Free Porn
xbporn
https://www.bangspankxxx.com
voguerre
southampton escorts
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A státusz útján át a harmóniáig – A menedzserek külseje és ami mögötte kell legyen (1. rész)

Alapvetésként tanultam meg gyermekkoromban, hogy a külsőségekre nem szabad adni, illetve ha pontosítani akarok, a külsőségek mögé kell látni, főként akkor, ha egy embert akarok értékelni. Aztán a filmek évtizedeken keresztül ontották magukból a „szépség belülről fakad” mintát, amit a végén már egyenesen úgy értelmezett sok ember, hogy tulajdonképpen két kategória létezik: a szépek, akik persze belül üresek, és a nem szépek, akik pedig belül nyilván csodálatosak. Aztán amikor menedzserré lettem, ez a fő szabály valahogy még igazabbnak tűnt, hiszen egy vezető több évtizeddel ezelőtt állítólag nem tudott annyit foglalkozni magával, hogy még a külsejére is legyen ideje. És az is természetes volt, hogy ezen az üzleti világ felülemelkedett. E területen viszont óriási váltás történt az elmúlt nagyjából egy évtizedben, és azok a klisék, amiket kialakított a menedzser világ magának – saját lustasága vagy épp nemtörődömsége védelmében -, mára összeomlottak. Ezt a folyamatot a pandémia pedig turbó sebességgel pörgeti fel.

A felszín nem mindig felszínes

A menedzserek külsejével kapcsolatos legelső sokkos élményemre pontosan emlékszem. Közép-kelet-európai vezetőként egy nemzetközi amerikai cégnél dolgoztam, ahol több mint tíz évet töltöttem el. Valahogy úgy hozta a sors, hogy az első három évben szinte nem is volt kontaktom az amerikai központtal, viszont egy kick-off meeting alkalmával engem is meghívtak, mert új pozícióba kerültem, ami már elérte az invitáció szintjét. Adtak a külsőségekre a cégnél, és egy nagy kick-offot tartottak február elején Mexikóban. Az eseménynek egy gyönyörű ötcsillagos tengerparti szálloda adott otthont, mely eleve olyan élményt nyújtott számomra, ami leírhatatlan volt. Élsportolói múltamat folytatva, amikor elkezdtem karriert építeni már akkor eldöntöttem, hogy a mozgást nem hagyom abba, és komolyan fogok figyelni az egészségemre, így hát rendszeresen edzettem a testemet. Büszke is voltam arra, hogy az ex-szovjet régióban – ahol dolgoztam – igen unikálisnak számítottam e téren, és akármerre mentem Európán belül arra mindig felfigyeltek, hogy vezetői pozícióm ellenére is igen sportosan nézek ki. Nos, úgy voltam vele, hogy a tengerparton végre elememben lehetek, hiszen ismertem a cég európai vezetőit, és gondoltam nem lesz nehéz felhívni magamra a figyelmet. Annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk a szállodába, és az első utam nagyjából a tengerpartra vezetett. Azon túlmenően, hogy teljesen magával ragadott a tenger látványa, nem tudtam nem észrevenni, hogy a part tele volt igen jó kinézetű emberekkel. Szépen „karbantartott” testek tulajdonosai élvezték a vizet és a napot. Még kicsit zavarban is voltam, mert rajtam azért volt egy-két felesleges kiló, hiszen mégiscsak a télből érkeztem. Azt furcsállottam, hogy nem igazán láttam senkit a cégtől, mert azt mondták holt szezon van, tehát nem számítottam egyszerű turistákra, de úgy voltam vele, hogy így legalább lehetőségem lesz ismerkedni. Szóba is elegyedtem egy-két fürdőzővel, és bár idősebbek voltak nálam egy jó pár évvel, de azért saját közegemben éreztem magam. Sok mindenről társalogtunk mire elérkeztünk oda, hogy megtudjuk, ki miért is van itt. Már eleve meglepett a tény, amikor a társaságból mindenki jelezte, hogy ők is a kick-off miatt érkeztek ide az USA-ból – merthogy amerikaiak voltak –, de a döbbenet akkor ült ki az arcomra, amikor kiderült, hogy olyan státuszban vannak, mint regionális pénzügyi igazgató, vagy az Európáért felelős kereskedelmi vezető, és sorolhatnám még a különböző kiemelt pozíciókat. Döbbenet volt, hiszen odahaza akkor még a pénzügyi igazgató képe egy állandóan cigarettázó, a füstfelhőből néha kiszakadó, kicsit görnyedt hátú megöregedett emberrel egyezett meg. A kick-off jól sikerült, jól éreztem magam, hát unikális csak a sportosnak mondható kinézetem miatt nem voltam, de elkönyveltem magamnak, hogy ez mind csak az amerikai headquarter kiváltsága, ami messze van a valóságtól.

Generációváltás hatásai

Ha mai fejjel megyek el egy hasonló eseményre, akkor már alapelvárásom, hogy ugyanazt a képet kapjam, mint amit anno döbbenetként éltem meg. Sok minden történt 25 év alatt az üzleti életben, de talán a legnagyobb változás az, mely egy menedzser teljes életére kihatással van, hogy eltűntek vagy legalábbis nagyon elmosódtak a határok a magánélet és az üzleti karrier között. Nem lehet már felvenni a munkát reggel az irodába menet, és nem is nagyon lehet azt letenni a munkahelyen, ahogy az ember hazaindul. A technológiai lehetőségeknek köszönhetően ez a két világ egybeolvadt. Közben ráadásul rengeteg tapasztalatot szerzett a menedzservilág, és sokat profitáltunk az elődök gyengeségeiből, hibáiból. Az egyik, amit nagyon megtanultunk az volt, hogy igenis foglalkozni kell saját magunkkal, illetve azzal hogyan nézünk ki. Erre persze a fiatal generációk munkaerőpiaci megjelenése komoly serkentő hatással volt, és a mai menedzservilág életébe nagyon bekúsztak a külsőségek. Amiket persze alapvetően el szoktunk ítélni, hiszen ne a kinézet alapján ítélkezzünk, mondja az átlagember. És egy átlagembernek igaza is van! De ez a világ egészen más. A vezetők számára a legnagyobb kihívás – pont az elmúlt tíz évben a piacra lépő fiatalok miatt -, hogy idolként tudjanak megjelenni a friss munkaerő szemében. Ráadásul az új generáció nem a workaholic attitűd képviselője, így nem kizárólag a szakmai háttérre fókuszál. Ma már nem elég az, hogy nagyon jó szakember vagyok, de amúgy ránézésre rám férne több hónap klinikai kivizsgálás, mert annyira egészégtelen életet élek, és ez már az egész testemre is rá van írva. Az új generációk nem szeretnének belebetegedni a munkába, olyan környezetet keresnek, ahol jól érezhetik magukat, nyilván szakmailag fejlődhetnek, de mellette nem kell szégyenkezniük a kinézetük miatt sem. Sőt a fiatalok jelentős része ennél is tovább megy. Látni akar egy olyan státuszt kifejező egyértelmű jelzést, amire azt tudja mondani, hogy „igen, én is akarok magamnak egy ilyet”. Lehet ez egy óra, egy márkás kosztüm vagy épp egy olyan autó, amiért bizony komoly karriert kell építeniük. De vigyázat! Nehogy azt higgyük, hogy ezek a státusz szimbólumok önmagukban elegendők! Annak az időszaknak vége! A social mediában felnőtt generáció – akik a Facebook és az Instagram hódítások és csalások tömkelegét végigélte már gyerekként – tökéletesen átlát a felszínességen. Pontosan érzik, ha valaki csak a külcsínben erős és nincsen tartalom mögötte. Új trend van már ezen a téren. Nézz úgy ki, öltözködj úgy és legyenek olyan eszközeid, ami passzol a szakmaiságodhoz, ami kifejezi az üzleti karrieri szintedet, de nem is ígéri túl azt. Így hát nyilván vannak olyan menedzserek, akiknek el kell fogadni azt, hogy nem elegendő egyszerűen jónak lenni, hanem meg is kell tudni mutatni azt, és vannak olyan menedzserek, akiknek pedig az üzenet az, hogy tudás is szükségeltetik a csillogó küllem mögé.