Azt mondják a válságok egyik legegyértelműbb direkt hatása, hogy a kreativitást, az ötletelést felváltja a rendszerszemlélet, a stabilitásra való törekvés és a tudatos, objektív tervezés. Az álmodozás ilyenkor a „meggondolatlanok” sajátja, és a felelősségteljes emberek nem csak két lábbal, de tíz lábujjal állnak a földön. Egyértelműen adódik a kérdés: mi lesz az elmúlt évtizedben felnőtt és elhatalmasodott sartup világgal?
Ötletgyárosok
Hányszor hallhattuk ezt a kifejezést az elmúlt akár egy évtizedben az üzleti életben? Milliószor! Sajnos az esetek többségében arra utalt a megjegyzés, hogy „bár üzletem az nincs, és nem is akarok üzletet építeni, profitot termelni, de egy jónak tűnő ötletet majd megpróbálok rásózni valakire”. Nem megbántva a mostanság felnőtt startup nemzedéket, de valóban kevesen realizálták a tényt, hogy elmúlt már az időszak, amikor a semmiből előbukkanó, sokszor semminek tűnő, és sok esetben semmiként is végző vállalkozások kora elmúlt. Legalábbis az a korszak mindenképp, amikor ezekkel a „semmikkel” még akár jó pénzt is lehetett keresni. Mindenkinek van egy ötlete. Ha valaki megfelelő kreativitással van megáldva, akkor naponta vannak világmegváltó ötletei. Ezekkel csak az a gond, hogy sok esetben kivitelezhetetlenek, nincsen megfelelő piaci környezet, és igény sem teremthető rájuk. Egyszerűen csak ötletek, amelyekkel átlagemberek is rendelkeznek. Az ötletgyárosok száma a kósza szerencse hajkurászása közepette természetesen megnőtt. A legutoljára a munkaerőpiacra lépő generáció – az 1985-96 között született Ambiciózusok (RISE magyarázó box) – ráadásul pont a legutóbbi 2008-as válság közepette kezdte volna meg karrierje építését, tehát sokak számára nem is nagyon maradt más lehetőség a közönyből való kitörésre, mint a „startupolás”.
Ráadásul ez a generáció, akik talent show-kon és superhero filmeken nőttek fel, végignézték, hogyan lesznek teljesen ismeretlen emberekből pár hét leforgása alatt sztárok. Gyerekként nézhették végig, hogyan alakulnak világhírűvé az első startupok. Ezek közül az egyik legnagyobb hatással a később az életükbe is bekúszó Facebook volt. Száz szónak is egy a vége: kevés munka, gyors meggazdagodás, ez volt a minta előttük. Nyilván mondhatnánk, hogy mindez általánosítás, és nyilván nem is jellemző mindez erre a 12 éves korszakot felölelő generáció minden egyes tagjára. No de a startupolókra annál inkább! Szóval ötletek tömkelege keringett a piacon, és egy volt a lényeg: minél nagyobbra fújjuk azt a lufit. Legalábbis akkorára, hogy valaki elhiggye, ez neki jó üzlet.
Kihasznált vevők
De kik vették meg ezeket az ötleteket? Hangsúlyoznám, hogy még csak véletlenül sem igazak e megállapítások az összes startupból indult, ma már komoly üzleti potenciállal bíró vállalkozásra. Azokat azonban úgyis ismeri mindenki, hiszen befutottak és valóban olyan új üzenetet hoztak az üzleti életbe, amely dinamizálta azt. Most inkább azokról a vállalkozáskezdeményezésekről beszélünk, amelyek sosem váltak igazi üzletté. Szóval, kik is vásárolták meg ezeket az ötleteket? Kik láttak ezekben a sokszor egyértelműen kudarcra ítélt vállalkozásokban akkora fantáziát, hogy komoly összegeket is hajlandóak voltak fizetni értük? A célcsoport adott volt első perctől kezdve. A legpotensebb vásárlók az üzleti életben valamikor jól teljesítő, sokszor nagy cégek élén évtizedeket eltöltő menedzserek voltak, akik úgy gondolták, hogy csak azért, mert sokáig top menedzserek voltak, az üzlet indítása és építése is része tudáshalmazuknak. Ráadásul sok esetben „kiöregedtek” az üzletből, és mivel új, modern ötletük nem igen akadt – viszont ezt nem kívánták nagydobra verni –, megpróbáltak ezekben a startupolós ötletekben fantáziát találni. Bármilyen furcsán is hangzik, a befektetések jelentős részének nem a profittermelés volt a célja, nem is társadalmilag fontos ügyek felkarolása, hanem egyszerűen a saját ego védelme. A saját maguk és a piac felé közvetített üzenet: még mindig „cool” üzletember vagyok. Mivel ezek a befektetések a saját imázsról szóltak, soha nem történt meg az objektív beismerés, hogy ez bizony vakvágány volt.
A másik fontos célcsoport a multinacionális cégek köre volt, amelyek piaci pozíciójukat féltve találtak rá ezekre a kérdéses ötletekre. Ráadásul az új generációt már nem vonzotta a multi-légkör, legalábbis nem annyira, mint a korábbi generációkat. Sokkal menőbb volt egy trendi startuphoz menni dolgozni, mint „robotként” elhelyezkedni egy-egy begyöpösödött mamut cégnél. Ebből kifolyólag a legtehetségesebb munkaerőhöz nem, vagy nagyon nehezen jutottak hozzá a multicégek. Így esélyük igen csekély volt arra, hogy felvegyék a versenyt a piac legmodernebb résztvevőivel. Viszont mutatni kellett az ott dolgozó menedzsereknek, hogy ők bizony tartják a lépést a világgal. Mutatni kellett a piac felé, mutatni kellett a központ és a saját szervezet felé. És mivel a multicégeknél mindig akadt komoly mennyiségű összeg, amelyet egy jól irányzott üzleti tervvel a megfelelő menedzsment rendelkezésére bocsátottak, így megtörténtek a nem egészen átgondolt, és még kevésbé szakmai startup vásárlások.
A lónak a túloldala
Ennek a korszaknak egyszer és mindenkorra vége. A COVID-19 ugyanolyan hatásosan és gyorsan intézte el ezeket a reményeket, mint megannyi mást a világban. Annyi a különbség, hogy ezért a változásért a megfelelő igazságérzettel rendelkező emberek nem hullatnak könnyeket. Viszont veszélyt látnak ők is a most elindult folyamatokban. Az rendben van, hogy a gondolkodásban múltban ragadt, vagy a robot típusú rutinmunka végzésben bent ragadt menedzserek, üzletemberek visszalépnek és a trendiség vagy épp saját maguk ámítása okán nem költenek majd dollármilliókat. Az azonban nagyon veszélyes a folyamatban, hogy ennek az új iránynak áldozatául eshetnek a valóban komoly potenciállal bíró üzletek. Már a kezdeteknél megfojthatnak nagyon ígéretes vállalkozásokat. Az is félő, hogy a kreativitást általánosan elutasítandó személyiségjegyként definiálják, és akkor nem fogjuk sem mikro, sem makro szinten megtalálni a kiutakat. Hány startup ötletből került ki egy értelmes és említésre méltó? Nincsenek pontos adatok erre vonatkozóan, de biztosan tud mindenki legalább öt olyan startupot mondani, amely megváltoztatta a világot. Lehet szeretni vagy épp utálni őket, de nélkülük biztosan „szegényebbek” lennénk! Ezekre az értékekre kell nagyon figyelni az elkövetkezendő években. Mármint azokra az ötletekre, amelyek még nem születtek meg, de változtathatnak a világon. Sokszor kérdezik tőlem, üzletfejlesztőtől, hogy milyen típusú emberek azok, akik igazán értékes startup vállalkozásokat tudnak alapítani. Akik igazán „világmegváltó” ötletekkel rendelkeznek. Elég intenzíven és mélyen tanulmányozom a személyiségtípusokat, és igen komoly elemzésekkel rendelkezünk a „world-famous” üzletemberek személyiségkarakterét illetően. Éppen ezért bízvást állíthatom, hogy a kreativitásnak több formája van. Minden személyiségtípus képes igazán működő ötletet üzleti szintre emelni. Az egyik típus a prémium és státusz jellegnél fogva, míg a másik az unikális, egyedi tartalom okán indul el. Van olyan, aki kiemelt empátiája miatt érti olyan szinten az embereket, hogy meglévő, de ki nem mondott igényeket tud kiszolgálni, és van olyan is, aki olyan szinten merül el egy adott szakmában, hogy kutatási és tudományos ismeretei vezérlik startup területre. És persze léteznek a pénzközpontú, nyerészkedő, felületes, haszontalan ötletek és azok tulajdonosai.