly stratégiai kérdésben volt elfogadott, ma már a legapróbbnak tűnő operatív folyamatok, belső tudás ellenőrzése során is szóba kerülhet.

Nem az üzleti folyamat döntéshozói szintje, hanem az adott terület végső eredményekre gyakorolt hatásának nagyságrendje lett az iránymutató a külső tanácsadók bevonásánál. Az új trend persze teljesen eltérő érzelmeket vált ki a belsős szakemberek körében. Van, aki teljesen elutasítja az ellenőrzést és mindent megtesz azért, hogy a cég ne haladjon ebbe az irányba, és van olyan is, aki üdvözli a tanácsadót, hiszen a sikeresebb munkavégzést látja a jelenlétében.

Ellenkezni nem ér!

Békebeli időkben a folyamatok szépen fel vannak építve, a dolgozók pedig be vannak rendezkedve arra, hogy hol van a helyük ebben a rendszerben. Rutinná válik a munka, és ki-ki karakterénél fogva használja ezt a cég számára jó vagy kevésbé jó irányba. Ültem mindkét oldalon karrierem során, hiszen voltam beszerzési területért felelős igazgató egy nemzetközi cégnél, és később tanácsadóként helyezkedtem el, ahol már a beszerzési igazgatókkal történő együttműködés volt a feladatom. Nagyon sokszor hallom az általánosítást, hogy a „beszerzési igazgatók ilyenek”, mintha elfelejtenénk azt, hogy ők is emberből vannak, és ennek okán különböző karakterek, különböző motivációval és különböző célokkal. Éppen ezért a külső kontrollhoz, vagy úgy általában a kontrollhoz való hozzáállásuk is teljesen más irányú és eredetű. Van olyan döntéshozó ma már, aki pontosan a belső helyzetnek a feltérképezésére bérel fel külsős szakértőt, és bár hisz a tanácsadó tudásában, számára sokkal fontosabb, hogy meglássa a szervezeten belüli „kiskirályokat”. Azt, hogy ki és hogyan védi saját mundérja becsületét, és kinek mennyire fontos a cég teljesítménye. Hiszen az egyértelműen elmondható, hogy az üzleti életben, ha valamikor, akkor ma biztosan igaz a mondás, mely szerint a „jó pap holtig tanul”, tehát elvileg egy ideális munkahelyi környezetben senkinek nem lehetne gondja egy külsős jelenlétével. Aztán majd a döntésért felelős vezető úgyis eldönti a végén, hogy megérte-e vagy sem, és tudott-e olyan információt adni neki, amire szüksége volt. Pláne igaz ez az egyértelműen, számokban mérhető területek kontrolljánál, hiszen ha valaki ki tudja mutatni egy folyamatban, hogy hol és mennyit veszít a cég jelenleg, azért mindenki csak hálás lehet. Kivéve nyilván azok a belsős szakemberek, akiknek a nem megfelelő szintű tudása okozza a veszteséget.

Valódi minőség kontroll

A számomra egyik leginkább érdekes témaköre a tanácsadásnak az alkatrészgyártás, eszközgyártás területén megjelenő trend. Beszerzésekért felelős vezetőként tökéletesen tisztában voltam mindig azzal, hogy óriási költségkeretekről, a cég megbízhatóságáról beszélünk, amikor ezt a szektort vizsgáljuk. Igyekszik is minden gyártó és termelő cég megszerezni a legjobb mérnököket ezekre a területekre, de ha mindenki a legjobbat akarja, nyilván egyértelmű, hogy lesznek olyan cégek, ahova nem a legjobbak kerülnek. Márpedig ebben a szegmensben a tervezés során felmerülő hibák nem csak „kerekítési problémát” okoznak a cég költségvetésében. Ha egy gyártandó egység, alkatrész elméletileg jól van megtervezve, de annak gyártási folyamata nincs tökéletesen átgondolva, akkor nem volt praktikus a tervezési munka, tehát elindul egy hosszú adok-kapok a megrendelő és a gyártó között, mely pénz és időkidobás a vevő számára. Ezek az egyeztetések persze nem jutnak fel az első számú döntéshozók szintjére, hanem általában a tervező mérnököt a szervezetbe behozó másik mérnök vagy vezető kontrollja alatt maradnak. Nagyon kevés az a vezető, aki saját maga „munkáját” fogja folyamatosan negatív megítéléssel bombázni, így ezek a tervezési és gyártási hibák általában a szőnyeg alatt végzik. Sok esetben pedig az anyagválasztás, a formaválasztás terén több opció is tökéletes megoldás lehet, és ha valaki nincsen tisztában a konkrét gyártási folyamattal – márpedig egy eszközt tervező mérnök biztosan nem ismeri teljes mélységében az eszköz legyártásának folyamatát –, akkor komoly anyagköltséget és időt lehet bukni. Na de hova fajulna az egész, ha már a saját mérnökünket is ellenőrizzük? Vagy pont ezt hívjuk minőségkontrollnak? Egy olyan minőségkontrollnak, amit nem a kontrollált ember vezetője alakít ki és irányít, hanem legfelsőbb szintről ellenőrzik magát a vezetőt is. Az pedig bizonyított tény, hogy a dolgozó, ha tudja, hogy folyamatos kontrollnak van kitéve a munkája, akkor jobban odafigyel a minőségre. És persze hiszünk abban, hogy minden munkavállaló, kontroll nélkül is megteszi ezt a cég érdekében, de nem árt időről-időre erre emlékeztetni is, ha már euró százezrek, milliók, sokszor akár milliárdok is kerülnek tétként az asztalra. És mi van akkor, ha egy külsős szakember megállapítja, hogy nincs min változtatni a cégünknél? Ennél nagyobb tragédia ne érjen bennünket!