A félelem komoly szerepet játszik vásárlási döntéseink során. Ez nagy fejtörést okoz az üzleti szereplők számára, hiszen egy érzésről beszélünk, mely különböző embereknél különféle okok miatt alakul ki, és ráadásul menedzselése is eltérő módokon kell történjen. Egy a gazdaságban kialakult válságnál kritikus faktor, hogy a félelmet hogyan tudják kezelni a gazdasági döntésekre hatást gyakorlók. Általában központilag várják a cégek a megoldást, de aki eléggé okos és jó stratéga az pontosan tudja, hogy akkor képes megelőzni versenytársait, ha ő előbb ébred és a saját szintjén kezeli a félelmet. Csak arra kell vigyázni, hogy közben korrektek maradjunk!
Mélyebb félelem
Ha valami komoly fejtörést okoz most az üzleti döntéshozók számára, az bizony a félelem új szintjének jelenléte a piacokon. Akik azt hitték, hogy 2008 után e téren már rendelkeznek kész megoldásokkal, azok most nagyon meglepődtek. Ma már látjuk, hogy a félelem több mint egy évtizeddel ezelőtti szintje csak egy afféle gyenge kis főpróba volt. Ha visszanézünk hány cég ment tönkre már akkor is, egyértelműen megkapjuk a választ arra, mennyi a piacra amúgy nem való vállalkozás létezett az első igazi válság előtt, és mennyire kell néha egy kis tisztítótűz, még ha ezt rossz is olvasni annak, aki nem tudta megugrani akkor a kötelezőt. De hát fogadjuk el a tényt, hogy az igazi döntéshozók bizony válság idején is tudnak menedzselni, megoldásokat találni. Aki pedig erre nem alkalmas, azzal sincsen semmi gond, tudnia kell, hol van a helye. A mostani félelem bizony mélyebb, nem annyira vibráló, de pontosan ezért rémisztőbb. Az emberek többségében komoly mentális folyamatok játszódnak le, melynek egyik vagy másik irányba billenése még nem kiforrott. Sokan gondolkoznak el az élet értelmén, és ez így helyes. De ez most egy passzív állapot. A fogyasztók értékelik az impulzusokat, és nehogy bárki úgy gondolja, hogy minden egyes ember majd saját maga objektíven fogja eldönteni azt, hogy mihez kezd az életével. Nagyon személyiségfüggő, hogy ki hogyan reagál egy ilyen időszakban, és az is, hogy kire milyen mértékben lehet hatni e téren. A fogyasztók várnak, információkat gyűjtenek és kutatják azokat az impressziókat, melyek utat mutathatnak nekik. Keresik azokat a megmondó embereket, akikben valóban bízni lehet. És itt jön az igazi csapda. 2008-hoz képest ugyanis a helyzet jelentősen megváltozott a téren, hogy az emberek kitől fogadnak el világmegváltó dolgokat. Akkoriban elegendő volt egy új stratégiával előjönni, egy más kommunikációt megalkotni, és valóban működött. Az emberek nem feltétlenül néztek mögé a kommunikációnak, az ígéreteknek, nem ellenőrizték a céget, a szolgáltatást vagy a terméket. Új volt a gazdasági alapú félelem több generáció számára is. A mostani helyzet teljesen más, legalábbis az üzleti életben biztosan. Ennek oka pedig, hogy az üzleti döntéshozók komoly többsége átélte a legutóbbi válságot és az azt követő 12 évet, így testközelből láthatta a következményeket. Össze tudja vetni, milyen ígéreteket kaptak a cégek akkor, és mi lett belőle. Nos ebben a tesztben a 2008-ban virágzásnak indult vállalkozások jelentős része elbukik, hiszen a szakmai tartalom nem alakult ki a szépen hangzó kommunikáció mögé. Amit most vizsgálnak az üzleti életben, az már közel sem a mostani kommunikáció – félreértés ne essék, annak tökéletesnek kell lennie továbbra is –, hanem az elmúlt évek eredményei, a szakmai tudás, és a szakmai tudás által elért piaci pozíciók. Ráadásul a magánélet nagyon komolyan a fókuszba került, vagyis a menedzserek számára fontos hit, hogy olyan emberek által vezetett cégek tudják kivezetni őket a válságból, akiknek a magánélete is rendben van, sőt inkább példaértékű. Ráadásul ezt a tényt ők pontosan le tudják mérni a menedzsertársaikon, főként ha náluk ez a terület nincsen rendben.
Ellenszer 2022-ben
Ebből következően a félelem ellenszere a már hagyományos első lépés után – mely szerint a szakmaiság kiemelt szerepet kap az üzletben – egyértelműen egy új faktor lett, melyet többen többféleképpen fogalmaznak meg. Mi csak „energiának” vagy „kisugárzásnak” hívjuk, melynek lényege, hogy az adott ember, cég képes-e arra, hogy mások egyértelműen lássák benne a „sikert”. No akkor itt van nekünk még egy szubjektív érzés, ha lehet még inkább az, mint maga a félelem. Most már akkor hozzá kell szoknia az embernek ahhoz, hogy szubjektív érzések alapján dől el, hogy valaki sikeres lesz-e vagy sem? Mondhatnánk azt is, hogy végül is ez a helyzet, de nem lenne teljesen igaz az állítás. A mostani üzleti életben a menedzserek valóban érzik a másik energiáját. Mindig is így volt ez, de a technológia gyorsulásával, az emberi kapcsolatok social térbe történő áthelyezésével a személyes hatás egyre komolyabb jelentőséggel bír. Régebben, amikor nem lehetett nyomon követni az emberek életét, sikereit, üzleti akcióit – a média lassúsága miatt azok akkor láttak napfényt, amikor az adott üzletember vagy cég úgy gondolta -, sokkal könnyebb volt elhitetni nem létező dolgokat a menedzserekkel is. Ma már mindenki hozzá van szokva egy kis „hazugsághoz” vagy social media alapú „füllentéshez”, így egy-egy komolyabb üzleti döntésnél sokkal jobban fókuszálnak arra, hogy igazi információt gyűjtsenek az adott emberről, cégről. Márpedig tudnak. Ezen túlmenően az emberek magánélete egybeforrt az üzleti élettel, tehát ha valakinek ez a fajta háttere nincsen rendben, az biztosan nem tudja hosszú távon a sikeres, energiától kicsattanó üzletembert alakítani. Vagyis a sikeresség megléte valóban egy szubjektív érzés, de nagyon komoly objektív tényeken alapul. Így hát a mostani félelemből is csak azok az üzleti döntéshozók fogják tudni kivezetni a cégeiket, csapatukat, akiknek az elmúlt években volt fókuszuk saját életük felépítésére, és nem csak a karrierre koncentráltak. Sokat halljuk manapság a „work-life balance” meglétének fontosságát, hiszen a mostani mély piaci félelmet azok az emberek tudják megszüntetni, akiknél ez a faktor tökéletesen rendben van! És ha 2008 volt a félelem főpróbája, akkor ez most egyértelműen a premier! Egy olyan premier, amihez viszont nem szabad jó szórakozást kívánni!