Alapvetésként tanultam meg gyermekkoromban, hogy a külsőségekre nem szabad adni, illetve ha pontosítani akarok, a külsőségek mögé kell látni, főként akkor, ha egy embert akarok értékelni. Aztán a filmek évtizedeken keresztül ontották magukból a „szépség belülről fakad” mintát, amit a végén már egyenesen úgy értelmezett sok ember, hogy tulajdonképpen két kategória létezik: a szépek, akik persze belül üresek, és a nem szépek, akik pedig belül nyilván csodálatosak. Aztán amikor menedzserré lettem, ez a fő szabály valahogy még igazabbnak tűnt, hiszen egy vezető több évtizeddel ezelőtt állítólag nem tudott annyit foglalkozni magával, hogy még a külsejére is legyen ideje. És az is természetes volt, hogy ezen az üzleti világ felülemelkedett. E területen viszont óriási váltás történt az elmúlt nagyjából egy évtizedben, és azok a klisék, amiket kialakított a menedzser világ magának – saját lustasága vagy épp nemtörődömsége védelmében -, mára összeomlottak. Ezt a folyamatot a pandémia pedig turbó sebességgel pörgeti fel.
Nem zörög a haraszt
Sokat gondolkoztam azon – már csak önértékelés és önkontroll szempontjából is -, hogy helyes-e az, ahogy most működik a menedzservilág, és azon belül nyilván arra is fókuszálok, hogy személy szerint én jól ítélem-e meg a helyzetet. Azt biztosan tudom állítani, hogy az üzleti életben a jó kinézet egyértelműen hozzásegít a sikerhez. Könnyebben kötnek üzletet egy olyan emberrel, könnyebben jönnek el dolgozni egy olyan munkahelyre, ahol a vezető jól néz ki. És ezzel nincs is semmi baj! Ettől még nem lett felszínes és sekélyes a világ. Hiszen azon kell elgondolkozni, hogy mit is jelent pontosan az, hogy valaki „jól néz ki”? Nincs egyértelmű recept rá ugyanis, hogy milyen testet kell felmutatni, milyen ruházat szükségeltetik vagy épp milyen autót vegyen magának az ember. A megjelenés ugyanis – bármilyen klisés is mindez – az önmagunkról alkotott belső képünk kivetülése. Aki jól néz ki, az sugározza magáról, hogy elfogadja önmagát, elégedett önmagával, rendben van saját énjével. Nem azt jelenti, hogy el is van ájulva magától, de az biztosan elmondható, hogy jól érzi magát a bőrében. No és akkor ez egy olyan kategória, ami ugyebár egyedi. Hiszen nincsen egyértelmű szabályrendszer, hogy ki mitől érezheti jól magát. Egy szabály van: valóban érezze jól magát, ne csak magára erőltesse ezt a szerepet. De hogy ez milyen testet, izmosat, szikárat, sportosat vagy átlagosat jelent, ezt már mindenki maga dönti el. A fontos az, hogy amit eldönt, azt véghez is tudja vinni. Manapság slágertéma a „body pozitivizmus”, amit nagyon sokan persze kedvükre magyaráznak. A „bármilyen is vagy, fogadd el magad” attitűd ugyanis az átlagembereknél lehet, hogy működik, de a vezetőknél biztosan nem. A menedzsereknél ugyanis még egy dolgot biztosan elvárnak a potenciális követők: hozza ki magából a maximumot. Törekedjen arra, hogy egyre jobb legyen, és ennek a tendenciának az eredménye egészen plasztikusan látszódik majd a külsőn. Vagyis a „jól néz ki” azt jelenti, hogy a menedzser, figyelembe véve saját genetikai és egyéb adottságait, igenis a legjobbat hozza ki a testéből. Azt is jelenti tudatosan követi azt az irányvonalat, hogy idollá váljon a fiatalok szemében, és azt is tudja, hogy ehhez a saját elvein túlmenően figyelembe kell vennie a fiatalok igényeit is. És ha a követők számára fontos, hogy mondjuk egy márkás öltönyben jelenjen meg, akkor pozíciójához méltóan tegye is azt. Vagy ha nem, akkor legyen meg a megfelelő kommunikációja hozzá, hogy miért nem teszi. Egy a lényeg: legyen tudatos minden téren.
Személyes margóra
Nagyon sokat változtam én is az évtizedek alatt. Most az USA-ban lakom és pontosan látom, hogy az európai és az amerikai menedzserek milyen sokat közeledtek egymáshoz. Az európaiak sokat fejlődtek a testkultúra kapcsán, az amerikaiak pedig sokat léptek előre a fashion terén. Ebben a harcban hova jutottam én? Úgy gondolom, hogy a kinézet igen fontos mérőeszköz egy menedzser megítélésekor, hiszen egy jó vezetőnek van kisugárzása. Kisugárzásod pedig nem lehet, ha nem követsz el mindent annak érdekében, hogy egészségesen élj, foglalkozz saját magaddal és a környezeteddel. Volt idő, amikor a márkás autó és óra sokat jelentett nekem, de úgy érzem ezt mára kinőttem. Fontosnak tartom azt, hogy egy jó menedzsernek meglegyen a lehetősége arra, hogy választhasson a státuszszimbólumok közül. Jó érzés elérni azt, hogy akármilyen autót vagy épp órát megvehet magának az ember – persze itt a józan ész határain belül gondolkodom –, de amikor ezt a szintet elérjük, akkor meg kell állni és fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy még mindig jó úton vagyunk-e. Nekem az első felismerésem a business táskám lecserélésekor történt. Hagyományosan mindig egy igen exkluzív táska brand termékeit vettem, ezzel mutattam az üzletben, hogy milyen szinten is vagyok. Működött is, nem volt ezzel semmi baj. De amikor épp az új táskámat kerestem belém hasított az érzés, hogy nem is praktikus, nincs is már szükségem rá, nem kell elköltenem 2-3000 USD összeget egy táskára. Úgyhogy találtam magamnak egy nagyon szép, praktikus, kézzel készített bőrtáskát 300 USD értékben, és a többi táskára szánt pénzt eladományoztam jótékony célokra. Eszméletlen érzés volt, melyet meg akartam osztani menedzser barátaimmal is. Azóta mindegyikük ezt a táska márkát használja. Végigjártam a státusz útját és élveztem is. De ha ma megkérdezik, hogy miért vagyok sikeres az üzleti életben, akkor azt válaszolom, hogy a külső nagyon fontos. Azonban rögtön hozzáteszem, hogy konkrétan az egészséget, energiát sugárzó kinézetre gondolok. És bármit is jelentsen ez bárkinek, függetlenül attól, ki hogyan, milyen alkattal, háttérrel és energiával éri el, erre kell, hogy törekedjen! A COVID-19 sok új dolgot tanított az emberiségnek, köztük a menedzservilágnak. Az egyik legfontosabb szerintem ezek közül, hogy foglalkozzunk többet azzal, hogy boldogok legyünk, ehhez pedig harmóniában kell lennünk önmagunkkal. Ez pedig a külsőnkön is látszódik!