Az eurózóna gazdasága a vártnál jóval erősebben teljesített a második negyedévben, miközben az energiaárak ismét felfelé húzták az inflációt. A két adat együtt arra utal, hogy Európa gazdasági szerkezete az elmúlt három évben jelentősen megváltozott: az olajár-sokkok ma már kevésbé bénítják meg a kontinens gazdaságát, mint a 2022-es energiaválság idején.
Az Eurostat előzetes adatai szerint az eurózóna GDP-je 0,4 százalékkal nőtt a második negyedévben, kétszer akkora ütemben, mint amire a közgazdászok számítottak. Az Európai Unió egésze 0,5 százalékos növekedést ért el, miközben az éves infláció júliusban 2,9 százalékra emelkedett a júniusi 2,8 százalékról. Első pillantásra ez ellentmondásnak tűnhet: a gazdaság gyorsul, miközben az árak ismét emelkednek. Valójában azonban éppen ez mutatja, hogy az európai gazdaság ma már egészen másképp reagál az energiaárakra, mint néhány évvel ezelőtt.
Az infláció növekedésének legfontosabb oka továbbra is az energia. Az energiaárak éves összevetésben már 10 százalékkal voltak magasabbak, ami elsősorban a Hormuzi-szoros körüli geopolitikai feszültségek és az olajszállítások bizonytalanságának következménye. Ugyanakkor a gazdaság többi részében jóval visszafogottabb árnyomás látható. Az ipari termékek inflációja 1 százalék alatt maradt, az élelmiszerek drágulása tovább lassult, a szolgáltatások árai pedig csak minimálisan emelkedtek. Ez arra utal, hogy az infláció döntően külső költséghatásból ered, nem pedig abból, hogy a belső kereslet túlfűtött lenne.
A legérdekesebb különbségek azonban az egyes országok között rajzolódnak ki. Spanyolország a negyedévben 0,7 százalékkal bővült, míg Németország, Franciaország és Olaszország egyaránt csak 0,2 százalékos növekedést ért el. Ez már nem pusztán turisztikai vagy fogyasztási történet. Az elmúlt években Spanyolország rendkívüli ütemben fejlesztette megújulóenergia-kapacitásait, így jóval kevésbé függ az importált fosszilis energiahordozóktól. Miközben Európa ipari központjai még mindig érzékenyen reagálnak az olaj- és gázárak változására, a spanyol gazdaság egyre nagyobb részben hazai forrásból termelt villamos energiára támaszkodik. Az energiafüggetlenség ma már nemcsak klímapolitikai cél, hanem egyértelmű versenyelőny is. Ez a változás jól mutatja, milyen mély szerkezeti átalakulás zajlott le 2022 óta. Az akkori energiaválság gyárbezárásokhoz, termeléscsökkentéshez és recessziós félelmekhez vezetett. Most, hasonló geopolitikai feszültségek mellett, az eurózóna tovább növekszik. Ez nem azt jelenti, hogy az energiaárak elvesztették jelentőségüket, hanem azt, hogy Európa alkalmazkodóképessége jelentősen javult. A vállalatok energiahatékonyabbá váltak, új beszerzési útvonalak épültek ki, felgyorsult a megújuló beruházások üteme, és a földgázimport is sokkal diverzifikáltabb lett, mint néhány évvel ezelőtt.
Mindez ugyanakkor új kihívást jelent az Európai Központi Bank számára. Az EKB júliusban változatlanul hagyta a kamatokat a júniusi emelés után, de a vártnál erősebb gazdasági növekedés csökkenti annak az esélyét, hogy a közeljövőben lazítani tudjon a monetáris politikán. Ha a gazdaság ellenálló marad, miközben az energiaárak magasan tartják az inflációt, újabb kamatemelés sem zárható ki.
A történet legfontosabb tanulsága azonban túlmutat az aktuális inflációs adatokon. Az elmúlt években az energiabiztonság fokozatosan gazdaságfejlesztési kérdéssé vált. Azok az országok, amelyek gyorsabban fektettek be megújuló energiába, hálózatfejlesztésbe és energiafüggetlenségbe, ma nemcsak fenntarthatóbbak, hanem ellenállóbbak is a globális sokkokkal szemben. Európa még mindig érzékeli az olajár-emelkedések hatását, de már nem ugyanúgy szenved tőlük. Ez talán az elmúlt évek egyik legfontosabb, mégis legkevésbé látványos gazdasági fordulata.