Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Vörös-tengeri váltságdíj: Hogyan alakították át a hútik a globális hajózást?

A Vörös-tenger, amely a Szuezi-csatornán keresztül a globális kereskedelmi útvonalakat összekötő létfontosságú tengeri ütőér, jelenleg is a jemeni harcos csoport, a hútik ostroma alatt áll. Bár a gázai tűzszünet azt sugallhatja, hogy a regionális feszültségek valamennyire enyhülni fognak, a hútik a káoszt kihasználva jövedelmező kalóztevékenységet folytatnak, ami komoly milliárdokba kerül a globális gazdaságnak.

A Jemen északnyugati részén gyökerező és Irán „ellenállási tengelyéhez” csatlakozó hútik az elmúlt évtizedben jelentős ellenálló erővé fejlődtek. A Hamásztól vagy a Hezbullah-tól eltérően jól boldogulnak Jemen távoli és megosztott terepén, ellenállva az ismételt légi és tengeri csapásoknak, az iráni és orosz támogatással táplált műveleteik pedig messze túlmutatnak az ideológiai hadviselésen. Az egyre sikeresebb üzleti modell komor, de hatékony: megfizethető rakétákkal és drónokkal felfegyverkezve a hútik egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a Vörös-tengeri hajózásra, amely egyébként a globális kereskedelem 12%-áért felelős folyosó. Stratégiájukban a kényszerítést „ügyfélszolgálattal” kombinálják: a hajók titkos csatornákon keresztül védelmi díjat fizetnek a biztonságos áthaladásért, becslések szerint ezek a kifizetések pedig meghaladják az évi 2 milliárd dollárt. A következmények óriásiak. A nyugati hajózási cégek, mivel nem hajlandóak betartani a szabályokat, Afrikát megkerülik, ami megnöveli a költségeket és megnyújtja a globális szállítási kapacitást. Eközben a kínai hajók 2023 vége óta 25%-kal növelték forgalmi részesedésüket a Vörös-tengeren. A kumulatív hatás: évi 175 milliárd dolláros költség, amelynek nagy része a fogyasztókra hárul.

A hútik semlegesítésére tett kísérletek kevés eredményt hoztak. Az USA és a szövetségesek korlátozott lehetőségekkel szembesülnek: a légi hadjáratok költségesek és hatástalanok, és Jemen szárazföldi inváziója tarthatatlan. Még ha Irán támogatása csökken is, a hútik pénzügyi haszna önállóan is fenntartja a működésüket. Zsarolási modelljük kiterjedhet az Öböl menti olajállamokra is, felerősítve a regionális instabilitást, a globális válaszlépések mindamellett eddig kifejezetten langyosak voltak, hiszen széttöredezett érdekek vezérelték őket. A nyugati nemzetek kiállnak a hajózás szabadsága mellett, de tartózkodnak az egységes fellépéstől, míg az olyan országok, mint Kína pragmatikusan fizetnek a hútiknak, hogy megvédjék érdekeiket. Ez a tehetetlenség azzal a kockázattal jár, hogy egy új norma alakul ki, amelyben a kalózkodás a pénzügyi és hajózási piacok szerves részévé válik.

A hútik sikere a globális kereskedelem egyik kritikus sebezhetőségére világít rá: a közös elhatározás hiányára. Ahogy a hajózási társaságok alkalmazkodnak, a nyugati cégek piaci részesedést veszíthetnek az opportunistább szereplőkkel szemben, eközben pedig más milíciák lemásolhatják ezt a modellt, és a kalózkodást új területekre, például a légi közlekedésre is kiterjeszthetik.

A tétlenségnek ára van: a pénzügyi veszteségeken túl a vörös-tengeri történet az anarchikus globális rend felé való elmozdulást szimbolizálja, ahol a milíciák profitálnak a széthúzásból. Ha ez a pálya folytatódik, az önelégültség ára világszerte érezteti hatását a gazdaságokban.