A befektetők az adatközpontok finanszírozását a mesterséges intelligencia jövőjének előfutáraként kezelik, de a növekvő tőkeáttétel és az Atlanti-óceánon átívelő spekulációk felvetik a kérdést, hogy a Wall Street nem táplál-e csupán egy újabb buborékot.
Az amerikai adatközpontokba áramló tőkeáradat a strukturált finanszírozást a szektor életvonalává tette: a hatalmas szerverfarmokhoz kötött kötvények forró árucikkekként kereskednek, és a kereskedelmi jelzáloggal és eszközökkel fedezett piacokon 2025 elején a kibocsátás meghaladta a 9 milliárd dollárt. Az ügyletek gyakran azon a feltételezésen alapulnak, hogy a bérlők megújítják a hosszú távú bérleti szerződéseket, ami kockázatos, mivel a mesterséges intelligencia gyors fejlődése miatt a mai konfigurációk néhány éven belül elavulhatnak. A Wall Street arra fogad, hogy a technológiai óriások nem fogják meggondolni magukat. A Meta például 26 milliárd dollár értékű kötvényt bocsátott ki a Pimco-n keresztül terjeszkedésének támogatására, míg az Oracle 300 milliárd dolláros üzlete az OpenAI-jal a részvényeinek szárnyalását eredményezte. De ez az optimizmus azon a meggyőződésen alapul, hogy az AI megbízható jövedelmezőséget fog elérni. Ahogy az UBS rámutatott, amikor a Microsoft visszalépett egy 1 milliárd dolláros kötelezettségvállalástól, a nagy bérleti kötelezettségekkel rendelkező vállalatok máris túlterheltek lehetnek.
Az Atlanti-óceán túloldalán a befektetők hasonló túlkapásokra figyelnek az európai adatközponti piacon. London, Frankfurt és Amszterdam a felhőalapú szolgáltatások iránti kereslet és a mesterséges intelligencia kísérletezéseinek köszönhetően központokká váltak. Az európai közműszolgáltatók azonban nyomás alatt állnak: az Egyesült Királyság National Gridje „nem elhanyagolható” kockázatokra figyelmeztetett az áramellátás stabilitása tekintetében, míg Németország lassította az új központok engedélyezését, hogy egyensúlyt teremtsen a klímacélok és a vállalati igények között. A finanszírozás az amerikai modellt követi, a magántőke és a szuverén vagyonalapok tőkét öntenek a piacra abból a feltételezésből kiindulva, hogy Európa szabályozási környezete végül az AI növekedése felé fog hajlani.
A Moody’s arra figyelmeztetett, hogy az amerikai piacokon tapasztalt tőkeáttételi ciklus átterjedhet Európára is, különösen mivel az európai bankok a hiteleket értékpapírosított termékekbe csomagolják. Ha a lízingfeltételezések gyengülnek, a dominóhatás a technológiai szektoron túlra is kiterjedhet, és eléri a szélesebb hitelpiacokat. Ezt a kockázatot fokozza az a tendencia, hogy a megaprojektek olyan mértékben kötik le az erőforrásokat, hogy alig marad hely a rugalmasságra.
Eközben a befektetők alaposan megvizsgálják a hatékonysági állításokat. A kínai DeepSeek már bebizonyította, hogy a modellek kevesebb számítási teljesítménnyel is hatékonyan működhetnek, ami felveti annak a lehetőségét, hogy több milliárd dollárnyi új kapacitás maradhat kihasználatlanul. A fedezeti alapok számára a kérdés az lett, hogy az adatközponti adósság a technológiai szuperciklus korai szakaszára hasonlít-e, vagy egy jövőbeli korrekció felfújt biztosítékára.
Az adatközpontok barométerként való metaforája jó okkal nyerte el az elemzők tetszését. Kialakításuk optimizmust jelez, de finanszírozásuk hasonlít a múltbeli időszakokra, amikor a Wall Street agresszív tőkeáttétellel fokozták a technológiai lelkesedést. Ha a mesterséges intelligencia stabil nyereséget hoz, akkor a szektor alátámaszthatja a következő évtized növekedését. Ha nem, akkor a digitális gazdaság alapjai kevésbé hasonlítanak majd infrastruktúrára, inkább egy buborék vázszerkezetére.