Franciaország ismét Európa gazdasági problémáinak középpontjában áll. Bár az ország régóta büszke volt nagylelkű szociális védelmére és stabil növekedésére, a rendszer pénzügyi alapjai kezdtek meggyengülni. A bővülő közkiadások, a bevételkiesések és a sürgősségi kiadások együttesen a kormányzati adósságot és hiányt történelmi szintre emelték, így a politikai döntéshozók megoldásokat keresnek.
Első pillantásra Franciaország gazdasága nem tűnik válságban lévőnek. Továbbra is az euróövezet második legnagyobb gazdasága Németország után, jelentős ipari bázissal és rugalmas háztartási fogyasztással. Az ország azonban súlyos fiskális egyensúlyhiányt alakított ki. A közkiadások ma már a nemzeti termelés több mint felét – 2024-ben 57 százalékát – teszik ki, ami Franciaországot a GDP-hez viszonyítva Európa legnagyobb kiadásait felmutató országává teszi. Az egészségügy, a nyugdíjak, az oktatás és a munkanélküli ellátások mind hozzájárulnak ehhez a terhekhez, ami a jóléti állam fenntartása iránti mély elkötelezettséget tükrözi.
A Covid-19-járvány és az Oroszország ukrajnai invázióját követő energiaválság ezt a modellt egészen a töréspontig sodorta. A francia nemzeti számvevőszék szerint 2020 óta a francia állam több mint 240 milliárd eurót költött rendkívüli intézkedésekre a háztartások és a vállalkozások védelme érdekében. Ezek a programok ugyan enyhítették a közvetlen csapást, de a közpénztárat kimerítették. A bevételi oldalon Emmanuel Macron adópolitikája tovább szűkítette az állam mozgásterét. A francia versenyképesség javítása és a befektetések vonzása érdekében Macron adócsökkentéseket vezetett be a vállalkozások és a magas jövedelműek számára, többek között a régóta fennálló vagyonadó korlátozásával. Bár a befektetők üdvözölték ezt a lépést, az eredmény jelentős bevételkiesés volt – becslések szerint évi 50 milliárd euró –, anélkül, hogy a politikai döntéshozók által remélt magánbefektetések növekedése bekövetkezett volna. A kombinált hatás pedig drámai: 2024-ben Franciaország költségvetési hiánya elérte a 168,6 milliárd eurót, ami a GDP 5,8 százalékának felel meg, és messze meghaladja az euróövezet szabályai szerint előírt 3 százalékos küszöbértéket. Az adósság 3,35 billió euróra, azaz a kibocsátás 116 százalékára nőtt. Az adósság szervizelése egyre költségesebbé vált: az éves kamatfizetések várhatóan 66 milliárd eurót tesznek ki, ami több mint kétszerese a 2020-as értéknek, és meghaladja Franciaország oktatási vagy védelmi költségvetését.
A piacok is észrevették ezt. A befektetők most már magasabb hozamot követelnek a francia kötvények megtartásáért. Bár Franciaország még mindig alacsonyabb kamatokkal hitelez, mint Nagy-Britannia vagy az Egyesült Államok, gyengébb növekedési kilátásai miatt ez a tendencia aggasztó. Korrekciós intézkedések nélkül a kamatköltségek hamarosan a francia költségvetés legnagyobb tételévé válhatnak.
Jelenleg Franciaország még messze ugyan van a fizetésképtelenségtől, továbbra is szabadon vehet fel hitelt, és „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” gazdaságként továbbra is élvezi a nemzetközi bizalmat. A tendencia azonban aggasztó. Az államháztartás romlásával a kormánynak kevés a hibalehetősége.