A kínai gazdaság nehézségei közepette egy ágazat mégiscsak fényesen ragyog: a kozmetikai ipar. Ahogy a kínai fogyasztók végre túl vannak a közel három évig tartó, a világjárvánnyal kapcsolatos tiltó rendelkezéseken (maszkok, lezárások stb.), egyre többet fordítanak testápolási termékekre, például rúzsokra, parfümökre és hidratáló krémekre.
A francia, japán, dél-koreai és amerikai kozmetikai cégek azonban a Kínában végrehajtott jelentős befektetéseik ellenére is nehezen tudnak tőkét kovácsolni ebből a virágzó piacból a pandémia idején bevezetett szigorú előírások miatt.
Egy szélesebb körű háború
A Kína és a nyugati kozmetikai cégek közötti gazdasági vita elsősorban a pénzről szól, nem pedig a nemzetbiztonságról vagy a technológiai innovációról, ellentétben más kereskedelmi konfliktusokkal. Sok francia vállalat számára a kínai forgalmuk a teljes bevételük 30-35 százalékát teszi ki, ami igazán jól mutatja ennek a piacnak a gazdasági jelentőségét. Az Egyesült Államok is igyekszik bővíteni a testápolási termékek exportját, felismerve az iparágban rejlő lehetőségeket.
Az egyik legnagyobb szabályozási akadály – amellyel a külföldi kozmetikai vállalatoknak Kínában szembe kell nézniük – az a követelmény, hogy a termékekben felhasznált összes összetevőt és azok pontos mennyiségét nyilvánosságra kell hozniuk. Ezenkívül a cégeknek fel kell tölteniük az összetevők beszállítóira és a gyártás helyére vonatkozó információkat egy kínai adatbázisba. A külföldi vállalatok attól tartanak, hogy ezen adatok közlése lehetővé teszi a jóval olcsóbban gyártó kínai cégek számára, hogy lemásolják termékeiket, ami jelentős veszélyt jelent a szellemi tulajdonra nézve.
Egy másik vitatott követelmény az a kötelezettség, hogy bizonyos termékeket élő állatokon kell tesztelni, mielőtt Kínában értékesíthetők lennének, ami egy olyan gyakorlat, amelyet számos globális kozmetikai vállalat etikai aggályok miatt már régen nem használ. Ezen túlmenően a megfelelésre vonatkozó irreális határidők tovább bonyolítják a szabályozási előírásokat, ami megnehezíti a kisebb szereplők számára, hogy megfeleljenek ezeknek a követelményeknek, és egyeseket arra késztet, hogy szüneteltessék a kínai értékesítést, amíg nem születnek praktikusabb és költséghatékonyabb megoldások.
E kihívásokra válaszul az Európai Unió és 11 kozmetikai termékeket exportáló ország – köztük az Egyesült Államok és Japán – arra ösztönzi Kínát, hogy vizsgálja felül és helyezzen hatályon kívül néhány ilyen szabályozást. Emmanuel Macron francia elnök és Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter a kínai a látogatásai során szorgalmazta a kérdést, párbeszédre és közös álláspont megtalálására törekedve. Pozitív lépésként egy munkacsoportot hoztak létre a közös szabványok kidolgozására, amely az év végéig Párizsban ülésezik.
Nincs új a nap alatt
Kína, mint a világ második legnagyobb szépségipari piaca, mindig is kihívások elé állította a külföldi vállalatokat. Az előző években a legtöbb kozmetikum esetében kötelező volt az állatkísérletek elvégzése, de Kína nemrégiben enyhítette ezt a követelményt néhány termék esetében, különösen azoknál, amelyek az egészségre nincsenek hatással. Az állatkísérletek azonban továbbra is kötelezőek a „speciális kozmetikumok” esetében, amelyek közé tartoznak a fényvédő, izzadásgátló, hajfesték vagy bőrvilágosító termékek. Törekvések történnek az állatkísérletek csökkentésére, és olyan vállalatok, mint az Unilever, együttműködnek a kínai hatóságokkal, hogy áttérjenek a papíralapú kockázatértékelésre.
Ezen akadályok miatt a külföldi kozmetikai cégek piaci részesedést veszítenek a hazai versenytársakkal szemben Kínában. Miközben az országban nőtt a kozmetikumok kiskereskedelmi értékesítése, az import összességében jelentősen csökkent, ami természetesen hatással van a nagy nemzetközi márkákra. A hazai kozmetikai termékek növekvő népszerűsége a kínai fogyasztók körében annak tulajdonítható, hogy a vásárlók egyre elfogadóbbak a helyben gyártott kozmetikumokkal szemben.
Emellett a kínai vámmentes központban (Hainan) a kereskedők megszorításokkal szembesültek, ami hatással volt a nemzetközi szépségápolási márkák behozatalára és értékesítésére. A szabályozási bürokrácia és az esetleges kínai termékhátralék szintén hozzájárulhat az import csökkenéséhez.
E kihívások ellenére a kínai kozmetikai piac továbbra is növekedési pályán áll. A McKinsey becslései szerint 2027-re Kína a globális szépségápolási kiskereskedelmi eladások mintegy hatodát fogja majd birtokolni, megszilárdítva ezzel pozícióját a kozmetikai ipar meghatározó szereplőjeként.