test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A munkaerőpiac új faktora: a COVID-19 miatti költözés – 1. rész

Egészségügyi és gazdasági értékelés

Azt már tudjuk, hogy új igények, célok és elvárások jelentek meg a munkaerőpiacon a COVID-19 időszak hatására. Az egészség, a magánélet és a tartalmas élet realizálása jelentős mértékben feljebb kúsztak a munkavállalók értékrendjében. Viszont van egy faktor, amely szintén nagyot ugrott előre e rangsorban, viszont még a szakértők is csak nagyon óvatosan beszélnek róla. Egyrészt még csak most lehet látni a konkrét következményeket, másrészt pedig ez egy olyan téma, amelyről nem igazán beszélnek az érintettek: megjelent az „értelmesen biztonságos egészségügyi lokáció”, mint elvárás a láthatáron.

Szakmai értékelés szükséges

Nem szükséges túlragozni, hogy minden földrész, azokon belül pedig majdnem minden ország teljesen különböző módon reagált a vírushelyzetre, majd eltérően is kezelte azt hosszú távon. Egy év távlatából most már egészen jól látszik, hol sikerült mindezt a legsikeresebben kivitelezni, és mely régióknak jelentett hatalmas kihívást, illetve melyek teljesítettek rosszabbul az átlagosnál. Az országok teljesítményét persze nem egyszerű összehasonlítani valóban szakmai szempontból, hiszen rengeteg tényező befolyásolja, hogy hova is kerülnek majd a végén a rangsorban. Nagyon sok vita van akörül, hogy csak az egészségügyi szempontokat, például a halálozási arányszámokat kell-e a végén számonkérni, vagy a gazdasági adatokkal együtt érdemes azokat elemezni? Ugye értik, miért is nem beszélnek túl sokat erről a kérdésről jelenleg? Ennél szenzitívebb téma nem igazán létezik a világon. Hány emberéletért cserébe kell – vagy szabad – biztosítani az emberiség egészének létezését? És itt most nem a komfortérzetről beszélünk. Ráadásul, ha ugyanezt a kérdést feltettük volna a járvány első és második hulláma után – vagy akár most, a harmadik hullám vége felé – teljesen más lett volna az összkép. Egyre nagyobb tömegeket ért utol a vírus, és egyre többen látták a saját szemükkel, hogy nem csak üres fenyegetés, amit a kórházakból hallani lehet. Rádásul, amíg az első körben szinte kizárólag a kifejezetten idős embereket érintette a COVID-19, mára a középkorúak is kimondottan a veszélyzónába kerültek, és akkor még nem is beszéltünk a mindenkit megborzongató kismamákat érintő veszélyről, illetve arról, hogy fiatalok, gyerekek is komoly gyötrelmeket élnek át a betegség alatt. Szóval szépen, de nem is annyira lassan az egész világ megtanult félni a vírustól. Persze mint mindig, most is vannak ellenoldali vélemények, vírustagadók, de hát, ha van jobbra, akkor mindig kell legyen balra is. Illetve nem kell, de az emberi természet már csak ilyen. Persze nem biztos, hogy ez így van rendjén, és az sem, hogy így kell maradnia. Az értékelés sem lesz tehát egyszerű orvostudományi szempontból. Fontos lesz azonban látni, hogy kik és hol hibáztak. Nem, nem azért, hogy el lehessen marasztalni őket, bár nyilván valamiféle konzekvencia levonása azért szükséges lesz e téren, mert nem mindenki tud objektíven a tükörbe nézni. Elszámolásra pedig leginkább azért van szükség, hogy tanuljunk ebből az esetből. Nem korai már erről beszélni, mivel nem tudhatjuk, hogy mikor jön egy újabb vírus, amely ugyanígy felforgatja életünket. Illetve azon is dolgoznunk kellene, hogy a jövőben ugyanígy ne történhessen meg még egyszer semmi.

Gazdasági értékelés

A gazdasági eredmények értékelése már egyszerűbb dolog lesz, hiszen a számok magukért beszélnek. Persze az egészségügyi adatok és a gazdasági mérőszámok összevetésével lesz majd teljes a kép, és ki lenne az a szakember, aki kizárólag a pénzügyi mutatók romlása miatt marasztalna el bárkit is? Így azt borítékolni lehet, hogy két területen lesz érdemes valódi vizsgálódást tartani. Az egyik nyilván a gazdaság zuhanásának mértéke, amely valahol megmutatja az adott gazdaság stabilitását, bár azért ebbe az állításba nagyon sok ponton bele lehetne kötni. A másik, ami inkább érdekes lesz, a gazdaság visszaállításának időbelisége és az abban elért eredmények. Míg azt mindenki elfogadja majd, hogy egy ilyen helyzetben zuhan a gazdaság, azt már senki sem bocsátja meg, ha ezt egy megfelelő gazdaságpolitikával nem tudják a lehető leggyorsabban helyrehozni. Látni is lehetett egyébként, hogy bizonyos országok a gazdaság megmentésére voksoltak már a járvány elején, voltak, akik kizárólag az emberek védelmére fókuszáltak, és voltak olyanok is, akik ezt a kettőt próbálták több-kevesebb sikerrel egyensúlyba hozni. A gazdasági statisztikákat még nem ismerjük, de az egészségügyi adatok jelen állását egyértelműen látni. Ez azt mutatja, hogy az európai országok messze a legrosszabbul teljesítettek. Ha a halálozási arányszámokat vizsgáljuk 1 millió főre vetítve, akkor Csehország, Magyarország és Belgium a három legrosszabbul álló ország, de az első tízben kizárólag az öreg kontinens országai vannak. Azt már csak érdekességként lehet megemlíteni, hogy ez a lista teljesen másként nézett ki a járvány első hónapjai után. Azok az országok, ahol elemi erővel tört be a vírus és pusztította az embereket, és amelyek ekkor toronymagasan vezették a listát, mostanra jelentősen hátrébb kerültek az összevetésben.

Hogy az elmúlt egy év eredményei mögött mi, és milyen mértékben húzódik, azt majd megállapítják az arra érdemes szakemberek, viszont egy biztos: az emberek meghozták első körös ítéletüket. Sokan csalódtak saját hazájukban, sokan pedig felértékelték addig nem feltétlenül megbecsült lakókörnyezetüket. Ezek az ítéletek pedig erőteljesen jelennek meg a munkaerőpiacon. Azok a munkavállalók, akik globálisan könnyen mozognak, most új irányokat jelölnek ki maguknak.