test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Unatkozom, tehát vagyok

Diplomata generációs cégtulajdonosok előretörése a válságban

Furcsa jelenség ütötte fel a fejét a lokális cégek, pontosabban cégtulajdonosok körében. Egyre több stratégiai tanácsadó cég számol be arról, és egyre többet tapasztaljuk mi is, hogy mivel a COVID-19 helyzetnek köszönhetően szinte lehetetlen kikapcsolódás céljából utazni, több lokális cégnél is drasztikus fejlődés mutatkozik. A cégtulajdonosok unatkoznak, nem tudják elterelni figyelmüket, így hát sikert sikerre halmoznak.

Generációs különbségek

Amikor minden a hagyományos módon zajlik, a lokális cégek tulajdonosai, legalábbis azok egy igen jól körülhatárolható része, komoly energiákat fordít a work-life balance kialakítására és fenntartására. Ez elsősorban generációs jelenség, de természetesen túl általános lenne korhoz kötni a tényt. Az viszont biztos, hogy az 1973-1984 között született cégtulajdonosok – „diplomata” generáció – nem hisznek már abban, hogy az üzlet csak akkor megy, ha ők napi szinten beleszólnak abba. Olyan céget akartak építeni, amelyet élvezni tudnak, amely valóban kiszolgálja életük legfontosabb részét: a magánéletet. Gondolkodásukban jelentős különbséget mutatnak a korábbi generációk tulajdonosaihoz képest, hiszen az 1949-1960 között született „tekintélyelvűek” és az 1961-1972 között született „precízek” együtt építették és együtt működtették az üzletet az általuk irányított emberekkel. A generációk közötti különbségeknek több oka is van, de a legfontosabb mindenképpen az, hogy a „diplomata” generáció tagjai pontosan látták azt, milyen egy hatalmas üzletet birtokolni és összeomlani benne. Milyen úgy leélni az életet, hogy az ember csak dolgozik, és nem feltétlenül marad ideje a családra. Pontosan látták azt az idősebb generációk gyermekeiként, hogy milyen úgy felnőni, hogy nincs szülő a képben. Bár a pénz, a jólét biztosítva van, figyelem és idő már sokkal kevesebb adatik meg a családnak. Bár így sem az egész generációra jellemző a változás, és nem lehet azt állítani, hogy az említett két idősebb generáció szülöttei között nincs egyetlen igazán boldog ember sem, azt biztosan mondhatjuk, hogy jelentős különbség van az igazi boldogság szintjén a különböző generációs cégtulajdonosok között úgy általában.

Eredeti életstílus

Hogyan is élik mindennapjaikat a „diplomata” generáció tagjai? Prémium dolgokat vásárolnak, utaznak, mozognak, élvezik az életet. Akinek saját cége van, az mindezt a „szűk családjával” teszi, tehát ott van a társa, és ha már a párnak gyermeke vagy gyermekei is vannak, ő(k) is velük tart(anak). Az üzleti alapok felépítése után már így rendezik be életüket, és ettől egyre sikeresebbé válnak, hiszen nem süllyednek monotonitásba, sokáig tudják élvezni saját üzletüket. A kollégák is motiváltabbak a szervezeten belül, mivel egyrészt látják, hogy cégtulajdonosuk sikeres, hiszen megteheti, hogy körbeutazza a világot, és élvezi az életét, másrészt nincs állandó, operatív felügyelet, ami önálló mozgásteret biztosít a dolgozók számára. Ezek a tulajdonosok általában unikális üzletet építenek, olyan kiemelt, speciális tudásalapú céget, amely lokális szinten piacvezető tud lenni, de nemzetközi szinten is megállja a helyét, vagyis a folyamatos fejlődés biztosítva van. Ezzel ezek a menedzserek jól is érzik magukat. Jól kommunikálnak, motiválják környezetüket. Nem véletlenül nevezik őket „diplomata” generációnak, hiszen jól építenek hasznos kapcsolatokat is, így újabb és újabb üzletekhez jutnak, amelyeket általában a szervezet dolgozóira bíznak kivitelezési oldalról. Nem félnek attól, hogy nincsenek fizikailag bent a cégben minden alkalommal, hiszen saját tudásukra építették cégüket, és ebből a tudásból keveset osztanak meg igazán az embereikkel, így annak lehetősége, hogy „kihúzzák alóluk a talajt” igen kevés, nagyjából a nullához közelít.

Beütött a „csőd”

Talán a legnehezebben ez a menedzsergárda viseli a COVID-19 helyzetet, és rájuk jellemző a legnagyobb hullámzás hangulati téren. A válság kezdetekor óriási lendülettel vetették bele magukat a folyamatokba, érezték, hogy a piac legtöbb résztvevője összeomlik, nem tud majd mit kezdeni a kialakult helyzettel, és ez számukra egyértelmű üzenet volt: most kell lépni! Már üzletük alapjainak felépítésénél is előnyükre vált, hogy gyorsan átlátják a piaci körülményeket, értik és alkalmazzák a trendeket, így lettek sikeresek. Most aztán valóban szükség van a trendek elemzésére, ebben pedig ők nagyon jók. Jellemzően a válság első hónapjaiban nagy energiával dolgozva, nemhogy veszítettek volna üzletükből, hanem komoly előnyre tettek szert a piac többi résztvevőjével szemben. Aztán jött a „csőd”. Az intenzív munka után megérdemelt szabadságukat nem tudták kivenni. Pedig megpróbálták. Próbáltak utazni, megtalálni a nyaralás lehetőségeit, de a vírus által okozott korlátok egyre plasztikusabbak lettek. Valamivel tehát le kellett kötni energiáikat: dolgoztak. Sok időt fordítanak arra, hogy a jövőbeni utazásaikat, életstílusuk átalakulását, életszínvonaluk emelését tervezik. Most erre is felesleges gondolni. Mit csinálnak? Dolgoznak. Egy idő után ráébredtek, hogy jelen helyzetben az energiáikat leginkább a munkával tudják lekötni. Figyelemelterelésnek is jó a munka. Ezt persze egy átlagos dolgozó tökéletesen tudja, de ezek a menedzserek most ébredtek rá. Ennek lett is következménye: olyan fejlődésnek indultak az általuk irányított cégek, amire számítani sem lehetett. Gyorsan megtalálták a válságból kivezető utat, és saját kezűleg szervezték le a szükséges változásokat. Mivel eleve idolok a saját szervezetükben, ezért plusz jelenlétük komoly extra motivációt ad az embereknek, akik szintén erőn felül teljesítenek. Most már kezdenek rájönni ezek a „szerencsés” cégtulajdonosok, hogy mindez „jó szabadidős elfoglaltság”. Azon túlmenően, hogy komoly pénzeket keresnek, és eddig nem látott profitot termelnek, igen jelentős figyelmet is kapnak a piac többi résztvevőjétől, hiszen olyan trendet mutatnak fel, amely most kifejezetten irigylésre méltó. Lokális cégként saját területükön egyre több ilyen cég válik abszolút piacot meghatározó tényezővé az általuk uralt tudásalapú szegmensben.