test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

COVID-19 RE-OPENING EXCLUSIVE: Nr. 6. – PATÓ PÁL, MEKK ELEK és a többiek

Egy alattomos ellenség okozta gazdasági válság első hónapjai

Két emblematikus és nyilván negatív figura, akiket a magyarok igen jól ismernek. A COVID-19 vírus miatt elindult gazdasági válság eddig eltelt időszakának magyarországi vonatkozásáról, az első hónapokról, a helyzet gazdasági szereplők által történő menedzseléséről, azok hatásáról és a tanulságokról leginkább ők jutottak eszembe.

„Ej, ráérünk arra még!”

Egy válság mindig tisztító hatású, mondják a szakemberek. Az egyik nagyon fontos jelenség minden esetben, hogy azok a teendők, amelyeket felelős vezetőként el kellett volna végeznünk, most már nem tűrnek tovább halasztást. Legalábbis nem szabadna tovább tologatnunk őket. Nem azokról az üzletágakról beszélek, amelyeket lavinaként vitt el az új helyzet és esélyük sem volt a felszínen maradni, hanem azokról a területekről, amelyekről bizony elmondható, hogy két-három hét alatt nem szabadott volna a padlóra kerülniük. Jól tudom miről beszélek, hiszen jelenleg is több szervezetfejlesztés, komplex üzletfejlesztés, business mentoring elején, kellős közepén vagy épp a végén járunk. Mi volt a válság első hatása? Összefoglalva, egyszerűen megfogalmazva: azokat a „kínos”, kellemetlen lépéseket, amelyeket a cégtulajdonosok/első számú döntéshozók nem léptek meg a határozott üzletfejlesztői javaslat ellenére sem az elmúlt időszakban, most pillanatok alatt érvényesíteni kellett. Egy jó üzletfejlesztés arra is koncentrál, hogy „elméletben válsághelyzetet teremt” a megbízó számára, és abban a szituációban is bombabiztossá teszi a céget. A szervezettel kapcsolatban is azt kérdezi mindig, hogy kikre van igazából szükség? Kik azok, akik a céges célokat valóban nemcsak értik, hanem komoly erőfeszítéseket is tesznek azért, hogy azokat a tulajdonosok realizálhassák? Arra is rá kell mutatni, hogy kik azok, akik semlegesek a cél elérése szempontjából,azt meg főleg definiálni kell, hogy akaratlanul vagy éppen készakarva, kik fekszenek keresztbe a sikerhez vezető úton. Csak amikor valóban meg is történik egy szervezetértékeléskor, mindez olyan távolinak tűnik az első számú döntéshozók számára. És ott már valóban a szakemberbe vetett bizalom mértékén múlik, hogy milyen lendülettel indulnak el a „sárga úton”. Nem panaszkodhatom ilyen szempontból, mert a partnereink előbb vagy utóbb megfogadják tanácsainkat. Próbáljuk is érvényesíteni az érdekeinket e téren, hiszen egy jó üzletfejlesztési szakembernek legtöbbször az a feladata, hogy megmozdítsa a megbízóját a cég fejlesztése, megmentése okán. Sok esetben pont a tulajdonostól kell „megvédenie” az adott céget rövid távon, hogy hosszú távon aztán együtt ünnepelhessék a közös sikert. Sokat beszélgettem az elmúlt egy hónapban azokkal a mentoráltjaimmal, akikkel hosszú évek óta dolgozom együtt. Értékeltük a helyzetet, és ami leginkább megfogott ezekben az egyeztetésekben, hogy jelentős részük a magánéletünkről, az egészségünkről szólt. Megtehettük mindezt, mert az üzlet biztonságban van. A jól felépített üzletre szinte napok alatt rá lehetett építeni az új irányokat, és ennek köszönhetően nyugodt körülmények között indulhatott el a jövő építése, amely megteremti a hosszabb távú sikereket egy drasztikusan átrendeződő piacon. A magánjellegű témákon túlmenően azonban ott volt minden esetben az önkritikus értékelés, hogy bizony a fejlesztés elején jelen volt a „Pató Pál effektus”, hiszen a félelem fontos elem, amelyet csak az igazi bizalom oldhat fel, és hát azért mindkét oldalon meg kellett küzdeni.

Ma nagyon sok cégtulajdonos van bajban. Sokan nem tudják mit kellene lépniük. Viszont sokan vannak olyanok is, akik pontosan tudják, hogy a szervezet létszámának csökkentése lenne a megoldás. Egyre többen azt is látják, hogy nem is annyira a válság miatt, hiszen az általunk eddig vizsgált és fejlesztett cégeknél átlagosan közel 30%-os túlbiztosítás volt létszámban. És elhihetik nekem, hogy mivel a proaktív cégek keresik a fejlesztéseinket, a teljes kép ennél gyengébb. Miért? Az első számú döntéshozók jelentős többsége még ma is emberközpontú. Igen, az empátia fontos szerepet játszik az életükben, de nem ez a legfőbb oka, hogy a szükségesnél több dolgozót foglalkoztatnak. Leginkább a félelem hajtja őket. Ezzel aztán vannak dolgozók, akik élnek, és mindig vannak olyanok, akik visszaélnek. Sokan most is arra várnak, hogy majd valami külső beavatkozás okán mégsem kell nekik megtenni a szükséges lépéseket. Ez így emberséges? Erről sok embernek sokféle véleménye van. Van, aki azt mondja, hogy igenis meg kell menteni a munkahelyeket, ha egy mód van rá, még ha ez azt is jelenti, hogy a cég eredményeiben és hatékonyságában nem lesz versenyképes. Van, aki pedig azt, hogy azokra a dolgozókra kell koncentrálni, akik valódi értéket tudnak termelni. Van, aki azt állítja, hogy a szervezet túltömésével pont nem emberségesek vagyunk, mivel veszélyeztetjük az egész cég létét, hiszen előbb-utóbb a piacról kell élnünk. Persze mindenki eldöntheti, hogy melyik irányt képviseli, viszont egy biztos: sokat halogatni a döntést ma már nem lehet. Az első hónapban még magyarázható volt a visszavonulás, de akik nem léptek, már veszítettek az imázsukból, és a dolgozói bizalom, valamint a sokat emlegetett employee brand drasztikusan fordul negatív irányba.

PATÓ PÁL, MEKK ELEK és a többiek
Jelle Van Leest

Üssük már le azt a táblát végre!

Emlékszem, már gyerekként is mérgesen néztem végig a különböző epizódokat az oktalan és „mindenhez értő” kecskéről. Mérges voltam, miért hiszik el a többiek, hogy ez a „szakember” bármihez is ért. Aztán amikor elkezdtünk foglalkozni a RISE fejlesztésével, akkor már tisztán láttam, hogy egy befolyásoló, sokszor manipulatív kommunikáció milyen hatásos is tud lenni azoknál, akik „követő üzemmódban” vannak. Lefordítva még szakmaibbra: az önmegvalósítók jól meg tudják vezetni az emberközpontúakat. A „coach” táblát azt hiszem egy életre leverték a 2008-as válság után a hazai döntéshozók arról a bizonyos „Mekk Elek lakról”. Olyannyira, hogy az igazán hozzáértő coachok is megemlegették egy időre. Aztán a tisztulás után a jók megmaradtak és egyre mélyebb ügyfélkapcsolatokkal rendelkeznek azóta is. Most üzletet kell fejleszteni! Már a válság előtt is komoly szándék volt bennünk, hogy ráirányítsuk a figyelmet arra, hogy a „business mentorkodás” kezd trendi lenni, és csak óvatosan bánjunk ezzel a szakmával. Sokan mai napig úgy gondolják, hogy csak azért, mert irányítottak cégeket, vagy egyszer sok-sok évvel ezelőtt jó CEO-k voltak, ők már mentornak is megfelelnek. Persze vannak, akik igen! De sok üzletet láttam tönkretéve, mert a tulajdonos követett egy ilyen „okos embert”, aki „már egyszer megcsinálta”. Sajnos van olyan személyiségtípus, amely a már bevált recepteket nem csak használja vagy követi, de pontról-pontra másolja azokat. És hát egyértelmű, hogy mondjuk tíz évvel később, egy teljesen más területen, egy teljesen más tulajdonosi körnél nem fog működni.

Mit is lehetett látni a válság első hónapjaiban? A LinkedIn, a Facebook és minden lehetséges csatorna pillanatok alatt fordult át a „Mekk Elek irányba”. Mindez nem baj, mert minél többet kommunikált Mekk Elek a rajzfilmben, annál gyorsabban derült ki, hogy kókler. Tehát ez egy kívánatos folyamat. A fő probléma az, hogy azok, akik igazi megoldást tudnának szállítani, kevésbé hangosak, hiszen csak tényszerűek, nem tudnak úgy ijesztgetni, nem tudnak úgy manipulálni. A válság elindulása óta a social media csapatunk vizsgálja ezeket a hatásokat, hiszen „intelligensen” és „okosan” építeni kell a partnereink imázsát. Tehát ha akartam, ha nem, nagy adagban jutottak el a hazai próbálkozások is hozzám. Bár egy megnyugtató jelenség van: senki nem kezdte el kommunikálni, hogy üzletfejlesztéshez értene. Úgy látszik, hogy mivel most valóban helyzet van, és az eredmények pár hónapon belül kristálytisztán látszódnak, így ezt most azért veszélyes terepnek tartják a nem igazi szakemberek. „Segítséget” viszont annál inkább akartak nyújtani üzleti döntéshozóknak, leginkább ingyen. Egyértelműen azt gondolom, hogy ez nem a „nyerészkedés ideje”, és akik érdemben hozzá tudnak járulni a válságból való kilábaláshoz, azoknak most extra munkát kell végezniük, és nem igazíthatják felfelé áraikat. Partnereink programjába mi is díjmentesen tettük bele azonnal a válságkezelési megoldásokat, mert ez így korrekt! Az igazi szakértelemnek azonban ettől függetlenül megvan az ára, ez válságban sem változik. Aki igazán jó üzletfejlesztő, az cégeket tud megmenteni a bukástól, persze csak akkor, ha az üzlet tulajdonosa is beleteszi a szükséges elemeket a folyamatba. Ebben a helyzetben nyilván mi is figyeljük, hogy az idősek bevásárlását, a gyermekek étkeztetését vagy épp az állatmenhelyek táplálékkal való feltöltését hogyan tudjuk segíteni. De ez így van rendjén!

A folyamat gondolom nem ismeretlen már az üzletemberek számára. Viszont van a „Mekk Elekségnek” egy új válfaja. Eddig a külső szakemberekre volt jellemző a „tábla akasztgatása”, de ez a jelenség most már megfigyelhető a cégeken belüli vezetők körében is. A pozícióra vágyó, imázsorientált Uralkodók most nagyon élnek. Mivel ők a leginkább proaktív típus, ezért pillanatok alatt gyűjtik be az információkat a piacról, és a tőlük már megszokott felületességgel rakják össze a félinformációkat egy egész képpé. Mivel a nem uralkodó típusú döntéshozók még „visszavonulóban vannak”, valóban megfontolt, jó döntést akarnak hozni, így könnyen áldozatul eshetnek a nagy „hajrá hangulatban”. Volt „szerencsém” nekem is több olyan video meetingen részt venni konzulensem szervezésében, ahol konkrétan rá kellett mutatni az értékesítési igazgató féligazságaira, mert azok csak a rémisztgetésekről szóltak, semmilyen megalapozott következtetést nem tartalmaztak, és ezzel olyan irányba vitték a tulajdonost, amiből később nagy gondok lehettek volna.

…és a többiek…

Ami viszont a legnagyobb elégedettséget jelentette ebben az időszakban, az mindenképp az, hogy nagyon jó volt – most is az – magyar üzletembernek lenni. Aki ismer, nagyon jól tudja, hogy politikai vagy épp mélyebb nacionális szempontból teljesen semleges üzletember vagyok. Viszont igen erős nemzetközi kapcsolatrendszerrel bírok, és beszélek üzletemberekkel az országos állapotokról, üzleti stratégiákról és természetesen saját szakmámról, az üzletfejlesztésről. Azt látni, hogyan próbálnak a magyar cégek, cégtulajdonosok segíteni a valóban segítségre szoruló embereken, felemelő érzés. Üzleti szempontból mi történt? Sokan megjegyezték azt, hogy a válságban nem lehet visszavonulni, és egy jól felépített maszkkal proaktívnak mutatták magukat. Azt is megtanultuk, hogy a válsághelyzetben való „sírásnak” szintén nincsen jó hatása, vagyis igen sok első számú döntéshozó magabiztosnak mutatta magát. Nagyon sokat hallottam a „Mi még nem érezzük…”, „Majd meglátjuk mi lesz….” reakciókat. Aztán vannak, akik azonnal – tényleg azonnal – előjöttek egy új stratégiával, mutatva a munkaadójuknak, a piacnak, hogy ők aztán nem passzív menedzserek, lehet rájuk számítani. Szóval, beindult egyfajta álarcosbál az üzleti életben, ahol azért látni, hogy valódi megoldást nem igazán sikerült találni. Pedig aki nem csak a következő hónapokra tekint előre, annak már el kellett volna kezdenie egy teljesen átrendeződött piacban gondolkodni. Bár a 24. órában vagyunk, még nem késő elkezdeni az igazi stratégiai munkát!